„Itt van egy vérszívó kormány, amely nagyon okosan ráült az emberek nyakára”
„Ha úgy alakítod, hogy az emberek azt érezzék, te egy gondoskodó apa vagy, aki elhárítja az akadályokat az útjukból, akkor felépül a rendszer” – mondja Nagy Zsolt színész, aki a héten érkező Drakulics elvtárs című filmben alakítja a Kádár-kori Magyarországra érkező vámpírt. Az Örkény Színház színésze szerint a filmben érzékelhető rendszerkritikus áthallások nem véletlenek, hiszen, ha nincsenek fékek, a hatalom elszabadul. Nagy Zsolt éppen vért adni indult, de előtte még beszélgettünk a terápiájáról, a magyar vámpírról, és hogy miért mondott beszédet Karácsony Gergely október 23-i ünnepségén.
hvg.hu: Mikor adott utoljára vért?
Nagy Zsolt: Talán akkor, amikor az Isteni műszakot forgattuk, az is ilyen szervezett volt, mint a mostani lesz.
hvg.hu: Az Isteni műszak is egy Bodzsár Márk-film, de ott még kisebb szerepe volt. A Drakulics elvtársban viszont már ön az egyik főszereplő, a Kádár-kori Budapestre hazalátogató vámpír.
N. Zs.: Amikor Bodzsár Márktól megkaptam a forgatókönyvet, hogy olvassam el, akkor azt gondoltam, hogy megint lesz benne egy kis szerep. Mikor végeztem a könyvvel, felhívtam, hogy te hülye vagy, úgy kínálsz meg egy főszereppel, hogy „olvasd már el a könyvet, hátha tetszik neked”? Azt mondta: „Ja, nem, csak elfelejtettem neked mondani”.
hvg.hu: Bodzsár régi tartozást törleszt most. A világ első Drakula-filmjét magyarok forgatták, de aztán azóta nem készült vámpírfilm itthon. Hogyan akarták megragadni a vámpír figuráját?
N. Zs.: Bodzsár Márk ideadta Maria Janion A vámpír című könyvét, és azt végigpörgettem. Engem igazából az érdekelt, ami a legtöbb embert, a mindenhatóság, az öröklét. Vagy a szupererő, mint ami a Marvel-képregények titka.
hvg.hu: A szupererő egy dolog, de a vámpírban egyszerre van meg a ragadozó és a csábító is. Melyik oldalát akarták hangsúlyozni?
N. Zs.: A vámpír egy szörny, aki megöl embereket, ez a figura viszont eldöntötte, hogy nem akarja tovább a gyilkolás nyomorát, ezért vérszállítmányokat csapol.
hvg.hu: Ez kapásból egy csavar a horrorhagyományhoz képest.
N. Zs.: A miénk egy kis magyar vámpír a romantikus lelkével, ráadásul egy vígjátékban. Engem nem a romantikával meg a vígjátékkal szoktak társítani, úgyhogy nagyon örültem neki. A vámpírt furcsa, megtört figurának akartuk, amilyen tulajdonképpen valahogy én is vagyok így 43 éves koromra. Nekem is megvannak a töréseim, a sebesüléseim. Igazából elkezdtük az emberhez igazítani a figurát, és az másodlagos volt, hogy vannak szuperképességei.
hvg.hu: És mi motiválja ezt a magyar vámpírt?
N. Zs.: Elvesztette a nagy szerelmét, akit lelőttek az '56-os forradalom idején. Aztán furcsamód mégis belecsöppen egy szerelmi történetbe a megfigyelőtiszttel, akit Walters Lili alakít. A nőt ráállítják, hogy megszerezzék az örök életet, de a nő és a vámpír közel kerülnek egymáshoz. Közben a nőnek kapcsolata van az egyik kollégájával, ő Nagy Ervin. És ettől kezdve láthatóvá válik köztük egy hiány, amit Ervin figurája nem tud pótolni, mert teljesen más ember, mint ez a lány. Sikerült elkapni ezeknek a kapcsolatoknak a bonyolultságát, és szerintem nagyon szépen alakított szerelmi háromszög lett belőle.
hvg.hu: Azért a filmben erős a szatirikus hang is, ahogy a Kádár-kort bemutatja. Mennyi benne például A tanú öröksége?
N. Zs.: A rendszerkritika, ami mindkettőben benne van.
hvg.hu: Ebbe a materialista, ateista kommunizmusba megérkezik nyugatról a természetfölötti, ami kapásból elég abszurd képlet. Mennyire épít erre a film?
N. Zs.: Ennek az abszurdja az, hogy Brezsnyev telefonál Kádárnak, hogy szerezzétek meg az örök életet, és onnantól erre egy egész ügyosztály ráugrik, azzal az istentagadással és szkepticizmussal, amivel ez a rendszer létezett. Meg itt van a vámpír maga, ami kritikája az egész rendszernek. Bár vámpírok nem léteznek, rájátszottunk arra, hogy vámpírok márpedig vannak.
hvg.hu: És ki a nagyobb vérszívó? A rendszer vagy a vámpír?
N. Zs.: Ezt a kérdést mi is körbejártuk, és remélem, hogy benne van a filmben. Valahol felvetődik majd a nézőben, hogy egyfajta parafrázisát látja-e akár a mai rendszernek is. Hogy itt van egy vérszívó kormány, amely nagyon okosan ráült az emberek nyakára, és tökéletes rendszert épített fel, jó katonákkal, teljes lefedettséggel. És az emberek, akik hisznek benne, és támogatják ezt a rendszert, még úgy is érzik, hogy nincs is jobb, hogy ez tökéletes. Ugyanezt csinálta a kommunizmus, ugyanezt csinálta a nácizmus. Mindegyiknek láttuk a szörnyű következményeit. Ennek a rendszernek is megvannak az áldozatai.
hvg.hu: Karácsony Gergely október 23-ai ünnepségén azt mondta a beszédében: „Szürke, akarat nélküli tömeget teremtett a hatalom. (...) az elnyomók a gondoskodó apa szerepében tetszelegtek. Öncsonkító paktumot kötöttek a túlélők, mert élni kell.” Ez a mindenkori hatalom veszélye?
N. Zs.: Ha nincsenek fékek, és a hatalom elszabadul, akkor mindenképpen ez lesz a vége. És ez egy figyelmeztetés. Ha nincsenek korlátok, vagy ha vannak, de átírják őket, hogy másokat korlátozzanak vele, akiknek esetleg ellenvéleményük van, akkor az mindenképpen ide vezet.
És az szörnyű ebben, hogy a jelenleg hatalmon lévők nagy kaliberű emberek. Ezek ugyanúgy tisztelték Göncz Árpádot, Bibót. Meg merem kockáztatni, hogy óriás szellemek, értelmesek, műveltek, okosak. És egyszer csak azt mondják, hogy hülyék az emberek, vezessük meg őket rendesen.
hvg.hu: Az emberek hülyék, vagy a megvezetés eszközeit találták ki okosan?
N. Zs.: Alapvetően azt gondolom, hogy az emberek tájékozatlanok, és nem fordítanak rá elég energiát, hogy tájékozattabbak legyenek. Ettől pedig könnyen vezethetővé válnak. És ha úgy alakítod, hogy azt érezzék, te egy gondoskodó apa vagy, aki elhárítja az akadályokat az útjukból, akkor menni fog. Kialakíthatsz egy rendszert, amely nem horizontálisan, hanem vertikálisan gondolkodik.
hvg.hu: Van hagyományunk abban, hogy szülő-gyerek hatalmi viszonyt állítsunk fel a társadalomban. Ilyen volt a Horthy-, a Rákosi-, a Kádár-rendszer is.
N. Zs.: A pokol útja jó szándékkal van kikövezve. A terápiában most én is ezt boncolgatom: hogy mi történt. Hol volt apád, mikor árult el apád, mikor anyád? Felnőtt emberek vagyunk, nekem is gyerekeim vannak, nem követhetem el ugyanazokat a hibákat, mint a szüleim. És a gyerekeim mellett kell állnom, nem fölöttük, nem úgy, hogy leuralom őket. Ez az erődomináns politika, nemcsak itt, hanem Európában és a világban, sehova sem vezet.
hvg.hu: Miért ment el terápiára?
N. Zs.: Azért, mert nagyon sok bajom van magammal. És ezt rossz helyen ventillálom. Sok a sebesülés, sérülés. Nagyon elégedetlen vagyok azzal, amit magam körül látok, és sokkal introvertáltabb vagyok, mint hogy mindezt kezelni tudjam. És ha nem tudom kezelni, akkor nem marad más, mint szétütni az agyamat, letompítani a hangokat, és kikapcsolni mindent. Próbálom magam megnyugtatni, és megfelelő eszközöket tanulni arra, hogy ne az alkohol vagy a drogok legyen az egyetlen irány. Nagyon nehezen hiszek már emberekben, embereknek is. Azt látom, hogy egyik pillanatról a másikra kilépnek az életedből, hátat fordítanak neked, mert máshogy gondolkodsz. Vagy egyszerűen azért, mert ez határozza meg a holnapjukat, és döntenek. Nem haragszom, egy életünk van, csak csalódott vagyok ilyenkor.
hvg.hu: És a terápia segít feldolgozni ezeket a tapasztalatokat?
N. Zs.: Ezt keressük. Hogy létezik-e valami, maradt-e itt valami (a szíve felé mutat), vagy most már tényleg ez a fehér, lecsiszolt kő marad itt bent, ami nem érez semmit.
hvg.hu: Hogy lehet így játszani?
N. Zs.: Hát ezzel a fájdalommal, hogy nem akarom, hogy így legyen, meg azokkal a benyomásokkal, amelyek történnek minden nap. Van azért téma.
hvg.hu: Az is egy kezelési mód, hogy feláll a színpadra, és az új budapesti főpolgármester ‘56-os ünnepségén beszél?
N. Zs.: Az köszönet azoknak az embereknek, akik rá szavaztak. Ez nem a szivárványkoalícióról szól, vagy hogy ők most jobbak lesznek, hanem arról, hogy Budapesten az emberek úgy döntöttek, hogy nem akarják a Borkai Zsolt-féle tenyészetet tovább nevelni. Megpróbálnak valami mást. És persze tiszteletadás azoknak az embereknek, nem a fegyvereseknek, hanem akik ártatlanul kimentek az utcára ‘56-ban, és egy táblát lobogtattak, hogy szabadságot akarunk. Nem hiszek a fegyverekben, nem hiszek abban, hogy erőszakkal lehet megállítani az erőszakot. Inkább Gandhiban hiszek. Howard Zinn-nek hiszek.
hvg.hu: Őt nem ismerem.
N. Zs.: Howard Zinn anarchista volt, a polgári engedetlenségről beszélt, de nem az erőszakos formájáról, hanem arról, hogy neked állampolgárként jogod van formálni a véleményedet. És akár úgy is kifejezheted, hogy kimész az utcára, és leülsz a forgalommal szemben, mert nem értesz egyet azzal, ami történik. Mert úgy érzed, megcsonkítják, szűkítik a mozgásteredet. Hogy megszüntetik a fórumot, ami arra lenne hivatott, hogy képviselje a te érdekeidet, vagy azokat az értékeket, amikben te hiszel. Homogenizálás megy.
hvg.hu: A színházi életben lesz változás? Karácsony Gergely gyakorlatilag azt mondta a megválasztását követően, hogy leváltaná Dörner Györgyöt az Újszínház éléről.
N. Zs.: Attól, hogy Dörner nem lesz ott, egy intézményt még fenn kell tartani. Ami rengeteg pénz. Az Örkény Színház például eljutott arra a pontra, hogy mondanak fel sorra az emberek, mert kevés a fizetésük. A filmgyártásban pedig ott van egy road vagy egy kábelhúzogató ember, aki 15-30 ezer forintot keres egy nap. Miért ne menne el oda valaki, ha össze tudja dugni a vezetékeket? Itt dübörögnek a külföldi produkciók, ha szerencséje van, bekerül. Miért dolgozna ma 140 ezer forintért Magyarországon? Úgy, hogy nincsen semmi szabadideje, mert reggeltől estig itt van a színházban, és kurva kemény a munka, mert mondjuk díszletező. A világosítók felmondtak, most néhány előadásnál vagy a darab zeneszerzője kezelte a világosítótáblát, vagy olyan, aki még soha nem csinálta, vagy a rendező. Őrület. Az Örkény Színház ide jutott.
hvg.hu: És mi a megoldás?
N. Zs.: Én abban hiszek, amit jó pár éve elmondott az Árpád (Schilling Árpád - a szerk.), hogy struktúraváltás kell. Már rég el kellett volna kezdeni.
Budapest kétmilliós város, és több mint ötven színháza van. Nem lehet ennyit fenntartani.
Most az állam vastagon támogatja a kultúrát, így nem kell olyan drágán adni a jegyeket. Kíváncsi vagyok, akkor mi lesz, ha kivonul az állam, vagy elkezdik kihúzni a pénzeket a kultúrából, és egy József Attila Színházban 35 ezer forint lesz majd a jegy. Ki fog bemenni? Senki. És onnantól bedől a színház. Vagy a kultúra luxuscikk lesz, és nem engedheti meg majd magának mindenki. Megint lesznek majd kis szekérszínházak, amelyek letáboroznak itt-ott, és játszanak majd a szegényebb embereknek.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
