#félelem

Németh Róbert: Félelem és reszketés Magyarországon

Egy járvány nem csak a vírusokkal öl, de nem is csak a bezártsággal, a munka elvesztésével, a próbára tett párkapcsolatokkal, az elvett örömök hiányával. A létező problémákhoz képest sokkal magasabban tartott stressz és félelem is pusztító, írja szerzőnk, aki hiányolja a hetykén odakent jóslatok mellől a reflexiót.


Szabó T. Anna: A félelem akkor jó, ha önvizsgálatra késztet

„Minden művész legnagyobb hőstette, amikor a nyilvánosság elé lép – voltaképp kísérleti célokra ajánlja fel magát, nyíltan demonstrálja a lélek komplexitását” – írja Szabó T. Anna író, költő, aki férjével, Dragomán György íróval az alkotás és a szorongás viszonyát boncolgatja.


A hitetlen influenszer és a halál. Müller Cecília tévedése

Félelemkeltéssel és fenyegetéssel nem lehet eredményeket elérni - járványidőszakban sem, írja szerzőnk. Különösen meglepő, amikor olyanok nyúlnak ilyen eszközökhöz, akik más esetekben büszkén tiltakoznak az efféle módszerek ellen. S még inkább fura, hogy ezek a narratívák nem ritkán a NER félelemkampányaira emlékeztetnek. Vélemény.


Mit tegyünk, ha félünk a változástól?

Kiszámíthatatlan világunkban érdemes megtanulni együtt élni félelmeinkkel. Ezt a leghatékonyabban úgy tehetjük, ha olyan erőforrásként tekintünk rá, amivel közelebb jutunk önmagunk megismeréséhez.




Feldmár András: A mostani helyzet emlékeztet minket a gyerekkorunkra

„Azok a pácienseim, akik eddig is féltek mindentől, most egyre jobban érzik magukat, mert mindenki azt csinálja, amit ők mindig is csináltak” – mondja Feldmár András pszichoterapeuta, hozzátéve, hogy mindenki tanulhatna ezektől az emberektől, mert nekik van a legnagyobb tapasztalatuk. Mit tehetünk a félelemmel? Feldmár András és Büky Dorottya, a Feldmár Intézet igazgatójának beszélgetése.









Ferge Zsuzsa: A valóságos cél az egyenlőtlenség növelése

A szociológus szerint mindenki szorong az országban. „Még a hatalmon lévők is. Félnek nyilatkozni, mert tudják, hogy elég egyetlen rossz szó, és elvesztik az állásukat, körön kívül találják magukat. A félelmük egyáltalán nem megalapozatlan. Kegyvesztések sorának vagyunk tanúi.”