Hanoiban, Vietnám fővárosában a legjobb levesre, a phóra olyan ütött-kopott éttermekben és utcai büfékben lehet rátalálni, ahol a személyzet udvariatlan, a sor végeláthatatlan, a kényelem pedig spártai. A levest viszont a világ legjobb fogásai között emlegetik.
Úgy tűnik, most aztán beindul a tél. Nem mintha olyan nagyon hiányzott volna, de így legalább létjogosultsága lesz a jó húzós, lélekmelegítő ételeknek, és nem kell feltétlenül lájtoskodnunk. Mindjárt kezdhetjük is egy tekintélyes csülkös bablevessel, utána jöhet palacsinta, és a vasárnap délutáni egészségtelen szieszta.
Az idény egyszerű, hiszen csupa zöld a piac. De lassan mi is elszíneződünk, mert fogytán a levegő. Főzni monszun idején? Melegben hideget, hagyományos helyett valami mást, felejteni a tradíciót. Most anyukánk zöldborsólevese merül.
Halbisztró, tejivó, levesbár, háztáji piac – sorra nyílnak Budapesten a színes és szinte pillanatok alatt befutó gasztroterek. Olyan fiatalok állnak össze, akik sosem vendéglátóztak, mégis úgy érzik, ők lesznek azok, akik betömik a piacon tátongó lyukakat, és nem is igen lőnek mellé. A városnak egyértelműen kell a bio, a magyar és a retro is.
Halbisztró, tejivó, levesbár, háztáji piac – sorra nyílnak Budapesten a színes és szinte pillanatok alatt befutó gasztroterek. Legtöbbször olyan fiatalok állnak össze, akik sosem vendéglátóztak, mégis úgy érzik, ők lesznek azok, akik betömik a piacon tátongó lyukakat, és úgy néz ki, nem is igen lőnek mellé. A városnak egyértelműen kell a bio, a magyar és a retro is. Fedezzen fel belőlük minden nap egyet!
Hiába a gyógyászati újdonságok, táplálkozási divatok, a lábadozó betegek táplálása nem sokat változott az elmúlt évszázadok során: az egyik kedvelt "gyógyír" a mai napig a leves. Az okokat vizsgálva egy amerikai tudós meglepő eredményre jutott: azt állítja, hogy a leves a bébiételekhez való hasonlóságának köszönheti lankadatlan népszerűségét.
„Vagyok minden lében kanál, minden toron tál”- ezzel a mottóval kaptunk levelet egy kedves gasztromán olvasónktól. Olyan mosolycsalogató ízességgel s egyszerűséggel osztotta meg velünk pár konyhai kalandját, hogy úgy gondoltuk, mindenkire ráfér mostanság egy kis gyomorcirógató kedélyesség. Így az első hét receptjéből rendhagyó módon mindjárt kicsit-nagyon más és több lett. Vigyázat, csilimániás!
Igaz, hogy pörköltben él a nemzet, de azért a pacal mindig is megosztotta a népeket. Kétféle ember van, aki szereti, és aki nem. Ezzel nem mondtunk túl sokat. Ízlések és pofonok különbözők, ám sok minden a látványtól, s persze a szagoktól függ.
Szezonja van a náthának, influenzának. Sorok állnak a gyógyszertárakban, pedig a konyhában is akad patikaszer.
A krémlevesekben az a jó, hogy a rengeteg zöldségen kívül mindenféle egyéb extrával meg lehet bolondítani, és így azok számára is kívánatos finomsággá válik, akik egyébként nem rajonganak a levesekért vagy épp a zöldségekért.
