Beszólt Kádárnak és Orbánnak is: az előbbi bírta – 85 éves lenne Hofi Géza
Egyszemélyes intézmény, a stand up hazai megteremtője, aki ki merte röhögni Kádárt is, de úgy, hogy az még a pártfőtitkárnak is tetszett. Később kifigurázta Hornt, Torgyánt és Orbánt is, de az új rendszer új urain már röhögni is sem lehetett ugyanúgy. 85 éve, 1936. július 2-án született Hofi Géza, aki nélkül évekig nem lehetett szilveszter.
Mi a különbség Isten és Orbán Viktor között? Isten nem akar Orbán Viktor lenni!
Gyakran idézik a baloldali lapok Hofi Géza miniszterelnököt kifigurázó mondatait, és tagadhatatlan, hogy az első Orbán-kormány idején is futó estjein nem kímélte az akkori hatalmat sem a humorista.
Korábban viszont más rezsimek más urait röhögte ki. Ő ugyanis mindig a kisszerűséget, a hatalmi gőgöt, az úrhatnám hozzáállást pécézte ki magának és osztotta kíméletlenül, mint „egyszerű kőbányai proli”, egy „közülünk való kisember”, a „nép hangja”. 1973-ban Spiró György így jellemezte:
Sokat megélt örök racionalista, javíthatatlan gondolkodó, egészséges vigyor, kérlelhetetlen ember.
Az egykori debreceni színházas pályatárs, Müller Péter viszont azt emelte ki, hogy az akkor még nem túl jelentős színházi szerepeket kapó, de a színházi büfében a paródiáival már akkor elképesztő sikereket elérő Hofi „három dolgot gyűlölt megbocsáthatatlanul. A hazugságot. A hülyeséget. És a gátlástalan hatalomszomjat. Ilyen indulattal az ember vagy próféta lesz vagy bohóc.” Ő az utóbbi utat választotta.
Csak valahogy máshogy nevetünk ma a politikai vicceken, mint korábban. Ma Orbánt kiröhögni sokak szemében azt jelenti, hogy gyurcsányista vagy és viszont: Gyurcsányon röhögni egyenlő a NER-hűséggel. És ez egyáltalán nem vicces. Kádáron még mindenki röhögött, vagy legalábbis jól esett mindenkinek, hogy valaki mer röhögni rajta.
Azt mesélték, hogy a királyjelölt beosont esténként a Parlamentbe, felpróbálni a koronát.
(Orbánról 2000-ben Az élelem bére című előadásban.)
Bár Hofi Géza a rendszerváltás után is ontotta a poénokat egészen 2002 áprilisában bekövetkezett haláláig (főleg a színházban, ugyanis a média látványosan elhallgatta a 90-es években), de igazából ő a Kádár-rendszer komédiása volt. Ahhoz a korhoz éppúgy hozzátartozott, mint az, hogy nem utazhattunk szabadon, hogy évekig vártunk a Trabantra, hogy maximum a pult alól kaptunk banánt, vagy hogy hülye párttitkárok szabták meg, hogyan éljünk. Amikor rámutatott, hogy a rendszerváltás után is pont olyan hülye pártemberek szabják meg, hogyan éljünk, már nem volt olyan vicces.
Azzal mindenki egyetért, hogy Hofi volt a stand up magyarországi megteremtője, aki minimál díszletben, szinte rendezés nélkül, egyedül kiállt az emberek elé és „csak” nyomta a dumát. Ez viszont csak akkor működik, ha a főszereplő személyisége brutálisan erős. Hofinál pedig igencsak működött.
Mondják, hogy ő a Kádár-korban egyfajta szelep volt, azért hagyták, hogy kritizálja a rendszert, hogy így is csökkentsék a társadalomban gyűlő feszültséget. Sok évig elképzelhetetlen volt az év lezárása Hofi nélkül, az egyetlen televízióban, a himnusz előtti sávban vele röhögte ki a nyomorát az ország. „Nincs szilveszter Hofi nékül” – tartotta a mondás a 70-es években. És valóban, miközben a színházban (Mikroszkóp, Madách Kamara) folyamatosan teltházzal futottak a Hofi-estek (amelyek úgy tűntek, hogy spontán szövegelések, improvizációk voltak, miközben azokat nagyon pontosan, vérrel-verejtékkel előre megírta, lepróbálta az előadó és néhány társa), és az országban is sok helyen aratott popsztárokat megszégyenítő sikert fellépéseivel, a rádiókabaré állandóan műsorra tűzte az előadásait, hanglemezei elképesztő mennyiségben fogytak, igazi nemzeti intézménnyé a Magyar Televízió tette.
Mielőtt bármi véleményed van, egyeztess!
(A Még mindig aktuális című, 1976-os szilveszteri tévéshow-ban így szembesítette a központosított sajtót a manipulatív technikáival.)
Ebben az időben, 1977-ben készített vele interjút Molnár Gál Péter a Kritika című lapban. „Az emberek nem tudják, hát persze miért is tudnák – eddig erről nem nagyon beszéltek –, hogy az irányt, amerre megyünk, azt – figyelve az országra és világra – eldönti a Központi Bizottság vagy más illetékesek. Az az ő dolguk. De hogy mosolyogva vagy sírva menjünk arra, abba már egy kicsit én is beleszólhatok” – magyarázta Hofi.
Ő úgy vélte, hogy nem csak neki szabad kimondani a rázós dolgokat. „Úgy látszik, nem tudják, hogy bárki elmondhatná, ami a szívén fekszik, ha venné hozzá a fáradságot … Egyébként ez egy röhej, hogy ebben az országban csak én beszélhetek. A villamoson is el lehet azt mondani akárkinek. S ha a villamoson lehet, akkor a színpadon pláne lehet” – magyarázta, egyébként kissé naivan az interjúban.
Hármat foghatsz: a Kossuthot, a Szabad Európa Rádiót és a pofádat.
(1986, Hofélia)
Az biztos, hogy elgondolkodtató és ijesztő a Hofi naplója című 2019-es kötetben az a néhány oldalnyi fotó, amelyen a humorista a politikusokkal látszik. Hol Kádár Jánossal és még pár elvtárssal beszélget egy asztalnál, hol Aczél György „kulturális élet-halál úrral” és Lázár Györggyel, a minisztertanács elnökével mosolyog, hol fogadja a pártfőtitkár gratulációját, hol díjakat vesz át Kádártól, Grósz Károly főtitkártól, Pozsgay Imrétől, aki ekkor még kommunista kultuszminiszter volt. (És itt kap helyet üdítő kivételként az a nagyon kedves fotó is, amely 1996-ban készült, amikor Göncz Árpáddal látható a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje átadása után, amint a földön keresi a két idős úr a leesett kitüntetést.)
Az biztos, hogy Kádár kifejezetten kedvelte Hofit, annak ellenére is, hogy a paródiáinak ő is többször a céltáblája volt. Gajdó Tamás színháztörténész szerint Hofi épp azért volt alkalmas a „szelep-szerepre”, mert úgy kritizált, mint egy kőbányai proligyerek.
Sokan emlékeztetnek viszont arra, hogy a Mikroszkóp Színpad igazgatója, Hofi egyik szövegírója, Komlós János nyújthatott politikai védettséget a – valóban, így visszatekintve is sokszor elég kemény – poénok eltussolásához. Komlós a Rákosi-korszakban az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) kihallgató tisztje volt, de később is jó kapcsolatokat ápolt a főelvtársakkal. A sakkozó Kádár Jánosról szóló paródiát például Komlós írta. Ez hatalmas siker volt, Kádár is jól szórakozott rajta, amikor elment a Mikroszkópba. Hofi maga mesélte később, hogy az előadás utáni állófogadáson úgy biztatta, hogy „Bátrabban, bátrabban!”
Ez egy ilyen ország. Itt nincs külön munkásőr, külön nyilas, külön cserkész. Attól függ, melyik ruhája tiszta.
(1978)
Az biztos, hogy Hofi ezekkel a védettségekkel önmagában nem lehetett volna még a nemzet megmondóembere, a valaha élt legsikeresebb magyar humorista, ehhez a már említett erős, sugárzó személyisége, tehetsége is kellett.
A Kritika 2002-es Hofi-emlékszámában Gálvölgyi János is arról beszélt, hogy Komlós János ültette be a korábban inkább zenés paródiákban utazó Hofiba (zseniálisan utánzott különböző hangszereket és énekeseket) a „politikai csipet”.
„Az azonban legenda, hogy ő mindent mondhatott a nyilvánosság előtt. Senki nem mondhatott mindent. Nem úgy működött ez, hogy kiállt Géza és azt mondta, fúj, Kádár-rendszer.” A Mikroszkóp Színpadnak az volt az ideológiája, hogy fölül szinte minden rendben van, középen pedig elszúrják a dolgokat.
Gálvölgyit – mint mesélte – Hofival, Bodrogi Gyulával, Árkus Józseffel egyetemben évente behívták a Fehér Házba vagy a tévébe, amolyan politikai eligazításra, ahol Berecz János (a párt egyik keményvonalas, propagandaügyekkel foglalkozó felső vezetője – a szerk.) és a megyei első titkárok mondták el, mit várnak el tőlük. Ezeken egyébként Berecz mesélte a legvadabb, a legjobb politikai vicceket, és leginkább az derült ki, a fő szabály, hogy Kádárt nem szabad bántani.
„A rendszer bolondja Géza biztosan nem volt. De pontosan tudta Komlóson és Marton Frigyes rendezőn keresztül, hogy meddig lehet elmenni. Az a pikantériája megvolt a Mikroszkóp Színpadnak, hogy olyasmiket lehetett ott nyilvánosan hallani, amiket máshol nem. Nem volt ez már a félelem korszaka, de bizonyos dolgokról mégsem beszéltünk nyilvánosan. Hofi viszont odamondogatott. Nem mondott olyan nagyot, de ha volt egy kacsintása vagy valami hasonló, az túlértékelődött” – magyarázta Gálvölgyi.
Mellesleg a hosszú évekig szerzőtársként és barátként is Hofi mellett álló Malek Miklós cáfolta, hogy Komlós írta volna a szövegeit, és ő védte volna meg. „Őt mindig is elsősorban a saját tehetsége védte meg, és az, hogy imádták az emberek. Rengeteg kollégája szeretett volna ugyanúgy érvényesülni, csak nem sikerült nekik. Hofi jóval tehetségesebb volt a többieknél. Valóban meghívták olykor különböző kormányrendezvényekre, -vacsorákra, mert a politika mindig is szeretett népszerű emberekhez dörgölőzni, sztárokkal együtt mutatkozni. Ez ma is így van” – mondta a zeneszerző korábban a 168 Órának.
A korrupció az, amiből kihagynak.
(1998)
Hofi pontosan tudta, milyen közegben mennyit mondhat el – emeli ki Király Levente költő, író. A televízióban és a rádióban elhangzott szövegei például visszafogottabbak voltak, mint a Mikroszkóp kicsi nézőtere előtti megnyilvánulásai. Szirtes Tamás pedig úgy fogalmazott, hogy „annak, hogy miről hogyan lehet nyilvánosan beszélni, Hofi adta meg a zsinórmértékét. Minden fellépése színházi ünnep volt, hihetetlenül felszabadítóan hatott a nézőkre. Gyakran nézték politikusok is az előadását, de nem tudok arról, hogy probléma lett volna ebből”.
Azt maga Hofi is mindig elmondta, hogy soha nem volt problémája amiatt, hogy túl kényes politikai megnyilvánulásai lettek volna.
A rohadt kommunizmust megúsztam, aztán most a polgári demokrácia visz el.
(2000)
Molnár Gál Péter Hofi titkát abban látta, hogy ő „egy komikus Tinódi Lantos Sebestyén. Hírt ad arról, mi történt az országban, és rögtön kritikai rálátást kínál a jelenségekre. Badar világot mutat be. Néző-hallgatói hirtelen az ő szemével kezdenek látni, az ő fülével hallani. Nyilvánvalóvá válik, hogy az ő ferde és torzító optikája a normális és reális, a valóság pedig a paródia”.
Hofi ugyanezt tette a rendszerváltás után is. Igény volt erre ekkor is, hiszen a Madách Kamarában mindvégig teltházakkal ment a műsora (2002. április 10-én bekövetkezett halála előtt három nappal is), ugyanakkor valamiért az új világ új televízióiba már nem nagyon került be. Talán kellemetlen lett, hogy a szabad világban is ugyanolyan sok a hülyeség, mint a diktatúrában.
Azért a Hofi-rajongóknak ott a YouTube, ahol közel 3 milliós megtekintésnél jár például, hogy miket mondott Orbán Viktorról, de Az élelem bére, a Behívó is millió körüli megtekintésnél jár, és sok más felvétel is hozzáférhető.
A szobor, ha jó, ha rossz, megmarad. Amit én csinálok, az véget ér aznap este
– mondta egyszer Hofi.
Na, ebben mondjuk tévedett.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
