Interjút adott a Fókusznak Nagy Zsolt, aki többek között arról is beszélt, hogy apja viselkedése milyen hatással volt a gyerekkorára majd a felnőtt életére.

Tisztán emlékszem rá, hogy eltörték az asztalt és ott feküdt az anyám alul, apám meg fölül volt, megfogta a kezét és egy piros nyelű kés volt a kezében. Valahogy kicsavarta anyám az apám kezéből, és én el tudtam venni. Ez természetes velejárója volt a létezésnek ott vidéken, nálunk, hogy alapvetően az asszony verve jó, a gyereket meg, ha nem figyel oda, vagy hülye, azt nyakon kell verni

– idézte fel az Örkény Színház színésze, aki hamarosan újra feltűnik a képernyőn, hiszen az RTL Klub Mellékhatás című sorozatában játszik majd.

Nagy Zsolt családjában gyakori volt az erőszak, amikor édesapja ivott, előfordult, hogy megütötte fiát vagy a feleségét.

"Ugyanolyan vagyok mint az apám. Minden tulajdonságát örököltem. A lobbanékonyságot, azt, hogy részegen kicsit erősebbnek érzi magát az ember. Pontosan ugyanazok megvannak bennem is, mint benne és elő is jönnek. Csak hát ez az, hogy én megéltem, utána segítettek a barátaim ezt feldolgozni, meg a mai napig is ezen dolgozom, hogy megpróbáljam helyén kezelni, sőt a helyén kezelem. Dolgozok rajta, és a gyerekeimet már úgy nevelem, hogy nekik ne ez jusson eszükbe. De van, amikor én is úgy szólok oda, és akkor persze meg kell állni, (…), odamegyek, átbeszéljük az egészet, hogy ne legyen görcs" – magyarázta.

Nagy Zsolt fiatalkorában ugyan tudta, hogy vannak boldog és meghitt családok, mégis úgy gondolta, hogy nem szeretne megnősülni és gyereket vállalni. Ma már négy fiú édesapja. „Azt gondoltam, hogy ha én majd felnőtt leszek, akkor biztos, hogy nem fogok kiabálni a gyerekemmel, nem fogom megütni a feleségemet. Megpróbálok valahogy emberként viselkedni. Igazából azt volt a legnehezebb elfogadni, hogy ugyanolyan vagyok, mint az apám. Talán, amikor ezt elfogadtam, onnantól kezdve nem hibáztattam" – magyarázta, és hozzátette: ma már tudja, hogy ami történt, nem azért történt, mert az apja gonosz ember, hanem mert nem volt más eszköze.

A színész saját bevallása szerint 18 éves kora óta minden nap iszik alkoholt, de ezen is dolgozik, terápiára jár.

Ezt a traumát valahogy fel akarom dolgozni, és ki akarom lőni az agyamat minden este. Meg így épült be, hogy lenyomtad az előadást és akkor iszol egy sört. (…) És ez relaxál. Viszont valójában csak félünk attól a dologtól, hogy mi jön. És én erre jöttem rá, hogy mi a következő lépés. És én mindig akkor nyúlok alkohol után, amikor nem tudom, hogy mi a következő lépés és elkezdek rettegni. Elkezdek félni, hogy hiábavaló az életem, hogy mi lesz velem akkor, amikor már nem lesz szüksége rám az embereknek. Nem is az a lényeg, hogy berúgjak, hogy szétüssem az agyamat, hanem az, hogy azt a pillanatot elérjem, amikor el tudom fogadni magam olyannak, amilyen vagyok. És akkor nincs kritika, semmi. Az persze, hogy az idegrendszered olyankor egy kicsit vékonyabb és ha odaszólnak, akkor érzékenyebben veszed az egészet és esetleg visszacsaphatsz, akár fizikailag is, az már egy veszélyes ügy.

A színésszel készült interjúnkat ide kattintva olvashatja el.