Itt az új MNB-program: jön a minősített vállalati hitel
Új minősített hitelterméke vezet be a Magyar Nemzeti Bank. Milyen előnyöket tartogat ez a lehetőség a vállalkozások számára?
Hárman ülünk a felfújható kajakban, de csak egyvalaki evez: a HVG tudósítója. Mellettünk szitakötők, felettünk drón zümmög, előttünk és mögöttünk más kajakosok küzdenek a sással, náddal, hínárral és vízi tökkel benőtt keskeny csatorna vizén. Meleg van. Nem is baj, hogy az evezőlapátról a kezemre, onnan az ölembe csorog a víz. Az sem, hogy az evező csobbanásaiból a mögöttem ülő bolgár tévériporter és előttem ülő operatőre is kap néha, miközben igyekszem tartani az irányt az imbolygó és az orrát hol a jobb, hol a bal part felé fordító alkotmánnyal (kivették a svertjeit, hogy ne tépje fel a vízi növényzetet). Szerencsére nem kell túl messzire csalinkázni így: csak kevesebb mint másfél kilométerre, a csatorna végén zubogó zsilipig, ahol a lényeg kezdődik.
Ez pedig egy frissen helyreállított mocsaras ártér a Román-alföld délnyugati sarkában az Al-Duna mentén, jó 100 kilométerrel a Vaskapu alatt. Ez a 400, a budapesti VI. és VII. kerület együttes alapterületét be sem fedő hektár csak elsőre tűnik nagynak, valójában apró kis morzsája a Duna egykor hatalmas ártereinek.
A Dunát, mint oly sok más folyót, a szabályozással rövidítették, kanyarulatait levágták, gátak közé szorították, árterét leszűkítették, az így megszerzett táj mezőgazdasági és ipari igényeknek megfelelő átalakítása érdekében. Az egykori széles ártereken most szántók, néhol üzemek, sőt települések állnak, máshol vízerőművek és -tározók vize hullámzik, némelyekre pedig halgazdaságok települtek, mint itt, Gârla Mare (románul kb. nagy folyóág) melletti egykori mellékág helyén is.
WWF Romania / The Coca Cola Company
Ez az ártér meglepően sokáig, egészen a Ceausescu-éra legutolsó szakaszáig, érintetlen volt, akkor kezdték itt a haltermelést. A halgazdaság azonban csak pár évig működött jól, az 1989-es forradalom utáni gazdasági nehézségek miatt nagy részét felhagyták. Az egykori átér azonban így is el lett szakítva a folyótól 40-50 évre, és a mostani projekt révén adják vissza, legalábbis részben.
Hogy milyen fontos szerepe van az ártereknek, a XXI. század stratégiai erőforrásaként emlegetett víz megtartásában, sokszor esett szó már a HVG-n is, például 2022 szélsőségesen aszályos nyarát megelőző száraz tavaszon, vagy amikor a tavalyi rendkívül aszályos nyáron a leapadt Tisza medrébe hirdették meg a parlament Fenntartható Fejlődés Bizottságának kihelyezett (végül csak csonka) ülését, vagy éppen az ezt követően lehullott özönvízszerű esőzések nyomán szokatlan időpontban érkező komoly dunai árhullám idején: nincs helye szétterülni a víznek, a gátak közé szorított folyón magasra emelkedik, de gyorsan lerohan az árhullám, a mélyen bevágódott meder lecsapolja a talajvizet, így közvetlenül mellette elsivatagosodik a táj.
A természetes ártér szivacsként viselkedik: vizet tart vissza magas vízállás idején, ami csak lassan folyik át rajta, miközben letisztul és jó része a talajba szivárog, de azzal, hogy felveszi a többletvizet, csökkenti a folyásirányban fekvő területeket fenyegető árhullámot is. Nem utolsó sorban pedig élőhelyet biztosít seregnyi élőlény számára
– sorolja a Garla Mare-i helyreállítási projektet lebonyolító WWF Romania ügyvezetője, Orieta Hulea. Az árterek emellett természetes erőforrásokat is rejtenek – hal, sás, fa, amit a helyi közösségek fel tudnak használni –, egyben az ember számára inspiráló környezetként kulturális értékkel is bírnak: hozzájárulnak testi-lelki egészségünkhöz, vagyis meglehetősen összetett ökológiai szolgáltatást nyújtanak.
Orieta Hulea, a WWF Románia ügyvezetője
Ballai Vince
Kár, hogy alig maradt már belőlük a folyók mentén: a Duna esetében több mint 80 százalékuk veszett oda az utóbbi másfél évszázadban. Ezen igyekeznek javítani a Partnerség az Élő Dunáért (Living Danube Partnership) nemzetközi összefogás keretein belül, több – romániai, magyarországi, bulgáriai, ukrajnai, szlovákiai és csehországi – helyszínen is zajlott, zajlik hasonló vizesélőhely-helyreállítás. A hozzánk legközelebbi hasonló az Ó-Dráva projekt.
Mozaikos élőhely
WWF Romania / The Coca Cola Company
A helyreállításokat a WWF Közép-Kelet-Európai, illetve az adott országban a helyi szervezete koordinálja, állami szereplők – esetenként az érintett területeken illetékes nemzeti parkok –, helyi önkormányzatok és a magánszféra – a The Coca-Cola Foundation a program fő szponzora együttműködésével.
Cukor nélkül tudunk italt csinálni, de víz nélkül nem
– villantotta fel a cég motivációját Wouter Vermeulen fenntarthatóságért és közpolitikáért felelős európai alelnök, aki szerint az elmúlt 20 évben a Coca-Cola Európában számos partnerséget alakított ki nem kormányzati szervezetekkel a vízgazdálkodás és a természetvédelem területén. Ennek eredményeként több mint 100 projekt valósult meg 20 európai országban.
A partnerség fő célja a klímaváltozás kedvezőtlen hatásaival szembeni rugalmas ellenállóképesség kialakítása, a megfelelő tájhasználat, de legfőképp a vízgazdálkodás révén, valamint az idevágó természetalapú, jó gyakorlatok népszerűsítése, és bemutatása az üzleti-politikai döntéshozóknak. A Garla Mare-i projektet is többek között ezért mutatták meg a térségbeli országokból toborzott újságírói csapatnak, akik a bemutató egyik csúcspontján ülhettek a kajakokba.
Tágra nyíló lehetőségek
A folyószabályozások máig tartó kedvezőtlen hatásaira – igaz, a Tisza esetében, de azon túlmutatva – egy egész friss kutatás is ráirányítja a figyelmet. A HUN-REN-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportja tanulmánya megmutatta többek között, hogy a Tisza a kanyarulatok átvágása nyomán 40 százalékkal rövidebb lett csak az általuk vizsgált szakaszon. Ennek pedig az lett az eredménye, 1890-hez képest 1,2 méterrel mélyebbre vágta be a medrét – a rendkívüli aszály mellett ez is hozzájárul, hogy a Tisza már hetek óta folyamatosan döntögeti a valaha mért legkisebb vízállását, cikkünk írásakor már a korábbi rekord 2022-es mínusz 291-nél is 9 cm-rel mélyebbre -300 cm-re apadt –, átlagos szélessége 203 méterről 126 méterre szűkült, az általa szállított hordalékmennyiség pedig a töredékére esett vissza.
Ballai Vince
A magyar kutatók végkövetkeztetése nem meglepő módon egybecseng a nemzetközi projekt egyik céljával, a természetalapú megoldások keresésével. Azt mondják, a bevágódás miatt a folyó kikezdi a partvédő műveket, de ez nem baj. Ha hagyjuk, hogy bontogassa a partot, nőhet a hordalék, visszalassulhat a folyó, kiszélesedhet a meder, így alacsonyabb vízszinttel vonulhatnak le az árhullámok. Ellenkező esetben viszont – vagyis, ha beavatkozunk és helyreállítjuk a partvédő műveket – még jobban bevágódik és szűkül, így magasabb árhullámokra számíthatunk, miközben még jobban elvezeti a talajvizet. Ez pedig bármelyik folyóra igaz.
Szóval ezért is lapátolunk azon az alig több mint egy kilométernyi csatornán, amelyen át vízzel tölthető fel az egykori ártér. Végső soron itt is az a cél, hogy nagyobb helyet biztosítsanak a Dunának.
Ehhez ki kellett tisztítani és megerősíteni az eredendően a halgazdaságot ellátó csatornát, amin – elég magas vízállás esetén – dőlhet befelé a víz a nádasos-sásos területre. A nádast itt-ott ki is vágták, hogy szabad vízfelületet, mozaikosabb tájat alakítsanak ki, ami elősegíti a fajgazdagságot.
Az egykori ártérre aztán a vízzel együtt halak, madarak, rovarok sokszor védett fajainak számos egyede is visszatért:
Fekete gólya, kanalasgém, kárókatonák, csérek, gyurgyalagok
– sorolja Iulia Puiu, a WWF helyi projektmenedzsere. A fajgazdagságot ökoakusztikus módszerrel is figyelik: egy-egy adott területen rögzítik az élővilág hangjait, ennek a természetes zsivajnak az élénksége jól jelzi, mennyire van tele élettel egy élőhely. Itt a zsilipnél lehetett belehallgatni a vízálló mikrofonok által közvetített vízalatti műsorba, ami békabrekegésből, csobbanásokból, kattogásokból és rejtélyes bugyogásokból állt.
Egy bakcsó (Nycticorax nycticorax), vagyis népi nevén kvakvarjú
WWF Romania / The Coca Cola Company
Az ide vezető folyamat azonban nem volt egyszerű: tisztázni és rendezni kellett a tulajdonviszonyokat, meggyőzni a projekttől idegenkedő helyieket, akik gyanakodva fogadták, hogy miért akarják kiengedni a gátakon túlra a Duna vizét, féltek az árvíztől. „Végül sok beszélgetés és egyeztetés után sikerült mindenkit megnyugtatni, és elnyerni támogatásukat” – mondta a projektmenedzser, aki szerint árhullám idején – amikor a folyó vízhozama eléri a másodpercenkénti 7 ezer köbmétert – elkezdik feltölteni a területet, amely a vízállástól függően összességében akár ötmillió köbméternyi vizet is képes eltárolni.
A deltában már kezébe vette a dolgokat a természet
Ez azonban csak a helyreállítási rész. A terület – elsősorban ökoturisztikai – hasznosítása még várat magára, bár lassan azért terjed a híre. A WWF munkatársai szerint ennek felfejlesztése – szolgáltatások kialakítása, szálláshelyek építése – már a helyieken múlik, a maguk részéről szívesen megosztják velük a hasonló projekteknél szerzett tapasztalatokat.
Itt elsősorban a Duna-Deltában fekvő Mahdmudia-Carasuhat rezervátumot emlegették, ahol hasonló, csak épp szántóföldként hasznosított egykori árteret alakítottak vissza 2012-16 között. A Garla Mare-i 400 hektár jó kétszeresén elterülő ottani bioszféra-rezervátum gyorsan népszerűvé vált a természetbarátok, madármegfigyelők, horgászok, a Duna-Delta változatos élővilága iránt érdeklődők körében, felvirágoztatva a turizmust az eredendően gazdaságilag leszakadó térségben.
Ballai Vince
Ám a Duna-Delta példája más tanulsággal is szolgál. A természet ugyanis úgy döntött, neki nem elég a Mahmudia-val szemben, a Duna Sfântul Gheorghe (Szent-György) ágának túloldalán elárasztott terület és a 2023-as árhullámmal átszakított egy gátat, ami nyomán a víz elöntötte a gátak mögött még meglévő szántókat, több mint kétszeresére növelve a vizes élőhely területét.
Ez azonban komoly konfliktusforrássá vált az agrár és turisztikai ágazat között: a földeket eredendően művelő befolyásos agrárcégek bíróságra vitték a gát helyreállításának, és a víz kiszivattyúzásának az ügyét és nyertek is, ám a gátszakadás nyomán helyreálló újabb vizes élőhelyekre települő, gyorsan felfutó ökoturizmusból profitáló helyi közösségek – féltve saját, újra felfedezett természeti és kulturális örökségüket, és persze a turizmus biztosította megélhetést – fellebbeztek. Az ügy országossá dagadt, még a román kormány is közbelépett: az év elején ideiglenesen – idénre, elsősorban az ívási időszakra – védetté nyilvánítva az elárasztott területet. A fellebbezésről októberben dönt a bíróság.
Van még potenciál
Garla Mare-ban azonban nincs ilyen konfliktus. Az egykori ártér eleve nem vált mezőgazdasági területté, a kis részén működő halgazdaság pedig együttműködik a projekttel. A zsilipről körbetekintve békés a táj, látszanak település szélső házai: egy platón állnak, jó 20-30 méterrel feljebb, mint a zsilip mögötti nádas. A feléjük emelkedő lejtő aljában húzódó völgytalp szépen kirajzolja, meddig nyújtózkodhatott annak idején a folyó,: egészen a tövéig ért a Duna ártere. Most viszont legalább egy kilométernyire van ide a folyópart, de a szomszédos településnél, Vratánál már 4 kilométer széles a Dunától elvett egykori ártér. Ez pedig jelentős további helyreállítási potenciált hordoz magában.
Mint Orieta Hulea a HVG-nek elmondta, még 2000-3000 hektár árteret lehetne csak a Gârla Mare közelében található egykori halgazdaságok területén helyreállítani. Ezzel kapcsolatban már zajlik az előkészítési munka: keresik a jogi és finanszírozási lehetőségeket. Készültek előzetes megvalósíthatósági tanulmányok, hogy ha sikerül pénzhez jutni, akkor késedelem nélkül el lehessen indítani a projektet. A Duna romániai alsó szakaszán egyébként a most bemutatott 400 hektáros terület ezerszeresét is elérő potenciális helyszínt azonosítottak már, amit vissza lehetne adni a Dunának.
