A korábbiaknál ínségesebb idők jöhetnek, és ha valakinek van bőven tapasztalata az ínséges időkről, az éppen az a néhány generáció, amely a második világháború környékén még jegyre vette a lisztet és a szocialista hiánygazdaságban sajátította el a túlélés házi praktikáit. Ők azok az emberek, akik korunk fogyasztói társadalmában, az egyetlen szezont kibíró ruhaneműk és az évente közel 70 kiló élelmiszert elpazarló háztartások korában a jég hátán is megélnének, és most, hogy magas az infláció, az élelmiszerárak az egekben vannak, az Oroszország által indított háború következtében nyakunkon az energiaválság, a magyar kormány pedig a katás vállalkozókat ellehetetlenítő, a családokat az eddigi tündérmeséből kiábrándító húzásokkal próbálja kezelni a helyzetet, szükségünk lehet a felmenők felhalmozott tudására e téren.

Nagyanyáink még maguk gyúrták a tésztát; tökélyre fejlesztették a befőzés mesterségét; sajtot, kenyeret, akár az ebédet is lefagyasztották, ha nem tudták azt azonnal elfogyasztani. Mert nem engedhették meg maguknak a pazarlást. Mert mindennek, ami az asztalra került, értéke volt.

Az élelmiszerhiány és a pazarlás ellenszere: a fagyasztás

A rezsicsökkentés csökkentését ugyan nem oldja meg, de a mélyhűtő néhány problémára megoldást nyújthat.

Nem környezetkímélési okokból, mint inkább pusztán takarékoskodásból minden egyes műanyagzacskót elmostak és kiszárítottak a napon, vagy elmosták, majd egyesével kisimítgatták és a fiókba tették a használt alufóliát, hogy ne fogyjon olyan gyorsan a csomagolás.

„Télen a hóban takarították anyámék a szőnyeget, hiszen nem volt Vanish, napközben meg nem nagyon volt gáznyomás, és esténként is elvették az áramot, úgyhogy én nagyon sokszor petróleumlámpánál tanultam a konyhában. Olyan hideg volt, hogy amikor lefeküdtünk, melegvizes palackot kaptunk a paplan alá” – emlékszik vissza a Ceaușescu-diktatúrában átélt gyerekkorára kollégánk.

Válságos helyzet bármikor, bárhol kialakulhat, most itt van a küszöbön.

Arra kérjük tehát most olvasóinkat, hogy osszák meg velünk szüleik, nagyszüleik, esetleg dédszüleik spórolási technikáit, amelyeknek ma is nagy hasznát vennénk.

A történeteket, ötleteket az es@hvg.hu e-mail címre várjuk. Inspirációnak pedig hadd osszuk meg Háy János A Gézagyerek című drámájának néhány mondatát, mert amikor a szöveg megjelent, még nem feltétlenül gondoltuk, hogy a benne foglalt kocsmai, fél- vagy teljesen részeg handabandázás szűk két évtized múlva már életmódtanácsadásnak fog tűnni.

A dráma egyik kocsmabútora, Banda Lajos egy ponton arról beszél, most, hogy véget ért a tél, újra visszadugta a konnektorba a hűtőszekrényét, mire visszakérdeznek, miért, eddig tán ki volt húzva? „Persze, télre kihúztam, ki az a marha, aki fűti a konyhát, érted, eltüzel hat köbméter fát, az egyik sarkot meg elkezdi hűteni, nem, tiszta hülye az.” Ezzel így már Krekács Béla is egyetért: „Az tiszta hülye, az biztos, hogy tiszta hülye.” Akkor mi még csak megmosolyogtuk ezt, most már érdemes újragondolnunk az ügyet...

Képünkön: Bajcsy-Zsilinszky (Vilmos császár) út 3., a Budapest Székesfőváros Gázmüvei bemutatóterme, főzőtanfolyam (1941). Forrás: Fortepan / Saly Noémi