Kocsis Györgyi: Rejtelmes szigetek

A Brexit megbukott!

– jelentette ki a múlt héten nem más, mint Nigel Farage, a Brexit első számú élharcosa, az immár nem létező Brexit-párt hajdani elnöke egy interjúban, amit annak kapcsán adott, hogy Nagy-Britannia hét évvel ezelőtt népszavazáson döntött arról, hogy kilép az Európai Unióból.

Ma már sem Farage, sem a népszavazáskor és azóta is kormányon lévő brit konzervatív párt hasonszőrű, szélsőjobbra hajló szárnya nem tagadja, hogy a kilépés egyetlen ígérete sem jött be. Nagy-Britannia a gazdasági növekedés tekintetében lecsúszott a nagy fejlett országok listájának aljára, a bevándorlás nem csökkent, csak éppen most nem kelet-európaiak érkeznek a szigetországba legálisan, hanem harmadik országok menekültjei illegálisan.

Az EU költségvetésébe korábban befizetett összegek megtakarítása semmit sem javított a nyugat-európai mércével pocsék brit egészségügyön, és a kormány még a Brexit-hívők szerint az EU által a britekre kényszerített „bürokratikus szabályokat” (vö.: az uborka görbületét is előíró „Brüsszel” szidalmazására specializálódott bulvársajtó sok évtizedes mantrája) sem törölte el, mivel kiderült, hogy mégis szükségesek a tisztességes piaci verseny és a fogyasztók védelmének fenntartásához.

Brexit, Covid, háború: Az EU-nak mindig egy krízisre van szüksége az összefogáshoz?

Josep Borrell, az EU külpolitikai főképviselője bemutatta harmadik éves összefoglalóját az Európai Bizottság munkájáról. A tanulság: az EU tagállamait csak a válságok ösztönzik kooperációra, és még az ukrajnai háború esetében is lassan mozdultak.