Csizmadia Ervin: Mi kell ahhoz, hogy szabad emberré váljunk? Láthatóvá kell tenni a politikát

Cikkem témája a nyugatosodás, vagy másképpen: a Nyugat titka. Úgy hiszem, amikor a nyugatosodás témájáról beszélünk (márpedig elég sokat beszélünk róla, illetve a nyugatosság hiányáról) éppen azt felejtjük el, ami a legfontosabb. S hogy mi az? Rögtön rátérek. De előtte hadd foglaljam össze röviden, hogy szerintem hol tájolódunk el, s épp az eltájolódás miatt nincs esélyünk, hogy rájöjjünk, mi és miért történt velünk.  

Kezdjük azzal, hogy a nyugatosodást mintakövetésként képzeljük el. Ami még hagyján. Amióta világ a világ, kizárólag mintakövetéssel fejlődtek azok az országok, amelyek nem mintaadók. De a mintakövetést teljesen tévesen – vagy inkább leszűkítetten – értelmezzük. Valami olyasmit értünk alatta, hogy ültessük át a nyugati intézményeket és értékeket. Az intézmények (pártok, parlament, alkotmánybíróság egyéb alapintézmények) még csak-csak megfoghatók lennének, de az értékek már sokkal nehezebben. De fogadjuk el, hogy az értékek esetében is van iránytű: liberális demokrácia, jogállam, sajtószabadság. Az „ideális” nyugatosodás két összetevője.

S nem is kell messzire mennünk egy ilyen ideális példáért. 1989-90 pontosan ilyen volt, ráadásul még az is segítette az átültetést, hogy a liberális demokrácia egyedül maradt a porondon. Egy ilyen ideális kezdet után viszont roppant meglepő, hogy oda jutottunk, ahová. Amire persze megvan a magyarázatunk: „rossz” politikai erők lerontották az intézményeket, elkótyavetyélték az értékeket. Azért nem tudtunk tehát nyugati pályán maradni, mert erről ezek a „rossz” erők letérítettek minket.