Juhász Erzsébet szerint a Marosi Beatrix által aláírt levél azon kitétele, hogy az „órák elmaradása, az előre be nem jelentett munkabeszüntetés korlátozza a tanulók tankötelezettségének teljesítését” nem igaz.

„Nos, bejelentettük, bejelentettem. A tankötelezettség teljesítését pedig az korlátozza, hogy 6 kollégánk hagyta el a pályát az elmúlt tanév végeztével, egyetlen órát sem tudunk szakszerűen helyettesíteni, hogy fekete penész lepi el az alagsori termeket, hogy egy fénymásoló megjavítására napokig kell várni.”

Felteszem nem gondolja komolyan, amit aláírt – folytatja a tanárnő. „Ez esetben azt bizonyítja, hogy nem autonóm, szuverén értelmiségi, hanem egyszerű ítéletvégrehajtó.” Majd felteszi a kérdést, hogy ha mégis így van, tehát komolyan gondolja Marosi, akkor nem merül-e fel benne morális aggály munkavégzésének törvényi kötelezettségét illetően.

Majd idézi Marosi munkaköri leírását, amelyben többek között az áll: „A tankerületi központ a köznevelési közfeladat-ellátásban részt vevő, fenntartásában lévő köznevelési intézmények tekintetében(...) értékeli a köznevelési intézmények szakmai feladatai végrehajtásához szükséges feltételek meglétét, valamint szervezi és irányítja azok megteremtését a szükséges gazdálkodási keretek biztosításával.”

Marosi viszont eddig soha nem nézte meg, milyen körülmények között dolgoznak, milyen oktató-nevelő munka folyik gimnáziumban, milyen eredményeket érnek el minden nehezítő tényező dacára.

„Ön szerint a közalkalmazotti jogviszony tartalmában csupán a fenyegetés, felmondás egyoldalú opciója áll, miközben nem teljesíti a munkaköréből származó kötelezettségeket” – szögezi le Juhász Erzsébet, majd arra kéri a tankerületvezetőt, hogy látogasson el a Madách Imre Gimnáziumba, és győzze meg arról, hogy eljárása az oktatás és a diákok érdekében történik.

„Úgy hiszem, megéri bátran kiállnia azok elé, akik »jelentős mértékben« hátráltatják a tanulók tankötelezettségének teljesítését” – zárja levelét Juhász Erzsébet