Teljesen egyértelmű a számára, hogy azért tud itt állni, mert anyukája és annak párja mindenben támogatta, hogy önmaga lehessen. A 23 éves transz nőre, ahogy egyre több médiafigyelem hárult, egyre többször érte a pozitív visszajelzés mellett negatív támadás is. Felolvasott néhány kommentet:

• egy férfi,
• szörnyeteg,
• köcsög,
• szép,
• csúnya,
• lány,
• nő,
• mentális beteg,
• gonosz,
• jó,
• tehetséges,
• tehetségtelen,
• szemtelen,
• művész,
• nem művész.

Csak hogy néhány jelzőt említsek. De én tudom, hogy nő vagyok és ember. Se több, se kevesebb.

Az Elle címlapján is szerepelt nő azt mondta, az LMBTQ-mozgalomnak hosszú óta mantrája, hogy álljunk ki a történeteinkkel, mert fontos, hasznos és van értelme. Ő kiállt, és sokat gondolkodott, megérte-e.

Számos álmatlan éjszakát, magányosan töltött napot és öngyilkossági gondolatokat is köszönhetek annak, hogy nyilvánosan előbújtam. Sokszor a saját transz közösségem is azt sugallta felém, hogy csak felhasználom a transzságom arra, hogy karriert építsek, és rossz képet festek a transz emberekről.

De rengeteg pozitív erőt és támogatást is kapott. Megérte előbújni – mondta. De megérti azokat, akik nem bújnak elő.

Sokan azt hiszik, hogy a hétköznapjaimat fotózásokon, filmforgatásokon, partikon töltöm, és csillogás vesz körül egész nap. Az igazság korántsem ez. Lehet, ha nincsenek a cikkek, most boldog párkapcsolatban élek. De valószínűleg akkor se lennék boldog, mert titkolóznom kellene.

Máté Péter

Azt mondta, transznemű lányként teljesen átalakult, a nemi megerősítő műtét után pedig mindenki azt kérdezte, minden rendben van-e vele most már. „Nem. Igen is, meg nem is. A testem rendben van, de a lelkem még nem.” A társadalom nem veszi komolyan, vagy nem veszi számításba. „De arra már ne vágyjon egy transznemű ember, egy transznemű lány, hogy megkapja a legalapvetőbb emberi dolgot. Azt, hogy szeressék, és viszont szerethessen, hogy párja legyen, családja, gyereke. 23 éves vagyok.

Hiszem, hogy megtalálom a párom.”

Gyermekeket is szeretne – mondta. És a sok negatív tapasztalata ellenére hiszi, hogy fontos a láthatóság. „De ami ennél még fontosabb, hogy az LMBTQ-közösség tagjai erős csoportot alakítsanak ki, ahol a kölcsönös szolidaritás a legfőbb érték. A láthatósággal járó fenyegetések, veszélyek csak akkor kivédhetők, ha mind fizikailag, mind mentálisan és érzelmileg erősek vagyunk, és kiállunk egymás mellett.”