Tóta W.: Mint aki halkan belesodródott
"Ha ukrán lennék, már aláaknáztam volna azt a nyomorult csövet. Megérdemeljük. De nem ukrán vagyok, hanem magyar, tehát remélem erősen, hogy ez az utolsó figyelmeztetés hatni fog." Vélemény.
Létezhet-e, hogy Ukrajna egy NATO-tagállam ellen szervezkedik? – kérdezi Kovács Zolika Budapestről, annak kapcsán, hogy kiszivárgott iratok szerint felmerült az ukrán vezetés részéről a Barátság olajvezeték felrobbantása, tekintettel a barátság hiányára. E töprengést fogjuk segíteni most, ahogy erőnkből telik. Legegyszerűbb lenne rárobbantani Kovács Zolikára a Barátság vezetéket, és így verni a fejébe a tényeket, de a mi fegyverünk az édes anyanyelv.
Kormányunk magyar, sőt szittya szemmel nézi a világot, viszont Putyin seggéből.
Eljátszhatjuk, hogy ártatlan járókelők vagyunk, de úgy látszik, nemcsak nekem áll össze a kép. Aki kezét-lábát törve vétózza a szankciókat, sőt azokra fogja a saját kudarcait, akik közismert háborús bűnösöket vetetnek le a listákról (amíg teheti), az a ruszkiknak dolgozik. Hazánk ebbe a háborúba belesodródott, jó reggelt. Magyarország legalább annyira hadviselő fél, mint az Ukrajnát támogató uniós államok – de mi az oroszokkal vagyunk. És ez nem maradt észrevétlen.
Para-Kovács Imre: Make Russia Great Again!
Orbán Viktor elirigyelte az orosz elnöktől a teljhatalmat, a kíméletlen politikai üldöztetések és gyilkosságok szabadkézi alkalmazását, az elszámoltathatatlanságot, a talpnyalókat és a gátlástalan haszonlesőket. Utóbbi kettőből van hazai termelés, a többin dolgozunk. Vélemény.
A megfontolás az lehetett emögött, hogy az oroszok agresszívek és erősek, ezért érdemes velük tartani. Orbán Viktor pont arra alapozta a stratégiát, hogy a civilizált világ nem fog bántani minket, semmi esetre se, úgyhogy nyaljunk azoknak, akiktől kitelik – és akikhez futhatunk, ha netán Európában nem lesz maradásunk.