Hogy a csokoládé mágikus vonzással bír a női lélekre, az ma már közhelyes igazság, noha a pontos okait még kutatja a tudomány, holott viszonylag egyszerűen megmagyarázható: ízlik nekik, mert a csokoládé finom, mi több, rabul ejtő. Minden más csak tudományos adalék, nincs rájuk különösebb szükség, akárcsak a reformkonyhában az E-adalékokra.

Fülöp Máté

Röpke kitárulkozásként e sorok kisütője bevallhatja, hogy nincs  különösebben oda a csokoládétortákért, s ez részben a női lélek hiányával, részben a korakamaszkori emlékekkel magyarázható. Ugyanis olyan, nem kedvelt kombinációban tömték többször csoki tortával, mint a marcipános, nehezítve vaskos csokoládékrémmel. A holmi állagában erősen emlékeztetett a háborús övezetekben a katonák bakancsára tapadt sárra. Még egy óra múlva is ott volt a szájpadláson, tapadt, mint egy tapéta, az elmondhatatlanul édes, tömény krém önmagában sem alábecsülendő erejét katalizálta a marcipán. S ha mindez nem lenne elég, a torta tésztája is egy tömör csapás volt.

 Ehhez képest ez a csokitorta maga a lebegés, igazi levitáció, huss és pöcc, vingardium leviosa, mondva ezeket azért, hogy összekacsinthassanak a Harry Potter-mitológia ismerői. Ez a torta olyan könnyű, hogy varázsige nélkül is a levegőbe emelkedik, ha máshogy nem, hát a villánkon. Ha valaki felkínálná a vámpírként folytatható öröklétet, az tarthatna vissza, hogy ilyet nem ehetnénk többé. Legalábbis azt hisszük, hogy visszatartana… Most viszont ne tartsuk vissza magunkat, fogjunk neki. Ja, és az sem érdekes, hány fok van odakint, mert ez a könnyű torta hidegben, melegben, napsütésben, északi szélben egyaránt melegen ajánlott.

Hozzávalók:

250 g étcsokoládé (legalább 60 százalékos)

6 tojás

175 g porcukor vagy finom szemű kristálycukor

125 g vaj

1 narancs lereszelt héja és kifacsart leve
250-300 ml tejszín

vaníliakivonat vagy vaníliás cukor

Elkészítés:

1. A sütőpapíros formabélelésnek itt van némi jelentősége a szalonnásodás elkerülése végett, ezért béleljük ki sütőpapírral egy 22-23 centis tortaforma alját. A sütőt állítsuk 180 fokra. Vízgőz fölött óvatosan olvasszuk meg a kisebb darabokra tört étcsokoládét, majd ha megolvadt, keverjük bele a vajat.

2. Két egész tojást és négy tojás sárgáját keverjük ki a cukor felével, aztán forgassuk bele a csokis-vajas keverékbe, s adjuk hozzá a narancshéjat és –levet is. A négy tojásfehérjét a maradék cukorral verjük kemény habbá, aztán azt is keverjük a többihez, ügyelve arra, hogy ne törjük teljesen össze a tojáshabot, de azért fehér habcsomók se maradjanak a tésztában. Kötéltánc, tudom.

3. Öntsük a tésztát a formába, és süssük kb. 40 percet, amíg kezd repedezni a teteje, és már nemigen hullámzik, ha megmozgatjuk. Hagyjuk hűlni egy rácson, aztán 20-30 perc múlva vegyük ki a formából, emeljük le a forma aljáról, húzzuk le a sütőpapírt, és úgy helyezzük vissza a sütőrácsra, míg teljesen kihűl. A közepe  majd behorpad, ez így van megírva, azt töltjük fel tejszínhabbal, olyan lesz, akár egy krátertó.  

4. Ezek után már nem nehéz kitalálni, hogy a tejszínt – jó hidegen – habbá verjük a vaníliával, és a teljesen kihűlt tortára kanalazzuk. Ha a torta nem hűlt ki, akkor krátertó helyett valami vulkáni ömlés lesz szegény tejszínhabból. Szerelmi bájitalként talán, de szerelemi bánatra gyógyírként biztosan működik.