Valójában szinte képtelenség egymáshoz hasonlítani a különböző szexpartnereket, hiszen minden helyzet és személy másmilyen. De vajon hogyan működünk mi magunk a különböző partnerekkel, különböző szituációkban?
Egy átlag magyar férfi nyitott a modern férfiszerepekre, de kevés támogatást kap – állítja Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója. Szerinte korunk férfiai nincsenek könnyű helyzetben, mert miközben szeretnék maguk mögött hagyni a múlt századi férfiszerepeket, a mélyről gyökeredző sztereotípiák hátráltatják őket. Interjú a november 19-i nemzetközi férfinap alkalmából.
Az emberek 20 százaléka tartozik a szuperérzékenyek közé, aminek köszönhetően bizonyos képességeik valóban átlagon felüliek, ám ingergazdag környezetünk komoly próbatétel elé is állítja őket és a munkaadóikat is.
Szülőként minden korábbinál jobban oda kell figyelnünk az öngondoskodásra, hiszen önmagunk elhanyagolásának következményeit a családunk is elszenvedi. A mentális és fizikai egészségünket szolgáló életmódot nehéz kialakítani, de nem lehetetlen.
Kérdések, elvárások, kinyilatkoztatások, amelyekkel a gyerektelenek és gyerekmentesek gyakran találkoznak. De vajon miből fakad, és hogyan viszonyuljunk a kérdezgetéshez?
Ősidők óta izgat minket, miképpen élnek más emberek: szeretünk betekinteni a mindennapjaikba, pletykálkodni, sőt ítélkezni felettük. Mi ennek a lélektani háttere? És mi a különbség a hasznos és az ártalmas kíváncsiskodás között?
Katonadolog című cikksorozatunk novemberben a férfi mentális egészség égető – és égetően fontos – kérdéseit boncolgatja. Az első részben Balázs Judit gyermek-, serdülő-és felnőttpszichiáter szakorvossal beszélgettünk arról, milyen mítoszok veszik körül a férfi depressziót, miért végeznek magukkal jóval nagyobb arányban a férfiak, és arról, miért kellene megértenie a társadalomnak, hogy „ha a lelkünk fáj, azt pont ugyanúgy kell kezelni, mint amikor a fogunk fáj”.
Nehézséget okoz a gyászfeldolgozásban az, hogy nincsen kialakult kultúránk a gyászról, és hiányoznak azok a mintáink, amiket a korábbi generációk még a családjukban elsajátítottak. Az önsegítő gyászfeldolgozó csoportokban a sorstársközösség összeköti a csoport résztvevőit, emellett saját megoldási eszköztárukat is bővíthetik. Nagy Zsolt közgazdászt, mentálhigiénés szakembert, gyászcsoport vezetőt és képzésben lévő családi tanácsadót kérdeztük a veszteségekről és arról, hogy miként is segíthetnek a gyászfeldolgozásban az önsegítő csoportok.
Az, hogy jól vagyunk, az utóbbi években szinte egyáltalán nem hangzik el. Pedig jóllétünk nem a körülményektől függ – az alábbi történetek ezt mutatják.
Normális vagy című legújabb könyvében Máté Gábor orvos talán még a szkeptikusokat is meggyőzi arról, hogy nem hiábavaló időtöltés elemezni a múltat, feltárni a mozgatórugókat, megérteni és elfogadni régvolt érzelmeket. Mindez megváltoztathatja ugyanis a jelenünket.
Amire nem emlékszünk, az nem is fáj – ennek a tévhitnek a lerombolására vállalkozik a neves pszichoanalitikus, Galit Atlas az Érzelmi örökség című könyvében. A generációkon át romboló traumákat már jó ideje vizsgálja a tudomány, a szerző most arra biztatja az olvasóit, hogy ők maguk is vizsgálják meg a múlt sérelmeit, sok esetben ugyanis az érzelmi örökség kibontása a záloga annak, hogy aktív cselekvőként alakítsák a sorsukat. Nemcsak magukért, hanem a következő generációkért is.
226 iskola- és óvodapszichológus írta alá azt az állásfoglalást, ami a köznevelés általános helyzetére reagált, és számos nagyon súlyos megállapítást tesz, társadalmi párbeszédet sürget az oktatás reformjának szükségességéről, és szolidaritást vállal mindazokkal, akik a változtatás érdekében hallatják a hangjukat..
Hogy miképp lát minket a partnerünk, vagy miképpen látjuk mi őt, csak kismértékben függ attól, milyenek is vagyunk mi ketten. Sokkal inkább befolyásolja az, hogy milyen a kötődési stílusunk.