Magyar etológusok kifejlesztették az első olyan diagnosztikai rendszert, amely a humán ADHD, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar diagnosztikai elveit követve képes kiszűrni az ADHD-gyanús családi kutyákat. Ez az állatorvosi gyakorlatban is segítheti a szakemberek munkáját, hiszen jelenleg nem létezik elfogadott módszer, pedig egyre több gazda számol be az esetlegesen ehhez köthető problémákról – áll az ELTE Etológia Tanszékének közleményében.
A mostani vizsgálatban 1872 családi kutya és gazdája vett részt, és kutatók a korábban általuk validált Kutya ADHD és funkcionalitás kérdőívet alkalmazták, amely a kutya viselkedését két szempontból értékeli:
- az első rész a tünetek jelenlétét méri (figyelemhiány, hiperaktivitás, impulzivitás);
- a második pedig azt vizsgálja, hogy ezek a viselkedések milyen mértékben nehezítik meg a kutya mindennapi működését, például a gazdával való együttélést vagy a tanulást.
„A humán diagnosztika esetében attól, hogy valaki figyelemhiányos, hiperaktív, impulzív tüneteket mutat, még önmagában nem lesz ADHD-val érintett, a tünetek mellett a diagnosztika fő alapja a funkcionális érintettség, azaz a tünetek mindennapi életre gyakorolt negatív hatásait is figyelembe kell venni” – mondja dr. Bunford Nóra klinikai szakpszichológus, humán-ADHD-kutató.
A kutatás során így elsőként azt vizsgálták meg a kutatók, hány kutyánál jelentkeztek olyan ADHD-tünetekhez köthető viselkedési problémák, amelyek a mindennapokat is negatívan befolyásolják. Funkcionális érintettségről akkor beszéltek, ha hétből legalább négy kérdésnél közepes vagy annál súlyosabb probléma mutatkozott valamelyik ADHD-hoz köthető területen, ennek a feltételnek 116 kutya felelt meg.
Ezt követően a statisztikai elemzés során összegezték a funkcionális érintettségre vonatkozó adatokat és az ADHD-tünetekre vonatkozó összpontszámot. Így határozták meg a végső kritériumot, amely szerint a rizikócsoportba azok a kutyák kerültek, akiknek egyrészt legalább 26 ADHD-pontjuk volt, másrészt a tüneteik legalább egy funkcionalitásbeli területen érezhető gondot okoztak a mindennapokban. A két feltétel együtt 79 kutyára volt igaz.
Dr. Gácsi Márta, a kutatás vezetője szerint ez az arány meglepően hasonló ahhoz, amit felnőtt embereknél leírnak az ADHD előfordulását tekintve. Hozzátette: az eredményeket torzíthatják bizonyos tényezők, és a kérdőív önmagában nem elegendő a diagnózishoz. Utóbbi mellé ezért egy egyszerűen kivitelezhető viselkedéstesztet is kifejlesztettek, amely objektív módon képes felmérni a kutya figyelemhiányát, túlzott aktivitását és impulzivitását, kiegészítve a gazdák – gyakran szubjektív – beszámolóit. A végső diagnózis a gazdák által kitöltött kérdőív, a rövid viselkedésteszt és szakértői konzultáció alapján alakítható ki.
„A célunk egy megbízható diagnosztikai rendszer kialakítása, amely segíti a rizikócsoport pontosabb azonosítását. Ezzel nemcsak a kutyák, hanem a gazdáik életminőségén is javíthatunk, elősegíthetjük a problémamentes együttélést, hiszen a problémák felismerése hozzájárul a megfelelő kezelés vagy tréningmódszer kiválasztásához” – hangsúlyozta dr. Csibra Barbara.
