Jó, tudjuk, hogy a tökéletes az a csipetkés, bezöldségelt, sűrű, a tetején sárgás-pirosas karikákkal táncoló zöldborsóleves, aminek a lényege a zsenge, avagy cukorborsó lenne. Ha nem kerülgetne éppen folyamatos hőguta és légszomj. Ha mégis sikerül levegőt és zöldborsót vennünk, akkor készítsük a kezünk ügyébe a botmixert, turmixot, mert most másként csináljuk. A mentás zöldborsókrém leves hidegen az egyik legfenomenálisabb nyári vigasz. Különösen, ha a mentát nemcsak a Mojitoban tudjuk elképzelni, hanem a fazékban is.

Lila Füge

Főzni azért ehhez is kell, de a legegyszerűbb változathoz az előkészítéssel együtt uszkve fél óra alatt megússzuk a dolgot. Főleg, ha pucolva vesszük a zöldborsót, vagy rá tudjuk venni valamelyik szerettünket, hogy áldozza fel magát, cserében méltó kanalaznivalója nem marad el. Ja, esetleg lehet mirelit is – ha van képünk hozzá - , mert a zöldborsó történetesen nagyon jól tűri a fagyasztást, és képes abbeli állapotából is a legjavát adni.

Elsőre vegyünk az alaplevest, amiben különösebb furfang nincs, aztán turbózhatjuk tovább.

Hozzávalók: 30 dkg zöldborsó, 1 fej csemegehagyma, 1 dkg vaj, ½ evőkanál olaj, 5 dl zöldség alaplé, 1 evőkanál aprított mentalevél, 1 evőkanál aprított petrezselyem (szükséges-e mondanunk, hogy a friss zöld a megfelelő, és ne a szárított fűszerek között keresgéljünk?), 2 evőkanál tejszín, ízlés szerint só, őrölt bors.

Elkészítés: A vajat és az olajt összemelegítjük, rádobjuk a feldarabolt hagymát, megfonnyasztjuk és jöhet rá a zöldborsó. A zöldség alaplevünkből – uram bocsá’ kockából is gyárthatjuk, de ezt már párszor megbeszéltük, hogy szégyenteljesen lesütött szemmel tagadjuk le ezt a megoldást - merítsünk pár kanállal a borsónkra, és abban pároljuk, kicsit sózva, borsozva. Ha megpuhult a zöldborsó, jöhet a turmixolás a többi alaplével és a tejszínnel, a menta és a petrezselyem felével. S ezzel tulajdonképpen meg is lennénk, de célozzuk be a hűtőt,és úgy 2 óra múlva kezdjük el kanalazni a maradék petrezselyemmel és mentával megszórt krémlevest.

Ha ez az alapváltozat annyira nem nyerte volna el kifinomult ízlésű rajongótáborunk tetszését, akkor előállhatunk egy meglepő fordulatot hozó variációval, amihez viszont valamivel több szabadidő szükségeltetik. Annak dacára,hogy semmi lila nincs benne, Lila Füge (alias Havas Dóra) recepttárából merítettünk. Ő azoknak a gasztrosznoboknak mutatott fityiszt vaníliás /!/ joghurtos krémlevesével, akik már két évvel ezelőtt is húzták az orrukat, hogy a menta-nóta lejárt lemezen recsegi dallamait. 2010 ugyancsak forró nyarán találta – a Casa Moro konyháján inspirálódva - , azaz tálalta először a következő levest, amiről azóta sem szokott le.

Hozzávalók: 60 dkg zöldborsó, 1 evőkanál barnacukor,1/2 rúd vanília kikapart belseje,1 teáskanál vanília esszencia,1 gerezd fokhagyma, 1 csokor menta, őrölt fehér bors, 1 evőkanál olívaolaj, 5 dkg vaj, 7,5 dl zöldség alaplé, 40 dkg joghurt, 1 tojássárgája, 1/2 evőkanál kukoricaliszt.

Elkészítés: Hátulról előre kezdjük, vagyis a joghurttal, amit kiborítunk egy szűrőbe,és alaposan kicsepegtetünk, aztán a tojássárgájával és a kukoricaliszttel stabilizáljuk, vagyis jól kikeverjük. Akkor megint fogjuk a szűrőnket, kibéleljük egy muszlindarabbal vagy bármely alkalmatos, ritkaszövésű, tiszta anyaggal (még a sok rétegbe hajtogatott papírtörlő is megteszi), és egy tálra téve, visszapakoljuk az immáron megzabolázott joghurtot, hogy behűtve szép csöndesen minden felesleges nedvességet kiadjon magából és jól besűrűsödjön. Tölthet akár egy éjszakát is a frigóban, de pár órát mindenképpen.

A leves készítésének menete ismerős lesz, hiszen megint összemelegítjük a vajat és olajat, rádobjuk a zúzott fokhagymát, megfuttatjuk rajta az összeaprított mentánkat (pár csipettel tegyünk félre ),és indulhat a zöldborsó rakomány a barna cukorral,vaníliás ízesítőkkel elkeverve. Alaplé háromnegyedével felöntjük, puhára főzzük. Működésbe léphet a turmix vagy botmixer, és kikerülhet a hűtőből a joghurt, hogy megtörténjen a zöld-fehérek nagy találkozása. Visszasegítjük a már majdnem kész levest a fazékba, hozzákeverjük a maradék kevés alaplevünket, sózzuk, borsozzuk, egyszer még forrásig összemelegítjük a maradék mentát is belekeverve.

A végső fázis – az asztali élvezkedés előtt persze – a behűtés. Amíg a hidegben nyugszik a levesünk,mi is kiheverhetjük Lila Fügének köszönhető fáradalmainkat a hűvös szobában. Hab a tortán, bocs, a levesen tálaláskor: pár csepp szűz olívaolaj és csipet füstős tengeri só.