Pár száz év múlva, amikor ismét fel kell újítani az uppsalai egyetemi könyvtárat, az akkori kőfaragók egy huszonegyedik századi cipőre bukkannak majd az egyik járólap alatt. A bakancs mellett az építőmunkások üzenetét olvashatják, és a neveiket. Köztük pedig Forgács Arnold aláírását.
A kőfaragó mestereknél ez régi szokás. Arnoldék a mostani felújítás során megtalálták a több száz éve folyt kivitelezésen elrejtett lábbelit, az övékét épp így fedezik majd fel az utódok. Ahogy most Svédország büszke múltját jelzi az ősi bőrcipő, úgy a jövőben is párás szemmel néznek majd a 2018-ban elrejtett bakancsra, és a mesterek nevére. Arnold nevére. Mint a svédek egyik közös őse, aki felépítette Uppsalát.

Annyi erős pillanata van az Isten veled, Magyarország című új RTL-es műsornak (visszanézhető a csatorna honlapján), hogy a szerkesztők az előbb kiemelt epizód fontosságát észre sem vették. Pedig talán itt lehet a leginkább megfogni azt, amiről a most indult sorozat első adása szólt: a változó identitásról. Arnold egy új közösséget talált a családjával, azt építi, és egyszer ő is beleolvad abba a távoli dicső múltba, amelyről Svédországban beszélnek majd. Ahogy Svédországot, úgy az Egyesült Államokat és Magyarországot is együtt építették a közeli vagy távoli szomszédból betelepült népek. És váltak mostanra azzá, amit svédnek, amerikainak vagy magyarnak nevezünk. Ez az átalakulás pedig nem áll meg. Az időt nem állítja meg sem kerítés, sem fal.
Egy másik Svédország
Aki szülőhelyétől messze keresi boldogulását, az ritkán indul neki örömmel. Forgács Arnold elvesztette a cégét, majd állása sem maradt, az anyagi csőddel néztek szembe. Már közel 40 évesen indult útnak Svédországba, ahogy mondja: a bőröndjét leginkább az ambíció töltötte meg. Az RTL Klub stábja már a szerencsés beilleszkedést mutatja. Arnold kőfaragóként dolgozik, alkalmazott egy cégben, amely a svéd királyi palotát is felújította. Párja, Zsuzsa takarítóból dolgozta fel magát a cég adminisztrációjára. Fiuk a kezdeti sokk és végigsírt óvodai napok után már folyékonyan beszél svédül, tanul angolul, és töri a magyart.
Majdnem kétmillió a havi bevételük forintban, de megtakarítani nem tudnak a magas svéd árak mellett. Az albérlet eleve elviszi a negyedét. De nem panaszkodnak. Kedvükre csinosítják a lakást, élnek a hobbijuknak, és utazni is tudnak. Forgácsék bízhatnak abban, hogy a svéd állam gondoskodik róluk is. A fiuknak jár a magyar anyanyelvi oktatás és a svéd felzárkóztatás, miközben integrálják őt a normál iskolába. A munkahelyen kártyaleolvasó garantálja, hogy Arnold helyét ne vehesse át feketemunkás. Az albérletben pedig számos jogszabály védi őket a főbérlő packázásától.
Az RTL Klub kapcsán mindig vonzó valami kormányellenes célt látni. És valóban, ez az új sorozat számos ponton mond ellent a hivatalos álláspontnak. A magyarok itt a migránsok, Svédország pedig nem valami félelmetes hely, hanem valami jól működő, az ott lakókat védő és igazságosan irányító állam. Arnold pedig a kamerába mondja:
„a remény hal meg utoljára, Magyarországon meghalt az is”.
Az idézet azonban nem a magyar politikáról szól, csak Forgácsékról. Nem akar általános politikai ítélet lenni. Nekik elfogyott a jövő a Pest megyei Nagykőrösön, Uppsalában pedig kemény munkával felépítették maguknak. Megdolgoztak érte, és nem engedik el többé. Ott maradnak, mint a befalazott bakancs.
Otthon, otthon, másik otthon
Gyurcsik Erika közben a könnyeivel küszködik. A dévaványai nő szülőhelyétől búcsúzik. Bő tíz éven át tartott össze egy távkapcsolatban élő családot. Ő és a gyerekek az Alföldön, a férje előbb kamionosként szerte Európában, újabban sofőrként a dél-német Hockenheimben.
Utóbbi munkája lehetőséget teremt rá, hogy végre együtt élhessenek. Erika a dévaványai földekhez kibiciklizve veszti el egyébként szelíd humorú távolságtartását. Sír. Következő napon kiköltöznek Németországba.
Ez igazából az otthonom, de most majd az lesz az otthonunk, bár ide fog húzni a szívem mindig
– mondja megrendülten. Később, már felpakolva, a kocsiban hozzáteszi: az otthon az, ahol a család van. Ilyen szempontból bár a számára oly kedves szülőhelyén élte le az elmúlt tíz évet, nem volt igazán otthon. Mert hiányzott belőle a társ, a család egy része. Azt reméli, kint majd nagy házat építhet, amelyben férje első házasságából származó gyerek és annak családja is helyet találhat. Nem átmeneti otthont, hanem életre szólót.
A nehézség ott van a szavaikban. A férj, Balatoni Csaba közben Hockenheimban szorong. A lányával a távollét miatt elhidegülhetett, most kell majd újraépíteni mindent. A stressz pedig megjelenik köztük. Egyik-másik telefonbeszélgetésben hallani az éles hangokat, a nehézséget, a türelmetlenséget. És ez az RTL Klub műsorának legnagyobb erőssége. A két család esetén a riporter felépített egy olyan kapcsolatot, hogy a riportalanyok megnyíljanak, őszinték legyenek. Főleg Gyurcsik Erika feledkezik meg a kameráról, hagyja, hogy mindenki részese legyen a reménynek, félelemnek, csalódásnak és szeretetnek. Drukkerré teszi a nézőt.
Miközben a műsor két családja a semmibe indult el, a harmadik történet lenne elvileg a legérdekesebb. Egy magyar nő, egyedül Laoszban. Liza 25 éve ment ki Siófokról, az RTL Klub feliratában a neve így szerepel: Elizabeth Vongsaravanh. A szerelem vitte Dél-Ázsiába, az emberek tartották ott, még a daganatos betegség sem állta útját. A történet tartalmazza a drámát, a valóságot és a szépséget, mégis idegenül hat a műsorban. Az ő élete valahol a kalandról szól, a másik két családé arról, hogyan tud valaki magának méltó életet építeni, ha az Magyarországon már nem megy.

Elizabeth Vongsaravanh
RTL Klub
Az RTL Klub nem politizál, nem próbálja hangsúlyozni, hogy Svédország jó hely, Magyarország meg nem lenne az. Nem érdekli a közélet állapota itt és ott. A szereplők pártszimpátiája is fedve marad. Mégis elmond valami elfeledett igazságot a műsor:
a magyar családok valósága sokkal összetettebb, mint ahogy a kormány bemutatja.
A modern európai gazdasághoz alkalmazkodó embereket látunk, akiknek nem a csalafinta szabadságharc, a magyaros virtus az elsődleges, hanem a család és a kiszámíthatóság. A jövőjük építése fontosabb, mint valami nagyobb közösség végső harca idegen hadak ellen. Oda mennek, ahol a gyerekeiknek több esélyük lesz, mint nekik volt. És még a magyarsághoz is másként ragaszkodnak.
Ahogy a műsorból kiderült: Svédországban például van egy cukrászda, amelyet magyarok visznek, így kéthavonta tartanak egy hazai napot. Akkor van dobostorta és túrórudi, talán még tejföl is. Igazi, nem az a keverék, amellyel a hétköznapokban próbálkoznak pótolni a magyar ízeket. Ilyenkor összegyűlnek, találkoznak a svédországi magyarok. Majd folytatják útjukat a többségi társadalom közepe felé.