Odafigyelünk Magyarországra - jelentette ki szerdán Washingtonban Pamela Quanrud amerikai helyettes külügyi államtitkár a Johns Hopkins Egyetemen „Magyarország: egy második rendszerváltás?” címmel megrendezett konferencián.
„Mi volt a magyar rendszerváltás veleje, magva, értelme? A többség bizonytalan, sőt, halvány fogalma sincs róla. Nem lehet csodálni hát, ha a harmadik köztársaság híveit alig látni. Kádár terhes örökségét vagy az új elit vétkeit okoljuk-e a mai helyzetért?” Orbán se találja a villanykapcsolót címmel január 21-én jelent meg a hvg.hu-n Zádori Zsolt ismertetése Tamás Pálnak a Kritikában megjelent írásáról. Megpróbálom továbbvinni ezeket a gondolatokat, és várom a valóban érveket felsorakoztató hozzászólásokat – írja a szerző.
A Jobbik elnöke szerint az elmúlt 20 év nem ét véget és "ami most zajlik, az a magyar rendszerváltás második elsikkasztása." Vona Gábor erről szombaton beszélt a Jobbik évadnyitó rendezvényén Budapesten.
A nyolcvanas években született, 20 és 30 év közötti fiatalok Magyarország jövőjének letéteményesei, akiktől új szemléletet, friss ideákat vár a társadalom. Ám legtöbbjük szembekerül az értékek relativizálódásával, helyét keresi, nem jut álláshoz, ha lehet, tanulmányai kitolásába „menekül” – idéz felmérésekből a szerző, maga is e nemzedék tagja.
Mi volt a magyar rendszerváltás veleje, magva, értelme? A többség bizonytalan, sőt, halvány fogalma sincs róla. Nem lehet csodálni hát, ha a harmadik köztársaság híveit alig látni. Kádár terhes örökségét vagy az új elit vétkeit okoljuk-e a mai helyzetért? A szociológus választ keres.
A CIA-nak „kémkedett”, legalábbis házon belül ezzel indokolták az Információs Hivatal egyik hírszerzőjének nyugdíjazását még az első Orbán-kormány idején - tudta meg a hvg.hu. Kiderítettük: az egykori hírszerző két éve egy brit kiadónál jelentette meg fikciós regénynek álcázott memoárját, amiben egyebek mellett leírja azt is, miként élhette túl a szocialista éra hírszerző szolgálata a rendszerváltást, és milyen szerepük volt ebben az amerikaiaknak. Amikor a szerző nyomára bukkantunk, elzárkózott a nyilatkozattól.
A közép-európai posztkommunista országok mindegyike új alkotmányt fogadott el a rendszerváltás után. Kivéve Magyarországot. A most készülő alkotmány nem pótolhatja a mulasztást, mivel más a célja, mint a többinek.
Valahogy nem kerek ez a történet. Kétségkívül hatásosak a miniszterelnök október 23-i beszédének mondatai, erősek az állításai, szemléletesek a képei. Külön-külön. Együtt azonban nem igazak. Nem lehetnek igazak. Már ha hivatkozhatunk a józan észre. Amire általa is felbátorítva érezhetjük magunkat, hiszen harcot hirdet e beszédben mindennel szemben, ami „észellenes” – fejtegeti Elek István.
Sokat hallunk mostanában határvonalakról, a magyar politika megújításáról, az 1989-1990-ben alapított rendszer felváltásáról, ami a dolog logikája alapján csak a korábbi politikai elit háttérbe vonulásával együtt történhet meg - olvasható Török Gábor blogján.
Az új magyar alkotmány kidolgozásában részt vesz Pozsgay Imre is, az 1989-90-es rendszerváltás egyik fő mozgatója az MSZMP részéről, egykori államminiszter. Az alábbi interjúban többek között elmondja, milyen meggondolásokból volt kénytelen feladni 1989-ben szándékát, hogy pártszakadást idézzen elő az MSZMP-ben, továbbá: miért hiúsult meg az 1994-es alkotmányozási kísérlet.
Forradalom zajlott-e le áprilisban a szavazófülkékben? Egyáltalán: mi az, hogy forradalom? Ezekről a kérdésekről vitatkozott egymással szerda délután a Terror Háza szervezésében, annak budapesti épületében Gerő András történész és Lánczi András filozófus. Gerő inkább szabadelvű, Lánczi inkább konzervatív álláspontot vallott.
Csizmadia Ervin, Orbán Viktor „forradalma” címmel megjelent írásában, abból kiindulva, hogy a Fidesz elnöke a kétharmados eredmény ismeretében „a szavazófülkék forradalmáról”, és a „forradalmi parlament” által megvalósítandó Nemzeti Együttműködés Rendszeréről beszélt, Bibó István szellemét idézve, felveti a hatalomkorlátozás és a garanciateremtés szükségességét. Ám Bibó „korlátozott forradalom” elképzelése már 1945-47-ben is illúzió volt, mely 1989-90-ben, mikor megvalósították, eleve idejét múlta. Egyébként is, demokráciában a legitimitás és az alkotmányosság megfelelő garancia a túlhatalommal szemben.
A jelen heteiben Magyarország nemcsak a mostanáig élt „rendszerváltó rendszer” megalapozásának változatos évfordulóit ünnepelheti, de el is búcsúzik az átmenet rendszerétől. A legtöbb lényeges tekintetben új világot üdvözöl: a jövő immár tényleg elkezdődött.
Az 1989-ben megalkotott választási rendszer és a parlamenti küszöb megemelése az akkor még befolyásos pártoknak, az SZDSZ-nek és az MDF-nek kedvezett, míg a kisebb, marginális formációknak szinte esélyt sem adott a parlamentbe jutásra. A „kiszorítósdi” évekkel később visszaütött: a két nagy rendszerváltó pártnak már esélye sem volt a parlamentbe jutni.
Ha a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás idején bevezetik az alapvető szerkezeti reformokat, Magyarország fel tudott volna zárkózni a fejlett nyugati társadalmak szintjére. A politikai elit azonban reformok helyett ígérgetésekbe kezdett – állítja a 85 éves Vitányi Iván, az MSZP egyik alapítója, a Demokratikus Charta egykori szóvivője e a hvg.hu-nak adott interjúban.
Húsz évvel a rendszerváltoztatás után a társadalom jelentős része bizalmatlan az állammal, a jogszolgáltatással és a politikai elittel szemben. Általános az a vélekedés, hogy ez az uralmon lévő elit immorális, korrupt és mindennek a tetejében nem jól vezeti az országot. Mindezek ellenére a magyar rendszerváltoztatás nem tekinthető kudarcnak. A demokrácia politikai intézményei kiépültek. Az állami tulajdont felváltotta a magántulajdon. A politikai elit gyenge teljesítménye ellenére az ország húsz év alatt sokat gyarapodott.