Az autonómiatörvény-tervezet, a nemzeti régiók petíciója, az Igazi Csíki Sör reklámja és a Trianon-törvény – azóta, mióta legutóbb jelentkeztem, ezek az ügyek izzították az erdélyi magyar virtuális közéletet. És nemcsak az erdélyit. A nemzeti régiók petícióját ugyanis, melyet május 7-ig lehetett szignálni, számos magyarországi is aláírta-terjesztette, köztük olyanok is, akik nem innen emigráltak, hanem ott születtek. Talán ennek köszönhető az a benyomás, hogy sokan nem is tudták pontosan, miért lelkesednek. Az autonómiáért – akár erdélyiért, akár székelyföldiért – feleslegesen tették, mert a petíció nem erről szólt, hanem arról, hogy a nemzeti régiók közvetlenül is kaphassanak pénzt az uniótól – esetleg ennek elosztásában kaphatnának önállóságot.
Szeretettel Erdélyből: Ámulunk, kicsit félünk. Kelet-Európa nem unalmas
Romániában két olyan járványügyi intézkedést is hoztak, amilyet Magyarországon nem. Egyrészt csak külön dokumentummal lehet kimenni az utcára, másrészt hétvégén a rendőrautókból kötelezően a román himnuszt játsszák. Ma elindultam vásárolni.
„Segítsünk az erdélyi magyaroknak!”, osztották meg többen a posztot, s a háttérben gyakran éppen az említett tudatlanságot érzékeltem, amely nem képes különbséget tenni Székelyföld, azaz Kovászna és Hargita megye és Erdély között – a petíciót a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezte.
Erdélybe viszont Nagyváradtól Gyergyóig minden beletartozik, hiszen a trianoni döntés „kitágította” Erdélyt, és már nem csupán a Királyhágón inneni részről beszélünk, ha emlegetjük. Erdélyi magyar egy temesvári, vagyis bánsági is.
