Ha gyerekként nem kaptuk meg azt a figyelmet és biztonságot, amire szükségünk lett volna, felnőttként újraépíthetjük ezt a kapcsolatot – önmagunkkal. A belső anya és a belső gyermek kapcsolatának tudatos alakítása nemcsak a múlt sebeit enyhíti, hanem valódi belső stabilitást és szabadságot is adhat.
Válásterápiás praxisomban nagyon gyakran találkozom azzal a jelenséggel, amikor a válási krízisben lévő szülő és gyermeke között annyira elmosódottá válnak az érzelmi határok, hogy már-már nehéz megállapítani, meddig tart a szülő érzése és hol kezdődik a gyermeké.
Mindnyájan igyekszünk választ találni arra a kérdésre, mi az életünk értelme. Szülőként lehet, hogy akkor szembesülünk ezzel, amikor a gyerekek kirepülnek, gyerektelenként pedig évekkel, sőt évtizedekkel korábban.
A hároméves kislány elbújik az asztal alá és duzzog. Az óvodás dacosan közli az anyukájával: „nem szeretlek”. A hatéves krokodilkönnyekkel sír a pénztár előtt, mert nem kapta meg a legót. Miért hisztizik, zsarol és makacskodik a kisgyerek? Egyáltalán, mi számít manipulációnak, és hogyan reagáljunk rá?
A gyerekek étkezési szokásai nemcsak arról árulkodnak, mit szeretnek vagy utasítanak el, hanem arról is, hogyan viszonyulnak az ételhez és önmagukhoz. Dietetikus és gyermekpszichológus szakértő segítségével jártuk körül, hogyan támogathatják a szülők a kiegyensúlyozott, egészséges étkezési minták kialakulását kicsiknél és kamaszoknál egyaránt.
Még mindig sokszor gondoljuk azt, hogy a krónikus hasi fájdalmaknak kizárólag biológiai okaik lehetnek. Az alábbi szívszorító eset főszereplője szerencsére hamar rájött, hogy a testi gyógyuláshoz a lelkét is ápolnia kell.
Jóval kevesebben kaptak családi adókedvezményt, mint az évtized elején, a gyerekvállaláshoz kötött támogatásból is kevesebbeknek jutott – olvasható ki a KSH most kiadott 2024-es összesítéséből. Az állam azokat támogatja, akik dolgoztak a gyerekük születése előtt, az önkormányzatoknak pedig arra maradt pénzük, hogy összesen 25 milliárd forintot kiosszanak segélyként.
Sok szülő tart gyereke kamaszkorától. A lázadástól, a zülléstől, az érzelmi hullámoktól. De amitől leginkább, hogy a gyerekük eltávolodik tőlük. Ezért sokan ellenőrnek, tanárnak vagy rendőrnek csapnak fel. Egyik sem pálya.
Voltak-e már kamaszok az ókorban? Buliztak-e korábban az inuit fiatalok? A válaszok korántsem olyan egyszerűek, mint gondolnánk.
Az érett felnőtt működés sajátossága, hogy tudunk haragudni is az édesanyánkra, miközben nagyon szeretjük. Hogyan tudjuk érett fejjel tisztázni a gyerekként megélt sérelmeinket és megbocsátani a hibáiért? Hol akadhat meg ez a folyamat, és mivel lehet továbblendíteni? Mi a jelentősége a serdülőkornak az anya-gyerek kapcsolatban, és mi múlik az apákon?
A gyerekkorban megkapott szeretet és törődés, vagy éppen annak hiánya a testi, lelki és agyi fejlődést is befolyásolja. Emiatt óriási szerepe van annak a nagynéninek, tanárnak vagy családi barátnak, aki szeretetteljes odafigyelésével, elfogadásával hozzá tud tenni a gyermeket ért hatásokhoz.
Az első gyermek megszületésével háromtagúvá bővül a család. Más kihívásokkal néz szembe egy klasszikus családi formáció, mint a gyermekét egyedül nevelő szülő, nagyszülő, vagy az, aki az örökbefogadás mellett döntött.
A szegénység furcsa méréseiről volt szó a Társadalomtudományi Kutatóközpont konferenciáján, de azt is bemutatták, hogy az osztrák és a szlovák határ környékén rengetegen kezdtek el nem Magyarországon adózni.
Csak másokkal megosztva, másoktól segítséget kérve lehet sikeresen feldolgozni egy sérült vagy gyógyíthatatlanul beteg gyermek nevelésével járó lelki terheket. Milyen kusza és nyomasztó érzelmek gyötrik az érintett szülőket? Hogyan veszíthetik el annyira a reményt, hogy akár az öngyilkosság gondolata is felmerül bennük? Milyen stratégiával találhatnak kiutat a kétségbeesett helyzetükből?
Kutatások szerint nemcsak a hálás felnőttek, de a hálás gyerekek is boldogabbak és optimistábbak. Segítsünk nekik e pozitív attitűd elsajátításában!
Meglepőnek tűnhet, de kutatások bizonyították, hogy már az anyaméhben érezzük édesanyánk érintéseit, és ez az élmény tárolódhat az emlékezetünkben. Felnőttkori érintéskultúránkat leginkább az határozza meg, hogyan érintettek meg minket a családban a szüleink – ezt visszük tovább, de akár át is alakíthatjuk.
A társadalom piedesztálra emeli az anyákat, holott nem mindegyikük képes az odaadó gondoskodásra, ami miatt patológiássá válhat a viszonyuk a lányukkal. De mitől lehet mérgező egy anya-lánya kapcsolat? Milyen hosszú távú következményei lehetnek, ha egy gyerek nem hihet a saját értékességében, ha nem alakul ki benne önmaga iránti tisztelet?
Sokaknak az első ultrahangfelvételek látványa, a szívhang meghallgatása a babával alakuló lélektani kapcsolat kezdőpontja. Az összekapcsolódás természetesen már jóval korábban elindulhat – a tényleges megfoganás pillanata előtt hónapokkal, akár évekkel, ahogy a pár készül a gyermek születésére.
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a szerelmi házasság sem túl régi találmány, miért lenne ez másként az anyai szeretettel?
Felnőtt nőként folyamatosan mások helyeslését, jóváhagyását várjuk; nehezen alakítunk ki intim, egyenrangú kapcsolatokat; önbizalomhiánnyal küzdünk, nem tudunk kiállni magunkért, gyakori társunk a bűntudat, a szégyen, a félelem, a szorongás vagy a depresszió? Lehetséges, hogy mindezek oka az anyánkhoz fűződő viszonyunkban gyökeredzik.
