Sokszor találkozunk azzal, hogy mindenhol, mindenből előbújik a magyar. Mostanában például Binche-ben, az egyik belgiumi városban azok közül, amelyek világhíres karneválokat tartanak.
A Srí Lanka-i vendégmunkások körül támadt viharnak nincs egyetlen olvasata, akárhonnan nézzük is. A legfontosabb, hogy ne első felindulásból foglaljunk állást – figyelmeztet a hvg360 erdélyi szerzője, Demény Péter.
A Vajdasági Magyar Szövetség nem sokkal a közelgő parlamenti választás előtt elérte, hogy minden rá adott voks 1,35-öt érjen. Zentai szerzőnk, Kókai Péter sporthasonlattal érzékelteti, miről is van szó.
A küszöbön álló parlamenti választások előtt Szlovákiában az a fő kérdés, mennyire gyengül meg a Robert Fico vezette Smer, illetve hogyan teljesít a második-harmadik legnépszerűbb párt, Marian Kotleba fasisztoid alakulata.
Orbán Viktor ismét történelmet írt. Neki köszönhető, hogy az osztrák állami tévében most először feliratoztak magyarul egy műsort, hogy nálunk is minél többen tudják meg, mi történik kis hazájukban. A műsor Peter Kliené, aki manapság kultfigura Ausztriában.
Kisebb brit városokban is jelentős létszámú magyar közösség él, és sokan igénylik, hogy kapcsolatban legyenek egymással. Több helyen ez már szervezett formát is öltött – ezekből mutatunk néhányat.
Ki ne tudná, hogy Belgium a szürrealizmus hazája? A dolog lényegét a világhírű belga szürrealista festő, René Magritte egyik képe foglalta a legjobban össze. Ezen egy pipa látható, alatta ezzel a felirattal: „ez nem egy pipa”.
A címben idézett "forradalmian új felfedezés" a szerbiai magyar iskolák nyolcadikos történelemtankönyvében olvasható, már ha valaki hozzájut ahhoz. Az elsősök könyvében is furcsa dolgok vannak. A vajdasági magyar oktatást azonban nem ezek fenyegetik a legjobban.
Költözésre kész a váratlanul népszerűvé vált Brigitte Bierlein vezette átmeneti osztrák kormány, átadná a terepet a néppárti-zöld párti koalíciónak, amely végeláthatatlannak tűnő egyezkedést folytat a posztok elosztásáról. Bierlein júniusban úgy számolt, hogy "rendfenntartó” küldetése hat hónapig tart, de könnyen lehet, hogy tovább.
Már a második legerősebb párt a náci megnyilvánulásokról ismert Mi Szlovákiánk Néppárt. Több másik párt is egyre inkább hajlamosabb szélsőjobboldali megnyilvánulásokra. A február végén megválasztandó parlamentbe a magyar pártok a mostani állás szerint nem jutnának be.
Most, hogy már bekebeleztük a csokimikulásokat, megettük a narancsot, feltörtük az aranydiót és kidobtuk a virgácsot, végre nyíltan beszélhetünk a dologról. Nyilvánvaló, hogy végére kell járni az ügynek és a tanulságokat le kell vonni.
Mi kell ahhoz, hogy egy vezető brit egyetemen hónapokon át az abortusz legyen a beszédtéma? És miért kerülnek ki a kampuszon kétméteres, riogató plakátok a terhességmegszakításról? Nagy-Britanniában több szó esik az abortuszról, mint otthon, és vannak olyanok, akik bármeddig elmennének az igazukért.
Ausztria évtizedek óta attól tartott, hogy a Braunauban lévő sárga házat ahol 1889-ban Adolf Hitler született, náci emlékhellyé változtatják. Most megszerezte az állam, de a lebontás helyett inkább egyenruhások népesítik majd be az épületet.
Megmozgatják a székely internetezőket a medvés cikkek. Egyre több a baleset, de a közvélemény nem a román államot hibáztatja, inkább a magánemberek felelősségét firtatja.
Az oroszok a zentai spájzban vannak, ahol megszállást eddig talán soha nem szerettek annyira, mint most.
Ma már néhány óra alatt el lehet jutni vonattal Londonból Párizsba vagy Brüsszelből Londonba, és ez még csak a kezdet. Már tervezik a nagysebességű vasúti hálózat kibővítését Németországig.
A magyar fiatalok talán többet foglalkoznak a Brexittel, mint a britek, legalábbis ez a tapasztalatom egy év kint tartózkodás után. Viszont számtalanszor kaptam például azért, mert vörös húst eszem, még az egyetemi nyomtató is cseszeget, hogy mennyi szén-dioxidot termelek. A brit fiatalokat utolérte Greta Thunberg és a klímakatasztrófa.
Ausztriában, ebben a mindmáig jólétinek mondható államban van egy olyan, példátlan szolgáltatás, amelyről az országhatáron kívül alig tudnak, belül viszont tömegesen veszik igénybe. A gyógykúráról van szó, a társadalombiztosítás vagy a nyugdíjbiztosítás által finanszírozott háromhetes kényeztetésről.
Nem egyszerű kiigazodni a szlovák belpolitikán, de a helyszínről kapunk segítséget. Lovász Attila teszi rendbe, hogy ki kivel van a szomszédban, és hogyan állnak a magyar pártok.
Mennyi igaz a „kimentem tanulni, most láttatok utoljára” című tündérmeséből? Bár a csapból is a fiatalok kivándorlása folyik, a kormánymédián kívül alig hallani arról, és ott is csak ritkán, hogy vannak, akik visszatérnek. Pedig többségüknek megfordult a fejében a hazaköltözés. Kudarc ez, vagy inkább hazahozzuk a tudást? Az álmok feladása vagy újratervezés?
