#Venezuela










Ma is él a „töröld a chatet”-reflex – venezuelaiak meséltek a Maduro utáni mindennapokról

Három hét telt el azóta, hogy az Egyesült Államok lecsapott Nicolás Maduróra, Venezuela elnökére és feleségére. Egy Venezuelában élő angoltanárral, egy politológussal és egy újságíróval beszélgettünk Trump katonai akciójáról, és arról, azóta hogyan élnek, mi változott országukban. Meséltek óvatosságból titkolt örömről, lassan múló félelemről, ma is sűrűn „tisztított” mobiltelefonokról, gyakori utcai ellenőrzésekről, venéz Voldemortokról és arról is, hogy a „viva la pepa” jegyében miként tudnak olykor a halálosan komoly ügyekben is derűsek maradni.







Trump, a szégyentelen „Nobel-díjas” békeharcos

Az amerikai elnök talán semmire nem vágyott úgy, mint egy Nobel-békedíjra – és esetleg arra, hogy a mennyországba jusson. Az előbbit most „megkapta”. Hogy a díjazott venezuelai ellenzéki vezető mire számított, amikor úgy döntött, hogy szembeköpi saját teljesítményét Donald Trump kedvéért, azt csak sejthetjük. Amit eddig kapott a Fehér Háztól, az viszont több mint szánalmas.




María Corina Machado átadta Donald Trumpnak a Nobel-békedíját

Machado elmesélt egy történetet arról, hogy az amerikai függetlenségi háborúban harcoló Lafayette márki egy George Washington képmását ábrázoló érmet adott Simon Bolivar-nak, ami akkor a „testvériség jele volt” a két nemzet között. „200 évvel később Bolivar népe visszaad Washington örökösének egy érmet, esetünkben a Nobel-békedíjat, elismerve egyedülálló elkötelezettségét a szabadságunk iránt”