Miközben az EU-ban a GDP 2,3 százalékát fordítják közvetlen családtámogatásra, Magyarországon ez az arány mindössze 1,7 százalékos. Ennél sokkal nagyobb szám jön ki akkor, ha beleszámítjuk az adókedvezményeket, kamattámogatott hiteleket és az ingyenes tankönyveket is, akkor máris a GDP 4,1 százalékánál tart Magyarország – derül ki a támogatások és segélyek 2024-es statisztikájából, amelyet néhány napja adott ki a Központi Statisztikai Hivatal.
A családok és gyerekek megélhetésére szánt közvetlen támogatások tavaly 1372 milliárd forintot tettek ki. Az összeg kétharmada pénzbeli ellátás, egyharmados arányt ért el a természetbeni juttatás.
A legtöbben a családi pótlékot kapják, ez most 1 millió 50 ezer családnak jelent minimális pluszpénzt, de tényleg csak nagyon keveset, mert az összegét még mindig a 2008-as szinten tartják. Tavaly havi átlagban 23 780 forint jutott így egy-egy családnak – nem gyerekenként, hanem összesen. (A pontos érték a gyerekek számától és a háztartás típusától függ.)
Nem sokkal több ennél a gyermeknevelési támogatás (gyet) havi átlagos 28 195, valamint a gyermekgondozást segítő ellátás (gyes) 30 958 forintja. Ezeket a szülés utáni rövid időben lehet igénybe venni, a gyet 28 ezer szülőnek járt tavaly, a gyes 143 ezernek.
Ennél jóval nagyobb összeget jelent a szülés utáni 24 hétben igénybe vehető csecsemőgondozási díj, amelyet tavaly 26 ezren kaptak, napi átlagos összege 16 ezer forint volt, valamint az ez után járó gyermekgondozási díj, amely 110 ezer családnak havi átlagban 286 ezer forintot tett ki. Ezeknek a közös jellemzője az, hogy azok vehetik fel, akiknek volt munkájuk a gyerekük születése előtt, tehát épp a leginkább kritikus helyzetben lévők nem élhetnek vele.
Újszülött osztályon.
Szondy Dalma
A szülők munkamegosztása nagyon lassan, de változik: 2023-ban lépte át először a 15 százalékot a gyeden lévők közül az apák aránya, és 2024-ben is maradt ez a helyzet.
A babaváró hitelből és a családok otthonteremtési kedvezményéből (csok) sokkal kevesebbet folyósítottak tavaly, mint pár évvel korábban, ezen még az sem változtat, hogy a babavárónál egy minimális növekedés legalább 2023-hoz képest volt. A családi adókedvezményben részesülők száma utoljára 2020-ban volt egymillió fölött (1 millió 25 ezer), 2024-ben már csak 920 ezren kapták ezt.
A családtámogatást kapók között látványosan nő azoknak az aránya, ahol a szülők együtt élnek – logikus a gondolat, ennek nem az-e az oka, hogy sokkal többen maradnak együtt akkor, amikor sok családtámogatást házassághoz kötnek, de nyilván nem látjuk a motivációkat.
Annyi biztos, hogy 2020-ban még a családi pótlékot kapók 77 százaléka volt kétszülős család és 23 százalék egyedülálló szülő, most már 81-19 ez az arány. A legnagyobb mértékben, 15,5-ről 12,7 százalékra az egygyerekes egyedülálló szülők aránya csökkent. A családi pótlékot igénybe vevők több, mint fele egygyerekes.
Az önkormányzatokra minimálisan számíthatnak csak azok, akik bajban vannak, annyira kivéreztették a településeket. Az ország összes önkormányzata együttvéve 25,3 milliárd forintot fordított tavaly segélyezésre, ami egy embernek havi átlagban alig több, mint 2400 forintot jelentett.
Az önkormányzati segélyezésnek két fő iránya van: a legszegényebb helyeken muszáj valami segélyt adni, de néhány jómódú budapesti kerület is sok támogatást ad az ottani szegényeknek. Így jött ki az, hogy pénzbeli segélyt a legtöbben borsodi és szabolcsi településeken kapnak, élén a gönci és a csengeri járással, ahol az emberek 36, illetve 35 százaléka kap segélyt, a természetbeni juttatást viszont a legtöbb lakójának, a helyiek 40, illetve 23 százalékának Terézváros és Angyalföld osztja. Sőt, Budapestről az V. kerület is ott van a pénzbeli segélyt kínálók élbolyában, az ottaniak 20,8 százaléka kap ilyen támogatást.
