Ritkán történik meg, hogy egy, a szegénységről szóló tudományos konferencián valami olyan dolog kerüljön szóba, amely tényleg megdöbbentette a témával foglalkozókat, most viszont ez a helyzet. Tátrai Annamária (ELTE TáTK) és Gábos András (Tárki) nemrég bukkantak rá ugyanis, hogy valami nagyon nincs rendben a jövedelmi szegénység mérésével, a hivatalos adatokban rengetegen kerültek pont a szegénységi küszöb feletti 100 eurós sávba, miközben az alatta lévő sávok foghíjasak maradtak. Úgyhogy különösen nagy figyelem övezte, amikor ők ketten tartották a Társadalomtudományi Kutatóközpont szegénységtől szóló konferenciájának nyitó előadását.

A furcsa eloszlás 2018 és 2021 között látszott az adatsorokon: ezekben az években történt csak meg, hogy pont a szegénységi küszöb határa fölött voltak ott nagyon sokan. Ilyenre az elmúlt években nem volt példa, és más európai országokban sincs ilyen. 2016-ig a szegénységi mutatók évről évre nem nagyon változtak, utána viszont jelentős változások voltak egyik évről a másikra, ráadásul ha a gyerekek, az egyfős háztartások vagy a nyugdíjasok körében nézzük meg ezeket, akkor is nagy anomáliákat láttak.

Nagyon valószínűtlen, hogy a szegénységi adatsor bármelyik pontján annyira sokan legyenek, mint ami a magyar statisztikában látszik, pláne az, hogy épp a szegénységi küszöb környékén – ismételték meg a kutatók. Tátrai Annamária egy kérdésre válaszolva azt mondta: ő úgy gondolja, itt bizonyítani lehet, hogy az Eurostat szabályait megszegték az adatok összesítésénél.

Logikus felvetés volna, hogy nem valamilyen államilag garantált jövedelem okozza-e a nagy kiugrást, de a valószínű válasz az, hogy nem. A statisztikában kiugró pont helye ugyanis nem esik egybe sem a minimálbérrel, sem a közfoglalkoztatotti bérrel, sem a garantált bérminimummal.

A jövedelmi szegénység eloszlása a statisztikában

Tátrai Annamária (ELTE TáTK) – Gábos András (TÁRKI)

Miután a Válasz Online bemutatta az eredeti kutatást, a KSH visszautasította a szándékos manipuláció vádját, és arról írt, hogy a rosszindulatú interpretációt, a hangulatkeltést, az intézmény hírnevének rontását jogilag vizsgálhatja – de hogy hogyan jöhettek ki ilyen szokatlan adatok, arra nem tért ki. Most pedig érkezett egy KSH-válasz is: egy nagy revíziót fognak tartani, ez után folyamatos kisebb revíziók is jönnek, majd igyekeznek a szakma segítségével tisztázni a félreértéseket.

Elkezdtek nem itt adózni

Érdekes változásra bukkant Koós Bálint (HUN-REN KRTK) és Tagai Gergely (HUN-REN KRTK, ELTE TTK) is, amikor azt vizsgálták, hogy az ország egyes településein mennyi adót fizetnek be az emberek a jövedelmük után. Az 1990-es évek eleje és a 2010-es évtized között ugyanis szabad szemmel szinte láthatatlan változások voltak abban, hogy az országos átlaghoz képest hol mennyit adóztak, utána viszont történt néhány fontos fejlemény.

E térképen látszik: Sopron és környéke mindig is a jómódú helyek közé tartozik, 2022-re viszont bezuhant az ottaniak adózott jövedelme. Mivel nem feltételezhetjük, hogy hirtelen elszegényedett az egész környék, az a logikus magyarázat: az ott élők egészen nagy része már nem Magyarországon, hanem Ausztriában vagy Szlovákiában adózik. De ugyanez látható Kassa környékén is (miközben Salgótarján vagy épp Battonya látványos leszakadást mutat, részben talán szintén a határ közelsége miatt).

Kecskemét és Nyíregyháza iparosodása mutatja, hogy egy-egy városban mennyire meg tud nőni az átlagkereset (Mercedes-, illetve Lego-hatásnak nevezték ezt), de azt is, hogy ez a pozitív hatás csak egy nagyon kis területen jelenik meg, szóval még a megye kicsit távolabbi részein sem érződik.

Egy főre jutó adózott jövedelem

Koós Bálint (HUN-REN KRTK) – Tagai Gergely (HUN-REN KRTK, ELTE TTK)

Ma Magyarországon főszabályként az a szegény, akinek a szülei is szegények voltak, a ritka kivétel az, amikor van némi társadalmi mobilitás

– mondta Huszár Ákos (HUN-REN TK). A magyar társadalom európai szinten is a legzártabbak között van, az elmúlt évtizedekben pedig erősödött is az egyenlőtlenségeink újratermelődése.

De ha azt nézzük meg, hogyan változott mindez az elmúlt ötven évben, akkor még rosszabbnak látszik a helyzet. Ugyanis nem csak egyszerűen annyi a baj, hogy folyamatosan nőtt azoknak az aránya, akik nagyjából ugyanolyan társadalmi csoportban élnek és dolgoznak, mint a szüleik, hanem az is, hogy sokkal többen lettek azok, akik jóval rosszabb helyzetben vannak, mint amilyenben a szüleik voltak. Tehát amíg mondjuk az 1980-as években megtörténhetett, hogy egy segédmunkás gyereke értelmiségi lett, ma erre már csekély az esély, a lecsúszásra a szülő munkájához képest annál nagyobb.

A társadalmi mobilitás mutatói

Huszár Ákos (HUN-REN TK)