szerző:
Marton Levente
Tetszett a cikk?

Vannak túlbonyolított dolgok, noha korunk divatja éppenséggel a túlegyszerűsítés. Például a sushi a világ egyik legegyszerűbb étele, viszont olyan mitológiája van, hogy sokan még a nevét is csak félve ejtik ki. A több nevét. Nigiri, maki, temaki – mi mások is lehetnének, mint az ázsiai gasztro kultúra bonyolult műalkotásai? Pedig csak egy kis kézügyesség, és semmi bonyodalom.

 

Előre megfontolt szándékkal nem mennénk bele a sushilógia mélyebb taglalásába. Gyorsan annyit (tekintettel arra, hogy mostanság, június 18-án volt a sushi világnapja, amit 2009-ben talált ki egy Facebook közösség – a szerk.), hogy a mai formájukban divatozó japán falatkákat a 19. század derekán gyúrkászta össze Edo városában (Tokió) bizonyos Hanajá Johei, aki gyaníthatóan a street-food egyik alapító atyja, legfeljebb nem tudott róla. Egyébként az erjesztett rizs és hal kombinációt a kínaiaktól nyúlták le a japánok alig több mint 200 évvel időszámításunk után. A sushi öt fő fajtája: nigiri (a kicsit dagadt rizshalmon vékony szelet hal pőpeckedik algaköpeny nélkül), maki (a legismertebb és népszerűbb algatekercses változat), temaki (tölcsér formájú maki), oshi (kockaforma), nare (tradicionális készítésű sushi: a kibelezett, sóval megtöltött halat fahordóban erjesztik felhasználás előtt).

Ennyit a sushilógiáról, mert most igazából a bátortalanoknak szeretnék segíteni, akik elrémülnek a sushikészítés gondolatától is, sok szakkifejezést meg szabályt vizionálva, miközben imádják bekapkodni ezeket a kis rizses ízéket. Nos, a jó hír: amennyiben nem készülnek gésának vagy nem szigorlatoznak japán gasztronómiából, akkor simán vonjanak vállat a sok okoskodó polémiára, és készítsék el azt, mit alább ajánlunk.

 Tényleg nem kell a dolgot agyonkomplikálni. Nem tudjuk mások, hogy vannak vele, de szerintünk elborzasztó, amikor   blogokon, gasztro szájtokon igen részletes leírásokkal instruálnak egy pohár tej kitöltésére… Nemrég a neten bóklászva találkoztunk például az uborkás víz készítésének leírásával – fotókkal illusztrálva 6 (hat!) lépésben. S nem valami vicc volt, kiderült, hogy a szerző halálosan komolyan gondolja. Mellesleg, ha valaki kíváncsi lett ezek után az uborkás víz „receptjére” – mondjuk a sushihoz kortyolná szaké, zöld tea vagy könnyű világos sör helyett - , akkor itt van 1 (azaz egy) nagy lépésben: egy kancsóba dobj néhány karika uborkát, öntsd fel szénsavas vagy mentes ásványvízzel, és tedd a hűtőbe egy órára. Második lépés: idd meg!  (Kimaradt az utasítás, miszerint töltsd pohárba, de hátha nem lesz ebből baj.)
A sushival is ez a helyzet. Kell hozzá rizs, préselt algalap, és valami halféle. Semmi több, legalábbis alapfokon. És kezdjük alapfokon, nem? Egy gondolat a rizsről: itt nem kell pergős rizs, hanem kifejezetten ázsiai ragadós, rövid szemű, hogy ne peregjen  ki a tekercsekből, hanem stabilan tapadjon össze. Ha jó fajtát választunk, még a bűvös keményítő kimosásos, ecetes-cukros adjusztálásos sushi rizskészítést is elég, ha csak a könyvekben olvassuk, mert menni fog ez anélkül is.
A susi feltekerése az egyetlen rizikós feladat, de ez hamar begyakorolható, csak bátorság, ne legyenek gátlásaink. Különben ma már vannak kis műanyag és fa sushikészítők (kaphatók Ázsia boltokban, megrendelhetők a neten, akár  komplett sushikészítő szettek is), amelyekbe csak bele kell tenni a hozzávalókat, összenyomni és kész is.


 Hozzávalók: 200-250 g rizs, 100 g füstölt lazac, algalapok (nori -már nemcsak ázsiai élelmiszerekre szakosodott boltokban, de szupermarketekben is kapható), szójaszósz,  wasabi

©


Elkészítés:

1. A rizst kétszeres mennyiségű vízben főzzük puhára, és ne öblítsük le, hanem hagyjuk összetapadva. Só nem kell a főzővízbe, mert az alga meg a lazac eleve kissé sós, nem is beszélve a szójaszószról, amibe majd bemártogatjuk.

 
    2. A lazacot vágjuk fel keskeny csíkokra. Az algalapokat terítsük ki, egyik végüket kenjük meg kevés vízzel. A száraz végére tegyünk rizst, helyezzük rá a lazaccsíkokat, arra tegyünk még egy kis rizst, majd szorosan és lehetőleg egyforma vastagságban tekerjük fel, a benedvesített lap szépen rátapad a tekercsre.

3. Hagyjuk 10-15 percet állni, aztán egy éles késsel – ez komoly intelem, tényleg legyen éles a kés! – vágjuk 3-4 centis darabokra, állítsuk fel őket egy tányérra, és szójaszósz, wasabi kíséretében tálalhatók is.
Minimál fokon ennyi az alap sushi.
A késnek meg azért kell borotvaélesnek lennie, mert csak így lehet szépen szeletelni a tekercseket, életlen késsel összenyomjuk, de nem vágjuk el az algalapot.

 Megjegyzés: Állítólag kerek e világon a legnépszerűbb a lazacos sushi, de nyugodtan helyettesíthetjük más betéttel is az alap sushinkat, csak egy kis bátorság és fantázia függvénye. Alga érzékenyeknek ajánljuk a nigirit.

 

 

 
 

  

 

 

 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!