Szerelem 50 felett – 2. rész: "Nekem akkor még Mr. Wall Street kellett"
8 perc
2023.03.06. 15:30
A kutatások szerint 50 éves kor felett jobb önismeretünknek és tapasztalatainknak köszönhetően érettebben, könnyebben alakíthatunk ki tartós és kiegyensúlyozott párkapcsolatot. Nagyobb érzelmi stabilitást tudunk nyújtani, és jobban összpontosítunk a társunkra. Pszichológusoktól származó esettanulmányok és kutatási eredmények alapján Francine Russo újságíró útmutatót kínál az előző kapcsolatok lezárásához, a gyászfeldolgozáshoz és a szülői minták felismeréséhez. Nem csak az érett kapcsolatok mozgatórugóit tárja fel, hanem praktikus tanácsokkal látja az olvasót. A Szerelem 50 felett című kötetet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki.
A társkeresők világában a többségnek határozott elképzelése van arról, mit és kit keres. Nagyon konkrétan tudják, melyek a kizáró tényezők. A nem elvárt, de preferált tulajdonságok között olyanok is előfordulnak, hogy a jelölt könyvmoly, természetjáró vagy muzikális alkat legyen.
A legfontosabbak – már amennyiben tisztában vagyunk ezekkel – az elengedhetetlen érzelmi adottságok. Például: empatikus, érzelmileg stabil, nem ítélkezik, rugalmas, független. Ezekből áll össze a tudatos bevásárlólistánk.
Az is lehet, hogy fut bennünk egy olyan érzelmi program, amelynek nem is vagyunk tudatában. Ha a tökéletes kapcsolatot keressük, ha irreális elvárásaink vannak leendő párunkkal szemben, akkor lehet, hogy tudat alatt ellene dolgozunk vélt vágyainknak, és megfúrjuk saját párkeresésünket. Ebben a fejezetben segítek feltérképezni és kiértékelni mind a tudatos preferenciákat, mind pedig a rejtett igényeket.
Összpontosítsunk az érzelmi tulajdonságokra
Kezd megváltozni az élet 50 felett. Lehet, hogy még mindig aktívak, energikusak és kalandvágyók vagyunk, de már tudatosult bennünk, hogy az időnk véges. Már nem az a lényeg, hogy a jövőbe tekintsünk, karriert csináljunk, családot alapítsunk. A szüleink lassan eltávoznak, és a barátainkat is kezdjük elveszíteni. Felütik fejüket – akár nálunk, akár a környezetünkben élőknél – a különféle krónikus betegségek. Azok a felszínes tulajdonságok, amelyek egykor elkápráztattak, ma már nem tűnnek annyira relevánsnak párválasztásnál, amikor apánkat lassanként elragadja tőlünk az Alzheimer-kór, vagy kiderül, hogy a lányunk legidősebb gyermeke autista. Sokkal inkább a jelenben élünk, érzéseink árnyaltabbak és többdimenziósak. Az örömeinkbe keserédes emlékek, a bánatunkba örömök vegyülnek. Mindenkitől azt hallom, a szerető társ, akit magunk mellett szeretnénk tudni, elsősorban érzelmi társ kell legyen, aki osztozik életünk hátralévő részének megpróbáltatásaiban és örömeiben. Ebben a korban sokan már csak mosolyognak azon, mi volt fontos fiatalkorukban: legyen jóképű, ambiciózus, gazdag vagy épp jó kapcsolatokkal rendelkező.