Évente ötvenezer forintnyi élelmiszert dobunk ki a kukába
Rengeteg élelmiszer kerül a szemétbe, és a hulladék több mint feléért a háztartások felelősek. Mindez nemcsak gazdaságnak jelent számottevő kiesést, de a klímaváltozást is befolyásolja, hiszen a maradékok megsemmisítése környezetszennyező és költséges, a készétel-adományozás pedig a gyakorlatban komoly nehézségekbe ütközik.
A világon megtermelt élelmiszerek 14 százaléka már azelőtt eltűnik, hogy a boltokba kerülne, de egy jelentős részét többnyire mi magunk dobjuk ki. Ez 1,3 milliárd tonna kidobott élelmiszer évente, ami a becslések 990 milliárd dollárnyi értéket tesz ki. Az Európai Bizottság adatai alapján az EU-ban is 88 millió tonnányi élelmiszerhulladék keletkezik minden évben (ez körülbelül 143 milliárd eurónak felel meg). Az EU ennek megfelelően komoly lépéseket tett az élelmiszerpazarlás csökkentése érdekében: 2020-tól minden tagállamnak el kell kezdenie mérni az élelmiszerhulladék mennyiségét a teljes élelmiszerláncban. A cél, hogy 2030-ig a felére csökkenjen az élelmiszerhulladék.
"Ebben itthon leginkább a háztartások és a vendéglátás terén lesz tennivalónk” – mondja Kasza Gyula, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) osztályvezetője, a 2015-ben indult Maradék Nélkül program vezetője. A Nébih adatai alapján évi 1,8 millió tonna élelmiszer végzi a szemétben Magyarországon a teljes élelmiszerláncban, ami fejenként 68 kilónyi élelmiszernek felel meg.
Ez az európai átlagnál kisebb, ám minden élelmiszervásárlásunk körülbelül 10 százalékát teszi ki ez a mennyiség,
egy átlagos háztartás így évente 50 ezer forintot dob ki – majdnem szó szerint – a kukába.
A háztartásokban keletkező élelmiszer-felesleg 63 százaléka ráadásul kommunális hulladékként végzi, ami a környezet szempontjából a legkedvezőtlenebb megoldás. „A régióban az első ország voltunk, ahol megmérték a háztartások élelmiszer-pazarlását. De ez nem jelenti azt, hogy ne kellene összeszednünk magunkat. Még rengeteg a tennivaló e téren, és valószínűleg még évekre lesz szükség, hogy megvalósuljon a szemléletváltás” – mondja Kasza Gyula.
Miért baj ez a környezetre nézve?
Az élelmiszerek megsemmisítése környezetszennyező, és a legtöbben nem is kötik a problémát a klímaváltozáshoz. Pedig nagyon is van összefüggés: a földek harmadát olyan élelem termelésére használjuk fel, amely sosem fogyasztanak el. A számítások alapján az élelmiszer-hulladék felelős a világ ember általi üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 8 százalékáért.
„Sokan nem gondolnak bele abba, hogy a bomlás, égetés során keletkező gázok hozzájárulnak a globális felmelegedéshez. A felesleggé váló élelmiszer megtermeléséhez használt erőforrások pedig feleslegesen terhelik a környezetet. Kiszámolták, hogy ha az élelmiszer-pazarlás egy ország lenne, az Egyesült Államok és Kína után a harmadik legnagyobb kibocsátó lenne” – mondja Sczígel Andrea, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület külső kapcsolatokért felelős igazgatója.
Nem is tejterméket, hanem leginkább készételt dobunk ki
Míg a fejlődő országokban a megfelelő infrastruktúra (például hűtés) hiánya befolyásolja az élelmiszerhulladék keletkezését, a fejlett országokban ezen a téren már teljes mértékben a nem tudatos fogyasztók a bűnösök: az EU-ban a háztartások felelősek az élelmiszerhulladék 53 százalékáért. Ennek a fele teljesen elkerülhető lehetne. Egy 2018-as hazai kutatás is arra világít rá, hogy a kidobott élelmiszerek 40,8 százaléka főtt, illetve félkész étel.
Közel 20 százalékot tesz ki a pékáru, majdnem 17 százalékban gyümölcs és zöldség, továbbá 9 százalékban tejtermék.
„A rutin jelenti a legnagyobb kihívást: a rossz gyakorlatokat nagyon nehéz megváltoztatni. Sokan például mindig pont 6 vagy 10 kiflit vásárolnak, még akkor is, ha ez csak a legritkább esetben fogy el. Kutatások bizonyítják, hogy ezt még tudásátadással sem lehet hatékonyan legyőzni. Épp ezért leginkább a gyermekkori szemléletformálásban hiszünk” – mondja Kasza Gyula. „Három helyen hibázunk a leggyakrabban:
túl sokat vásárolunk, túl sokat főzünk, és túl sokat szedünk a tányérra.
Sokszor azért készítünk túl sok ételt, hogy nehogy kevés legyen a családnak, ha pedig vendégek érkeznek, még inkább túlbiztosítjuk a mennyiséget. A legtöbb ételmaradék egyébként kitűnően fagyasztható, és ha adagonként tesszük jégre, akkor akár ebből is varázsolhatunk tartalék fogást néhány perc leforgása alatt” – javasolja.
Ne ítéljen külső alapján
A világon a zöldségek és gyümölcsök közel fele veszik el, illetve megy a szemétbe: csak Európában évente körülbelül 50 millió tonna gyümölcs és zöldség nem éri el a boltok polcait pusztán esztétikai okok miatt. Szerencsére már itthon is egyre több lánc veszi át a másodosztályú, szépséghibás gyümölcsöket és zöldségeket a termelőktől.
Mi magunk fejenként évi 6 kiló gyümölcsöt és zöldséget dobunk ki: „néhányan már nem szívesen eszik meg a ráncos gyümölcsöt vagy kicsit fonnyadtabb zöldséget, holott ezeknek még semmilyen kockázata nincs. Ha esztétikailag már nincsenek is a csúcson, a beltartalmukkal még hozzájárulhatnak egy finom köret vagy gyümölcssaláta elkészítéséhez, ha időben lépünk” – mondja Kasza Gyula.
A háztartásokon túl a vendéglátóegységekben és a közétkeztetésben is jelentős mennyiségű készétel kerül a szemétbe. „Az élelmiszer-pazarlás csökkentése nemcsak környezeti, de pénzügyi okokból is fontos, ezért az éttermek törekednek ennek csökkentésére, bár itthon még elég kevés vendéglátóhely van, amelyik méri, mennyi élelmiszerhulladék keletkezik nála. A hazai vendégek szeretik, ha nagy adag ételt kapnak, a maradék elcsomagolása pedig sokszor nem jut eszükbe, bár már egyre több vendéglátóhelyen ajánlják fel automatikusan, hogy elcsomagolják az ételt. A nagyobb rendezvényeken pedig nehéz kiszámítani, hogy valóban mennyien jönnek el, ezért mindig több ételt készít el a vendéglátóhely, mint amennyi elfogy, ezeket azonban már sem eladományozni nem tudják és hazavinni is ritkán tudja a személyzet, például egy nyári melegben rendezett esemény után” – mondja Szabó Eszter, a környezetbarát gasztronómiát népszerűsítő Felelős Gasztrohős Alapítvány kommunikációs vezetője.
A megoldást pedig egyelőre még nem látják: „Több vendéglátóhely is odaadományozná a nap végén megmaradt ételt rászorulóknak, szervezeteknek, amire azonban az élelmiszer-biztonsági okok miatt nincs lehetőségük. A keletkezett zöldhulladékot nem tudják kezelni, hiszen a komposztálás nem megoldott a vendéglátóhelyeken és nagyon kevés olyan cég van, aki elszállítja az ilyen jellegű hulladékot is. Az ipari komposztálók jelenleg nagyon drágák, így ezt is csak kevés hely engedheti meg magának” – teszi hozzá.
A jogszabályi környezet tehát jelenleg is lehetővé teszi az élelmiszeradományozást az élelmiszerlánc minden vállalkozásának, köztük a vendéglátó- és közétkeztető cégeknek, de az élelmiszerbiztonsági előírások és a termékek nyomonkövethetőségének biztosítása a gyakorlatban már megnehezíti ezt.
| A nyomonkövethetőség ellenmondása |
A nyomonkövethetőségre nyújt megoldást a blockchain technológia: a TE-FOOD világszerte értékesíti a farmtól az asztalig az élelmiszerek útját nyomon követő szoftverét, olyan partnerekkel dolgoznak együtt, mint például az Auchan. Maga az élelmiszerpazarlás csökkentése azonban csak az elmúlt évben jelent meg az iparág törekvései között: „Korábban a marketingelőnyök kihasználásán volt a hangsúly, utána az ellátási lánc jobb kontrollja is előtérbe került: ehhez már hozzátartozik a szavatosság, az élelmiszer-biztonság vagy a vegyi anyagok csökkentése. Tavaly jelent meg egyáltalán az igényalapú termelés, aminek része az élelmiszerpazarlás csökkentése. A valós idejű adatok segítenek abban, hogy kielemezzük azt, hogy például túltermelés miatt hol nő a raktározási idő, ami rövidíti egy termék szavatosságát” – mondja Árokszállási Erik, a TE-FOOD ügyvezető igazgatója. Elmondása szerint Kína élen jár az élelmiszerek nyomonkövethetőségének kialakításában, főleg a gyümölcsök, zöldségek és a húsok terén alakítanak ki egy nagy programot, az oda importáló országokkal együttműködésben, de az EU-ban és az USA-ban is vannak erre irányuló törekvések. Az igényalapú termelésben és a nyomonkövethetőségben ellentmondás is lakozik: „a szereplők érdeke az, hogy a leghatékonyabban és a legtöbbet állítsák elő a profit reményében, így ennek a megvalósulása valahol a bevételek csökkenését is eredményezheti, és így drágulhatnak is élelmiszerek” – véli. |
Élelmiszerhulladékból biogáz
A megmaradt élelmiszerekre többféle sors várhat: ez a megsemmisítés, az újrahasznosítás, adományozás, de akár takarmány is lehet belőle: itthon leggyakrabban biogázként hasznosítják újra a begyűjtött élelmiszerhulladékot. A használt sütőolaj és élelmiszerhulladék elszállításával foglalkozó Biofilter Zrt. tavaly 6 500 tonna használt sütőolajat és 9 900 tonna élelmiszer-hulladékot gyűjtött be országszerte körülbelül 4 500 partnerüktől: köztük kereskedelmi és vendéglátóipari egységek, közétkeztető konyhák és feldolgozóüzemek is vannak. A Biofilter Cégcsoportba tartozó Greenpro Zrt. további 10 ezer tonnányi élelmiszerhulladékot gyűjtött be az áruházláncoktól, amelyből szintén biogáz lett: a cégcsoportnak azonban annak ellenére, hogy megújuló energiatermelésről beszélünk, a magyarországi szabályozások miatt fizetnie kell, hogy átadhassák a biogáz alapját képező élelmiszerhulladékot a gyáraknak.
2002 óta teszi kötelezővé rendelet a kereskedelmi és vendéglátóipari egységeknek, hogy csak a megfelelő szállítási és kezelési engedéllyel rendelkező cégnek adhatják csak át a moslékot. „Évről évre azt látjuk, hogy nő a begyűjtött használt sütőolaj és az élelmiszerhulladék mennyisége, annak ellenére, hogy a partnereink száma stagnál. Ez a trend is azt mutatja, hogy a szabályozásokat egyre szigorúbban veszik a vendéglátó egységek, és inkább a tisztább utat választják” – mondja Deák György, a Biofilter Zrt. vezérigazgatója. „A vendéglátásban a legnagyobb probléma az ételadagok méretéből, a maradék megfelelő elcsomagolásából, a nem megfelelő igényfelmérésből adódik, az áruházláncoknál a hőmérsékletváltozás, a csomagolási hibák vagy a túlraktározás a legfőbb okozói az élelmiszerhulladékok keletkezésének” – meséli arról, hol keletkezik a legtöbb hulladék.
A vendéglátóegységek esetében kevésbé lát elmozdulást, és egy kettősségről is beszámol: „az egyre népszerűbb fine dining technológia miatt sok esetben azt érzékeljük, hogy nő az ételhulladék mennyisége, hiszen a tálalás során nem mindent használnak fel, így viszonylag sok maradék kerül a kukába. Ugyanakkor a konyhatechnológiai változások miatt ezek az éttermek már kevésbé sütnek bő zsiradékban, így nem is keletkezik náluk használt olaj” – magyarázza.
Élelmiszerpazarlás kontra éhezés
Az élelmiszerpazarlástól elválaszthatatlan egy etikai probléma, hogy nő a világon az éhezők száma, 2018-ban az ENSZ jelentése alapján több mint 821 millió fő, az emberiség 11 százaléka éhezett. Szintén a FAO adatai alapján Magyarországon közel 900 ezer embernek jelent valamilyen szinten nehézséget az, hogy kellő mennyiségű és minőségű élelmiszerhez jusson.
A 2005 óta működő Magyar Élelmiszerbank Egyesület csak 2019-ben 11 ezer tonna élelmiszert mentett meg a megsemmisítéstől úgy, hogy a felkutatott termékeket rászorulókhoz juttatta el – ez nagyjából 7,5 milliárd forintnyi érték. Tavaly 400 karitatív szervezettel együttműködésben több mint 300 ezer rászorulónak juttattak el élelmiszert. 350 áruházzal napi szinten együttműködnek: a kereskedelmi mentés során a rövid lejáratú élelmiszerek – többnyire pékáru, zöldségek és gyümölcsök – napon belüli kiosztását koordinálják, a gyártó partnereiktől főleg húsárut, tejtermékeket, édességet és konzerveket vesznek át. Egyik partnerük a Tesco, a legnagyobb magyar kiskereskedelmi lánc Magyarországon már több mint 5 éve működteti élelmiszermentő programját: ez idő alatt közel 25 ezer tonna fogyasztásra alkalmas ételt adott át a cég jótékony célra.
A legnagyobb nehézséget az élelmiszerbanknak a forrás- és az emberhiány okozza: sok ezer tonna várna még mentésre, azonban a kapacitásaik végesek. „Hiába vannak a rászorulók és hiába vannak a mentett élelmiszerek, ha egyszer nem tudjuk kiosztani. Az élelmiszereket osztó szervezeteket már nem tudjuk ebben segíteni” – meséli Sczígel Andrea a Magyar Élelmiszerbank Egyesületkülső kapcsolatokért felelős igazgatója. A gyártók és kereskedők által átadott élelmiszerek értéke teljes egészében leírható, valamint az átadott élelmiszer értékének további 20 százalékkal a társasági adóalapot csökkentő tételként számolható el. „Ha ez magasabb lenne, az ösztönzőleg hatna a cégekre is. Pláne annak tükrében, hogy a megsemmisítésnek is jelentősek a költségei” – vélte.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Évente 50 millió tonna élelmiszer megy a kukába, a Tesco inkább eladná
Eddig 850 ezer csomag szépséghibás gyümölcsöt és zöldséget adott el.
Fogadjunk, ön is örülne, ha épp akkor ürül ki a hűtő, amikor kell
Egy átlagos magyar család évente 50 ezer forint értékben dob ki olyan élelmiszert, amelyet feleslegesen vásárolt meg. Egy győri szendvicsező felvette a harcot a pazarlás ellen, olyan módszerekkel, amelyek nemcsak az ő profitját növelhetik, hanem a háztartásokat is segíthetik a spórolásban.
Az élelmiszerek jó része már azelőtt eltűnik, hogy a boltba kerülne
Nagyjából 14 százalékos a betakarítás vagy szállítás közben elveszett élelmiszer aránya. Az ENSZ szerint a műanyagok ugyanakkor segíthetnek a veszteség és a kidobott élelmiszerek mennyiségének csökkentésében.
