Ha nem ostromolná a hőmérő higanyszála fölfelé a 40-et, akkor ezt a receptet igazából egy másik recepttel kellene kezdeni, nevezetesen a marhahúslevesével. Az adja meg ugyanis az ilyesfajta, nem gyümölcsből készülő tányérba valóknak a gerincét, noha fejlődéstanilag ez egy értelmetlen majdnem-metafora, hiszen a leves soha nem tartozott a gerincesek rendjébe.
Puliszka, pogácsa, sós palacsinta - mi juhtúróval szeretjük a legjobban. Meglehet, a juhtúrós ételek megosztják a közönséget, annyi biztos, hogy rajongói tábora is meglehetős. Otthon is számos fogásban élvezhetjük jellegzetes, enyhén csípős ízét, krémes állagát. S azt is eláruljuk, hogyan készíthetünk házilag juhtúrót.
Ez igenis csirkesült, még ha ezúttal nem is egyben, hanem feldarabolva sütjük, Ugyan nem lesz annyira impozáns, mint egyben készült társai, viszont olyan mézes-citromos illatot áraszt, hogy azt egy parfümőr azonnal megpróbálná üvegbe zárni.
Crème caramel, mondják a franciák. Szinte ezt mondjuk mi is: karamellkrém, selymesség, becézés és életigenlés. Mindez egy kis csuporba zárva. Csodálatos, hogy szorulhat ennyi íz ilyen apró edénykébe. De hát tudjuk, sok jó íz kis helyen is elfér. Most megmutatjuk, hogy nem kell érte trendi bisztróba, étterembe menni.
Igaz, hogy a májusi eső aranyat ér, de a szürkeségtől elfog minket az urbánus lelki fájdalom. Kell valami friss, ropogós, valami harsány, markáns és mégis behízelgő – a tányéron. Úgy tűnik, az újhagyma, de még inkább kicsit vaskosabb, termetesebb rokona, a póréhagyma tökéletes erre a célra.
Megfigyelésünk szerint a nők sokkal jobban rettegnek a liszttől, mint a csokoládétól, noha ennek az ésszerűsége vitatható. Az viszont nem vitás, hogy ízvonatkozásban tökéletesen racionálisan döntenek. A lelkek megnyugtatására most egy olyan csoki torta következik, amelyben csipetnyi liszt sincs. Csak a csoki, de az sok.
Ha valami nagyon egyszerű, de rafináltan finom ételt emlegetünk fel, szinte rendre hozzátesszük: ahogy a nagyi főzte. Hiába, az az igazi. De valahogy megfeledkezünk róla, hogy a nagymamáknak is volt mamája.
Hívhatnánk egyszerűen csak kenyérlepénynek, lepénykenyérnek, hiszen Olaszországban mindennapi betevő vagy a mamma kemencéjéből, vagy a péktől.. De ez maga a nagy klasszikus, a Focaccia di Recco. A recept és tuti tippek a sütéshez Simone Marcedula séftől.
Bár még két hét, azért lassan kezdünk a húsvétra koncentrálni. Legalábbis, ami a bevásárolnivalókat, az ünnepi menük összeállítását illeti. Az utóbbiból talán nem csinálunk olyan nagy gondot, mint karácsonykor, a lényeg, hogy meglegyen a sonka. S persze kellene valami sütemény. Esetleg kuglóf, olasz módra?
Tom és Henry Herbert ötödik generációs kézműves konyhafanatikusok. Az egyik pék, a másik szakács-hentes. S mindkettő meglehetősen szenvedélyes. Ők a Faboluos Baker Brothers, azaz a Pékfivérek.
A csirke a magyar hétköznapokból való, a pankómorzsa a japán ünnepnapokból, logikus lenne, hogy sose találkozzanak. Ám mégis összefutnak, mi több, egyre gyakrabban randevúznak. Valamire való étterem konyháján mindenképpen. Mi itt, a rántott húsok országában különben is minden morzsafajtát szívesen látunk.
A répa olyan zöldség, amit gyümölccsé konvertálhatunk, hogy aztán valami barnásvörös, karamell-beütésű édességet kapjunk. Ami évek óta a legmenőbb megnyilvánulása, az éppenséggel a répatorta. Megvolt már nekünk is, de ez a mostani más: olyannyira pehelysúlyú, hogy nehezéket kell tenni rá, nehogy elszálljon. A könnyed gyönyör már-már elviselhetetlen.
A kínai éttermekből jól ismert szerencsesüti ezen a hétvégén új szerepben léphet fel. Valentin napi üzeneteket, vallomásokat rejthetünk a falatnyi édességekbe. Persze ehhez előbb meg kell sütnünk. S ez közel sem annyira bonyolult, mint gondolnánk. Sőt.
Tudjuk, hogy a zserbó szent és sérthetetlen karácsonyi sütemény, de frivol módon kicsit eljátszottunk vele, és farsangosítottuk. Már lehet sejteni, hogy kis sütimaskarázás és némi alkohol szóba jön.
Váltig állítjuk, hogy a hamburgert az európai, egészen pontosan, a német bevándorlóknak köszönheti az Újvilág, még ha ezt odaát tagadják is némely elfogultak. A lényeg persze úgyis az, hogy kevés harapnivaló futott be bámulatosabb karriert szerte a világon.
Ilyen tájt valami melegségre vágyunk, még akkor is, ha pluszokat dönget a hőmérő, viszont órákon belül minden pocsék szürkébe képes váltani, nedves lesz és lehangoló. Csalóka tavaszidézés ide-oda, január van. Jöhet a leves, amiben megáll a kanál. Mi is egy ilyet választottunk, ráadásul a kevésbé favorizált holland konyháról, ami méltán nem híres, viszont ez a ronda leves igazán finom.
