2002 óta, azaz 23 éve az idei volt az első év, amikor a Nagy Hármasként emlegetett teniszlegendák – Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovic – közül egyik sem jutott be Grand Slam-döntőbe. Federer és Nadal azért, mert már visszavonult, Djokovic pedig azért, mert az elődöntőkben vagy Jannik Sinner, vagy Carlos Alcaraz, vagy épp egy sérülés állta az útját.
A nagy párharcok visszatérően meghatározták a tenisz egy-egy korszakát. Bár a hetvenes és nyolcvanas években túlságosan is sok nagy egyéniség harcolta ki magának a reflektorfényt John McEnroe-tól kezdve Jimmy Connorson és Björn Borgon át Ivan Lendlig, a kilencvenes években már Pete Sampras és Andre Agassi párharca volt a tenisz aduásza. Hogy aztán a kétezres években előbb Federer, majd Nadal és Djokovic színrelépésével kialakuljon a Nagy Hármas lebilincselő narratívája a tenisz aranykoráról.
Hogy korszakhatárhoz értünk a férfi teniszben, azt nemcsak a nagyok visszavonulása jelzi, hanem az új korszakot építők elképesztő menetelése is. Sinner és Alcaraz idén a négy nagy tenisztornán három döntőben találkozott egymással, ebből az előbbi egyszer, utóbbi kétszer nyert, legutóbb egy hete a US Openen. Alcaraz korábban a Roland Garroson, Sinner pedig Wimbledonban lett bajnok, és ő nyert Melbourne-ben is, csak ott épp nem Alcaraz, hanem Alexander Zverev ellen.
Ez a dominancia talán nem véletlenül hívja elő a rajongók emlékeiből a férfi tenisz aranykorának tekintett két évtizedet 2003 és 2023 között, amikor Federer, Nadal és Djokovic a 82 Grand Slam-döntőből 66-ot megnyert.
A hatalmas űrt, amit a 2022-ben visszavonult Federer és a tavaly búcsúzó Nadal hagyott maga után, elképesztő játékkal és a korszakos rivalizálás ígéretével töltötte be Sinner és Alcaraz. A rajongók kénytelenek voltak még egy szójátékot is életre hívni, hogy felcímkézzék a kettejükkel fémjelzett új érát, így született meg a Sincaraz elnevezés.
Az olasz és a spanyol teniszező egymással való birkózását elnézve könnyen lehet az az érzésünk, hogy a történelem ismétli magát, és akárcsak Federer és Nadal, majd Djokovic rivalizálása, Sinner és Alcaraz küzdelme is hosszú időre meghatározza majd a férfi teniszt. De szintlépésről is szó van, a híres edző, Patrick Mouratoglou például meg van győződve arról, hogy Alcaraz tenisze magasabb polcon van, mint a nagy hármasé.
Az biztos, hogy ők ketten már ebben a néhány évben elkényeztették a sportág rajongóit. Sokan fognak emlékezni arra, ahogy hajnali háromig gyűrték egymást a 2022-es US Open negyeddöntőjében, vagy minden idők leghosszabb Roland Garross-döntőjére, amelyben Alcaraz két szettről fordított.
Alcaraz és Sinner kettőse már most hatalmas ajándék a sportnak. De a rivalizálásukat még különlegesebbé tesz egy fontos összetevő.
Aki a szemet gyönyörködtető tenisz mellett vérre menő, személyeskedő ellenségeskedést is vár az új korszaktól, az – legalábbis az eddigiek alapján – csalódni fog.
Amilyen intenzíven csapnak ugyanis össze a pályán, olyan tisztelettel és elismeréssel beszélnek egymásról és egymással a meccsek előtt és után. Akárcsak annak idején Federer és Nadal, most Alcaraz és Sinner sem érzi szükségét, hogy az egymás iránti gyűlöletből merítsen erőt a győzelemhez, és ahhoz, hogy a legjobbat hozza ki magából a pályán. Ehhez elég, ha a másik legjobb áll vele szemben.
Carlos Alcaraz ünnepli győzelmét a férfi egyes teniszmérkőzés elődöntőjében a szerb Novak Djokovic ellen a US Open tenisztornán , a Billie Jean King Nemzeti Teniszközpontban, New Yorkban, 2025. szeptember 5-én
AFP / Charly Triballeau
Sinner és Alcaraz valami olyasmit üzen a világnak, amit csak a legnagyobb sportolók tudnak: hogy a győzni akarás és egymás tisztelete nem hogy nem zárja ki egymást, de előfeltétele is a nagyságnak. A versenysportban versenytársak nélkül nem lehet győzni, és ezzel a tenisz új legendái is tisztában vannak.
Alig pár perccel az után, hogy Alcaraz megnyerte a US Opent, az első dolga az volt, hogy Jannik Sinner előtt tisztelegjen. „Hihetetlen, hogy mit értél el ebben a szezonban. Minden egyes tornán a legmagasabb színvonalon játszottál. Többet látlak, mint a családomat, és nagyszerű osztozni veled a pályán és az öltözőn.”
A wimbledoni győzelme után Jannik Sinner is elsőként Carlos Alcaraznak mondott köszönetet. „Carlos, köszönöm, hogy ilyen játékos vagy. Nagyon nehéz ellened játszani, de a pályán kívül remek a kapcsolatunk. Folytasd csak, ne add fel, még sokszor fogod megkaparintani ezt a trófeát – már kétszer is megcsináltad!”
Még mielőtt Grand Slam-döntőkben csaptak volna össze, Alcaraz és Sinner már tinédzserként megismerkedett egymással. Több mint hat évvel ezelőtt, az ATP Challenger Tour egyik meccsén találkoztak először Alicantéban, akkor még csak maroknyi néző volt kíváncsi egy 17 és egy 15 éves gyerek összecsapására. Alcaraz győzött, de már az első meccsükre is jellemző volt az erőviszonyokban az a hullámvasút, amely most is meghatározza a találkozásaikat.
A Sincaraz vonzereje talán éppen ez: annyira kiemelkedő tehetségűek, hogy nem lehet megjósolni, melyikük nyer az adott napon. A másik pedig az, hogy két, eltérő stílusú és habitusú versenyzőről van szó. Alcaraz a vibráló és kiszámíthatatlan showman, Sinner a visszafogott, nyugodt és megbízható nyerőgép.
A nevükkel fémjelzett generációváltásról és a rivalizálásukról már meg is született az első könyv. A Changeover szerzője, Giri Nathan is ezt a temperamentumbeli különbséget nevezte meg a népszerűségük egyik legfontosabb eredőjének.
Jannik Sinner reagál a mérkőzés pontjára az amerikai Ben Shelton ellen a férfi egyes elődöntőben az Australian Open tenisztorna tizenharmadik napján, Melbourne-ben, 2025. január 24-én
AFP / Martin Keep
Carlos imád látványos játékot produkálni a teniszpályán. Szereti megtalálni azt a zseniális ütést, amit még soha nem próbált ki, és szinte pimasz módon próbál bevetni új trükköket. Jannik ennél kicsit módszeresebb
– magyarázta a CNN-nek. De hogy még izgalmasabb és sokrétűbb legyen ez a párbaj, a sok különbözőség mellett nagyon sok a közös is a két fiatal bajnokban. Nathan leírása szerint mint a ketten jó modorúak, közel állnak a családjukhoz, és mindent megtesznek a győzelemért – ennek érdekében mindketten már-már szerzetesi, meglehetősen aszkéta életet élnek. És persze őszintén tisztelik egymást.
A róla készült tavalyi netflixes dokumentumfilmben Alcaraz még arról beszélt, ahhoz, hogy bajnok lehessen, Novak Djokovicot kell legyőznie. Djokovic a US Open elődöntőjében a későbbi bajnok Alcaraztól elszenvedett veresége után már arra utalt, hogy egy fejezet biztosan lezárult: a szerb rekorder még ma is képes bárkit legyőzni, de Alcaraz és Sinner már más ligában játszik. „Elégedett vagyok a teniszem szintjével, de akkor is ott van a fizikai állapotom kérdése. Mindent meg fogok tenni, hogy formában legyek, és tudjam tartani ezt a szintet és tempót annyi órán át, ameddig kell, de ma ez nem volt elég. Ez sajnos a karrierem jelenlegi szakaszában olyan dolog, amit nem tudok kontrollálni. Csak annyit tudok beleadni, amennyire képes vagyok. A jövőben nagyon nehéz lesz megugranom az akadályt, amit Sinner és Alcaraz legyőzése jelent egy Grand Slam-tornán ötszettes meccseken. Talán három szettben még van esélyem, de az öt szett már kemény” – nézett szembe őszintén a valósággal a 38 éves szerb bajnok.
A szerb Novak Djokovics (balra) és edzője, Andy Murray sziluettben az ausztrál nyílt teniszbajnokság előtti edzésen Melbourne-ben 2025. január 11-én.
AFP / Adrian Dennis
Van valami keserédesen jelképes is abban, hogy épp Djokovic mondja ezt, az a teniszező, aki egykor szétrobbantotta Federer és Nadal egymás elleni versenyét, a Nagy Párost Nagy Hármasra bővítve, és most, immár egyedül próbálja meg ugyanezt tenni Sinner és Alcaraz esetében. Az ugyanakkor, hogy az új generációból ki lehet az egyelőre egymással magányosan birkózó Sinner és Alcaraz „Djokovica”, még kérdés, és a mostani mezőnyön végignézve nem kizárt, hogy az érdemi kihívójuk talán még tinédzser. A Federer-Nadal-Djokovic korszak farvizén evező játékosok, mint Danyiil Medvegyev vagy Alexander Zverev, már nem képesek Alcaraz és Sinner szintjén játszani, a generációjuk versenyzői – Ben Shelton, Taylor Fritz, Jack Draper vagy Felix Auger-Aliassime – pedig ha el is csípnek egy-egy győzelmet, nem képesek megtörni Alcarazék dominanciáját.
Ők mindeközben meccsről meccsre bizonyítják, hogy képesek a legjobbat kihozni a másikból. Alcaraz hat, Sinner négy Grand Slam-bajnoki címnél jár, de mind a ketten üldözik még a karrier Grand Slam-et, Alcaraznak ehhez az Australian Open, Sinnernek a Roland Garros hiányzik. A 2026-os szezon a legnagyobb ínyencek elvárásait is könnyen túlszárnyalhatja.
Kapcsolt kép: Carlos Alcaraz (jobbra) és Jannik Sinner (balra) pózolnak egy fotóhoz a férfi egyes döntő után a US Open tenisztorna tizenötödik napján, 2025. szeptember 7-én Fotó: AFP / Charly Triballeau
