Szeretettel Brüsszelből: Felszínre tört a belga gyarmattartó múlt traumája

Első ránézésre a brüsszeli utca képe júliusban már majdnem olyan, mint a járvány előtt, az emberek – igaz, kevesebben, mint régen, de – megint sietnek a dolguk után, ám alaposabban szemrevételezés után rögtön látszik: több a kerékpáros, kevesebb az autó és sok emberen ott a maszk.

Van azonban valami, ami Belgiumban feltehetőleg soha nem lesz már olyan, amilyen eddig volt. Ez pedig nem egyéb, mint a belgák viszonya saját történelmükhöz. Az, hogy a szégyenletes belga gyarmattartó múlt most a reflektorfénybe került, összefügg persze a George Floyd minneapolisi meggyilkolása után az egész világon, így Belgiumon is végigsöprő rasszizmusellenes tiltakozáshullámmal. De nem kis részben azzal is, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság most júniusban ünnepelte függetlenné válásának 60. évfordulóját, és ez nagyon régi sebeket szakított fel. A június 7-én a brüsszeli igazságügyi palota előtt rendezett tízezres tüntetés résztvevői nemcsak a feketékkel és más etnikai kisebbségekkel szembeni megkülönböztetések ellen tiltakoztak, hanem

azt is követelték hogy Belgium végre nézzen szembe gyarmati hatalomként elkövetett bűneivel.

A tiltakozások célpontjává a gyarmatosító belga királyra, II. Lipótra emlékező szobrok váltak. Antwerpenben felgyújtották, Gentben festékkel öntötték le ezeket, a Brüsszel melletti Tervuerenben található, méltóságteljes Afrika-múzeum előtt álló királyszobrot pedig alaposan megrongálták, miként ez lett a sorsa II. Lipót sok más szobrának is. Kérdéses az is, maradhat-e még a helyén a volt uralkodónak a brüsszeli királyi palota melletti téren álló hatalmas lovasszobra.