Ma is él a „töröld a chatet”-reflex – venezuelaiak meséltek a Maduro utáni mindennapokról

Három hét telt el azóta, hogy az Egyesült Államok lecsapott Nicolás Maduróra, Venezuela elnökére és feleségére. Egy Venezuelában élő angoltanárral, egy politológussal és egy újságíróval beszélgettünk Trump katonai akciójáról, és arról, azóta hogyan élnek, mi változott országukban. Meséltek óvatosságból titkolt örömről, lassan múló félelemről, ma is sűrűn „tisztított” mobiltelefonokról, gyakori utcai ellenőrzésekről, venéz Voldemortokról és arról is, hogy a „viva la pepa” jegyében miként tudnak olykor a halálosan komoly ügyekben is derűsek maradni.

„Mi ez? Egy puccs, vagy az amerikaiak?” – tette fel a kérdést Tony Frangie Mawad venezuelai újságíró és politológus barátaival együtt, amikor ismerősei üzeneteiből január harmadikán értesült róla, hogy Caracasban és környékén robbanásokat lehet hallani és látni. Mivel nem tartózkodott a fővárosban, ismerősei közösségi médiába feltöltött képeit és videóit követte. Ezt tette Madridban lévő apja is, aki a hírek és katonai ismeretei alapján arra jutott: az amerikai különleges egység tagjainak bevetése miatt inkább valamilyen elfogásról lehet szó.

Víctor Amaya újságíró, aki ekkor Caracasban volt, szintén arra gondolt először, hogy puccs robbant ki. Egy belvárosban lakó kollégája viszont különös, leginkább erős zümmögésre emlékeztető zajról – mint utóbb kiderült, alighanem a bevetett drónok hangjáról – számolt be neki, és rögtön azt írta: „Itt vannak az amerikaiak”.

Víctor és munkatársai a TalCual nevű online lapnál fel voltak készülve arra, hogy valami történhet, mert az Egyesült Államok az elmúlt hónapokban fokozta katonai készültségét a térségben, és a Maduro-kormány is hangoztatta, hogy készenléti állapotban vannak. Víctorék elhatározták, azonnal elkezdenek online közvetíteni, ha valami történik, mert az állam által irányított rádió- és tévécsatornák úgysem fognak beszámolni az eseményekről.

Hajnali 1 óra 50 perckor indult a Maduro és felesége, Cilia Flores elfogásáért indított amerikai akció, Víctorék pedig 2 óra 15 perckor már adásban voltak. „Bár Venezuelában be vannak tiltva a weboldalaink, a legtöbben VPN-t, virtuális hálózatot használnak, hogy elrejtsék valódi tartózkodási helyüket, így tudták nézni a közvetítésünket” – mondta.

https://hvg.hu/vilag/20260123_venezuelaiak-europaban-maduro-megdontes-trump-velemenyek

Tony azt idézte fel – és ez sokat elárul a mindennapok hangulatáról, feszültségéről –, hogy a Caracasban történt robbanások után több ismerőse, rokona is figyelmeztette, hogy ha tud, akkor vásároljon be, töltse fel élelmiszerkészleteit. Tony pedig korán reggel fel is keresett egy kisboltot, ahol akkor már sorban álltak az emberek.

Hozzászólások