#fülszöveg
Gergely Márton: A cinizmus mérge
Eljutottunk odáig, hogy már nem egy csoport lopja meg az államot, hanem maga az állam vált a lopás eszközévé. Ez a HVG hetilap ajánlója a HVG felelős szerkesztőjétől.
Hamvay Péter: Dráma, katarzis nélkül
Megbukott a Fideszt mindenben kiszolgáló köztársasági elnök, nem lesz az európai parlamenti választáson listavezető az egyebek mellett a Völner-ügyben és a Pegasus-botrányban érintett volt igazságügyi miniszter, de az oktatás- és egészségügy lezüllesztéséért felelős volt miniszter püspöki széke is megremegett, miközben egy magas rangú kegyenc émelygő gyomorral kicsekkol a rendszerből, és búcsúszavaival hitelesíti mindazt, amit a független sajtó évek óta ír a rendszer korruptságáról, maffiamódszereiről. Tele kellene lennie az internetnek mémekkel, az ellenzéki lelkeknek kárörömmel. Ehelyett azonban döbbenettel figyeli az ország, mire képes a főnök, ha úgy érzi, valaki ostoba hibája veszélyezteti a rendszere hazugságát.
Jakus Ibolya: Elhúzzák a nátóját
A hitványságáért büntetésből törpévé varázsolt Nils Holgersson csodálatos utazása során a svéd tájakon végül annyi jót cselekedett, hogy visszaváltozhatott emberré. Orbán Viktorból nem váltott ki hasonló jellemfejlődést Svédország, ellenkezőleg, gonosz mitugrász viselkedését meghosszabbította Stockholmig.
Dobszay János: Keresztbe tesznek
A természetvédelmi területek ma egyébként is összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélyben vannak, mint az út széli keresztek; erőből nyomná le Lázár János is a fővárosiak és az agglomerációjában élők torkán a vármegyebérletet; az MSZP süllyedő hajójából kiszállt Botka Lászlónak választási ajándékként hullhat az ölébe minden idők legnagyobb működőtőke-beruházása - erről is ír többek között az e heti HVG.
Hamvay Péter: Nézzünk bizakodva a jövőbe!
Örkény úgy számolta, száztíz-száztizenöt év múlva ér véget az ezeréves pechszéria, akkorra a Dunai Magyar Köztársaságnak négy vagy öt tenger mossa a partjait, a „magyar” szó pedig minden nyelvbe felszívódik, kellemes jelentéstartalommal. A fele idő már eltelt, a jelek nem túl biztatóak: a köztársaság papíron is megszűnt, a „magyar” szó ismertté vált ugyan a világon, de nem egészen úgy, ahogy Örkény jósolta. Azért ne adjuk fel, és kezdjük az évet a jó hírekkel.
Gergely Márton: Csillagszóró
A hagyományok kapaszkodót jelentenek, hogy változó körülmények között, összeveszések és tragikus veszteségek után is visszataláljunk ahhoz a közösséghez, amelyben otthon érezzük magunkat. Lehet az család vagy baráti társaság, a nemzet vagy éppen az olvasótábor. Karácsonykor különösen sok megszokás vezet minket, hagyományokat öröklünk és alakítunk ki. Idén ezekre a kapaszkodókra a szokásosnál is nagyobb szükség van, mert a világot egyre gyorsabban szívja lefelé a háború és az önkényuralom örvénye. Aki azt hiszi, ezt csak az egyéni pesszimizmus mondatja velünk, olvassa figyelmesen szokásos évi visszatekintésünket Magyarország és a világ dolgairól.
Jakus Ibolya: Rossz mulatság, férfimunka
Vajon jobb hely lenne-e a világ, ha a római pápát II. Mária Magdolnának hívnák, a magyar gazdaságpolitika guruszerepéért Nagy Márta és Matolcsy Györgyi vetélkedne, viszont az ukrán nőknek nem kellene választaniuk civil foglalkozásuk és a fegyverforgatás között?
Nagy Gábor: Mechanikus parancs
Lehet, hogy a jövő a mesterséges intelligenciáé, de a jelen még a természetes hülyeségé, ami, főleg, ha rosszindulattal párosul, szintén pusztító lehet - akárcsak a szuverenitásvédelmi törvény. Ez a HVG hetilap ajánlója.