Alvás közben dolgozzuk fel napi érzelmeinket

Matthew Walker, a Kalifornia Egyetem (Berkeley) kutatója munkatársaival 36 ember alvását vizsgálta. Arra voltak kíváncsiak, miként befolyásolja az alvás, elsősorban a gyors szemmozgás szakaszának (REM-fázis) elérése a más emberek arcán megjelenő érzések leolvasását. A résztvevők napközben 60 vagy 90 percet szunyókáltak, illetve nem aludtak, majd fényképről emberi arckifejezések értelmét kísérelték megfejteni.
 
Azok a tesztalanyok, akik elérték alvás közben a REM-fázist - amikor általában álmodunk -, jobban tudták azonosítani a pozitív arckifejezéseket azokhoz képest, akik nem érték el ezt a szakaszt vagy egyáltalán nem aludtak. A másik két csoportba tartozó emberek viszont a negatív arckifejezésekre mutattak nagyobb érzékenységet.
 
Walker úgy véli, a jelenségnek evolúciós gyökere van: "ha fáradtan vágsz át az őserdőn, előnyösebb lehet, ha a negatív dolgokra vagy érzékeny". Az elmélet szerint kevés mentális tartalékenergiával érzelmileg erőteljesebben reagálunk azonnali fenyegetettséget jelentő dolgokra. Az agykutató szerint fordítva is igaz: kipihent állapotban érzékenyebbek vagyunk a pozitív érzelmekre, ami a hosszú távú túlélést segíti, például az élelemszerzést, jutalom elnyerését vagy partner keresését.
 
Mindennapi létünket nagyban befolyásolja, mennyire vagyunk képesek megérteni a szociális kölcsönhatásokat, a másik érzelmi állapotát, arckifejezéseit - mondta Ninad Gujar, aki Walker laboratóriumában a legutóbbi kutatásokat irányította.
 
A REM-alvás saját, érzelmekkel telt tapasztalataink feldolgozásában is segít. Walker szerint a REM-alvásnak, különösen az álomnak az az egyik funkciója, hogy a napi eseményeken végigszaladjon, minden hozzá kötődő negatív érzelmet feldolgozzon, majd eltakarítson. "Éjjeli nyugtató balzsamnak" nevezi Walker a REM-alvást hozzátéve: emlékként marad meg egy érzelemdús esemény, amely azonban önmagában többé már nem érzelmekkel teli.
 
Ez a védőrendszer sérülhet, ha alvás közben nem érjük el a REM-fázist, vagy azt megzavarja valami. "Ha nem tudjuk így elengedni érzelmeinket, az állandósult szorongás állapotába kerülhetünk" - tette hozzá Walker.
 
Korábbi tanulmányok a krónikus alvászavar és az öngyilkosság között is kapcsolatot találtak, sőt, a rémálmok jelentkezése önmagában is kockázati tényezőnek bizonyult. Walker szerint ez magyarázatot adhat a poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenvedő emberek visszatérő rémálmaira: agyuk nem távolította el a tapasztalt emlékről az érzelmi kérget, minden éjjel újra megpróbálkozik vele, de sikertelenül.
 
Walker magyarázata szerint az "érzelmi kéreg" biológiailag a szimpatikus idegrendszer aktivitását jelenti alvás közben: gyorsabb szívverést és stresszhormonok termelődését. A jelenség pontosabb megértése közelebb vihetne számos fájdalmas mentális zavar hatékony kezeléséhez.