Békés alkotmányos forradalom kell - és ez emberfeletti föladat. Vélemény. Az alábbi cikk 2020. november 13-án jelent meg a hvg360-on, a most elhunyt Tamás Gáspár Miklósra emlékezve közöljük újra.
Cifra egy világ lesz itt jövő nyáron, s akkor szükség lesz a színvonalas és összeszedett liberális ellenzékre. De ehhez előbb őszintén kell beszélni a hibáinkról és a mulasztásainkról – ha szabad még használnom a többes szám első személyt –, és haladéktalanul ki kell lépni a koalícióból. Horn, Orbán és Torgyán urak pedig legyenek boldogok egymással. – Tamás Gáspár Miklós írása a HVG 1997. július 19-i számában jelent meg, változtatás nélkül közöljük, emlékezve a most elhunyt filozófusra.
Az 1945-ben megindult forradalmi ciklus véget ért. De elfelejteni: öngyilkos ostobaság. Tamás Gáspár Miklós a II. világháború végének évfordulója alkalmából írt publicisztikája 2015 májusában jelent meg a HVG-ben. A szerzőre emlékezve változtatás nélkül közöljük újra.
Hérakleitosz példabeszédét a világ egyre változásáról, a kétszer nem lehet egyazon folyóba lépni tételét egykoron úgy fordította le magának egy igyekvő diák, hogy „csak az az állandó, hogy semmi sem állandó”. Más a tételt megtoldotta még azzal is, hogy nemcsak a folyó változik, hanem a belelépő láb is. A valóság – és benne az azt tükröző-értelmező tudat – az utóbbi években (Magyarországon is) felpörgött változásai közepette filozófus legyen a talpán, aki meglátja a konstanst. Ezúttal Tamás Gáspár Miklós, a parlamentben szabaddemokrata színekben helyet foglaló, de magát konzervatívnak (is) valló képviselő tette fel kérdéseit a Filozófiai Intézet igazgatójának, Tamás Gáspár Miklósnak (45 éves) – és viszont. Az alábbi cikk a HVG 1993. december 25-i számában jelent meg, a most elhunyt Tamás Gáspár Miklósra emlékezve közöljük újra.
A következő hetekben a csapból is az fog folyni, hogy a magyarok 97 százaléka elutasította a brüsszeli szankciókat az oroszbarát nemzeti konzultáción. Csakhogy mindössze két számításból kiderül, hogy valójában alig minden hatodik választópolgár ellenzi a korlátozásokat.
A könyvégetés semmi a könyvek betiltásához, zárolásához, művek kéziratba rekesztéséhez képest. Az az igazi szellemi pusztítás. Mert a hatalom a könyvet be is tudja tiltani, a birtoklását bűncselekménnyé tudja nyilvánítani, kéziratok, fordítások, lapok kiadását, könyvek, újságok behozatalát meg tudja akadályozni, a szerzőket el tudja némítani, el tudja üldözni, el tudja téríteni kiadásra esélytelen, egzisztenciájukat veszélyeztető művek megalkotásától. Vélemény.
Dél-Korea, Írország vagy Finnország nem azon töprengenek, hogy ők regionálisan mekkora hatalmak. Csak úgy gondolkodnak, bele a világba, szabadon. Ijesztő elképzelni, de egyszer akár ki is próbálhatnánk. Vélemény.
A pápa temetéséből nem maradt más, mint a homárral és kagylókkal megrakott asztal. Ebből a romlásból kellene visszatérni. A demokrácia, s akinek a hite azt diktálja, a kereszténység útjára. Vélemény.
Egy friss kutatás megállapításai szerint nem, vagy önmagában nem magyarázható a magyarok munkaerőpiaci kiszolgáltatottságával az alacsony közéleti részvétel. Ahogyan a magasabb társadalmi státusz sem eredményez önmagában politikai aktivitást.
Az életének 88. évében elhunyt Bölcs István a magyarországi média rövid, de annál fényesebb időszakának egyik legkiválóbb rádiósa volt, amikor teljes volt a szabadság, amikor a műsorok hangvételét, arculatát, mondhatni: esztétikáját a felelős vezető és csapata határozta meg, ma már elképzelhetetlen méretű hallgatói támogatással a háta mögött.
Ha a Budaházy Györgyék számára megítélt eljárási kegyelemnek bármi köze lenne ahhoz az egyébként nagyon súlyos problémához, hogy embertelenül hosszú ideig fölforgatják (akár bűnös, akár ártatlan) emberek életét a végtelenbe nyúló perekkel, akkor ahhoz a kijelölt kegyosztó olyan ügyet választott volna precedensnek, amelynek nincs politikai tartalma. Vélemény.
Az ország lepusztítását, kifosztását és parkolópályára állítását külső segítség nélkül, büszkén, önerőből sikerült véghez vinnie az Orbán-kormánynak. Vélemény.
Megnyertük Novák Katalint, meg a többit, akik ugyanazt csinálják, ispánként, műsorvezetőként, udvari történészként, kormánybiztosként, botcsinálta filmesként. Becsületük a hűség. Vélemény.
Fenyő Miksa nélkül nem létezett volna a Nyugat folyóirat. A Nyugat nélkül pedig mi magunk sem volnánk azok, akik ma vagyunk. Az ott publikáló írók nemzedékei és szellemi utódaik nélkül mai érzékenységünk, stíluseszközeink, önkifejezésünk, kritikai érzékünk is más, szegényesebb volna. A nyugatosok verssorainak, mondatainak ritmusa bennünk lüktet, szókincsük és érzésviláguk saját önazonosságunk része lett.
2022-ben egy lépéssel sem lettünk közelebb ahhoz, hogy Magyarország kevésbé legyen lábszagú, a józanságunkat viszont segít megőrizni, ha sírás helyett nevetünk, és ha nem engedjük el a demokráciába vetett hitünket.
A kormány bohócsipkás színvonalon előadott félrebeszélése és a polgárok ársapkás megszégyenítése közepette, a tanár-diáktüntetések révén kiderült, hogy mégis van igény párbeszédre, értelemre, emberi szóra, józanságra. Vélemény.
Példátlanul sokan szavaztak érvénytelenül a "gyermekvédelmi" népszavazáson, a kormányzati politika felemelő ellenpontjaként segítették önkéntesek az ukrán menekülteket, rég nem látott tömegeket mozgatott meg az oktatás miatti tüntetéssorozat. Mire jó ez? Erről ír szerzőnk, a TASZ ügyvezető igazgatója a hvg360-on megjelenő sorozatának újabb cikkében.