„Csak ki ne derüljön, hogy ilyen képeket küldök neked” – írta üzenetében a kopaszodó, ötvenes, fiktív férfi tanár, miután a nemi szervéről készült fotót küldött egy kiskorúnak. Így indul a kisfilm, amit az elmúlt években történt felháborító eseteket feldolgozva készített Bendó Zsuzsanna és Muchichka László. A fent bemutatott karakter ugyan kitalált, de volt miből felépíteni, több, a magyar valóságra emlékeztető elem is előkerült az alig húszperces filmben. Az alkotókat erősen inspirálhatta az a 2022-es eset, amikor egy neves budapesti iskolából kirúgtak egy kiskorú lányokra nyomuló, tanítványaival szexchatelő tanárt, miután a diákok lebuktatták.
https://hvg.hu/itthon/20220124_tanar_pedagogus_alprofil_szexchat_diakok_gimnazium
A Csak ki ne derüljön! című film szerdai vetítése után rendezett kerekasztal-beszélgetésen a két rendező hangsúlyozta: szerettek volna minél több nézőpontot bemutatni: az első, kéretlen péniszfotós jelenet után már egy osztályteremben találjuk magunkat, ahol rendkívüli szülőit tartanak hétfő reggel. Bent van az osztályfőnök, az igazgató, a 14 év körüli gyerekek és az ő egészen eltérő meggyőződéssel és világlátással érkező szüleik. Az igazgató célja egyértelmű, arra a kérdésre keresi a választ, hogy melyik gyerek csalta ki azt a bizonyos képet a tanártól. A gyerekek eleinte hallgatnak, a szülők viszont annál kevésbé, hangos szóváltások közepette csapnak össze a vélemények: van apuka, aki mélységesen felháborodik, van, aki elbagatellizálja a dolgot, de van olyan is, aki monológba kezd az etikus internethasználatról. A káoszban az osztályfőnök észreveszi, hogy az egyik lány jelentkezik. Elmondja, hogy bár nem ő a „bűnös”, nem nevezné éppen problémamentesnek, ahogyan a szóban forgó kémiatanár bánt velük és más fiatal lányokkal: megjegyzéseket tett a külsejükre, bámulta őket.
Nem mertünk lehajolni a tollért, amikor leejtettük
– írja le a helyzetet a diáklány, sőt hozzáteszi: egy ponton társaival már csak kabátban mertek ülni az órán.
A szülőin nem derül ki semmi, az igazgató felülről érkező nyomásra tovább nyomoz. A tankerületi vezetőt alakító Kováts Adél hatásosan játssza a kimért, csak a saját érdekeit szem előtt tartó vezetőt, akinek ugyan a tudomására jut, hogy mégsem volt olyan korrekt a nemi szervéről képeket küldözgető pedagógus, hiába ért el szakmai sikereket. A vezetőnek csak az számít, hogy az iskola jó híre fennmaradjon, és meglegyenek a tettes diákok.
„Ezekben a szituációkban kicsit mindenkinek igaza is van, meg nem is” – mondja a film után Muchichka László rendező. A filmmel azt is szerették volna hangsúlyozni, hogy milyen eszköztelenek ezekben a helyzetekben a gyerekek, a szülők, de még a pedagógusok is – nem tudják, hova lehet fordulni, hol lehetnek biztonságban. A kerekasztal-beszélgetés moderátora egy ponton meg is kérdezi ehhez kapcsolódva a megjelent szakemberektől: tudják-e a gyerekek, hogy mi lehet a „safe space” (azaz biztonságos tér)?
„Nem tudják, mert nincs” – mondja Jármi Éva, a Hol a Helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központ alapítója és szakmai vezetője, pedagógus, bullyinggal foglalkozó szakember. Hozzáteszi, szerinte a legtöbb gyermek nem is definiálja a safe space-t, mert megszokta, hogy ami van, az a maximum. Úgy látja, a gyerekek elfogadják, hogy egymás között kell megoldaniuk a dolgokat.
Ha a gyerekeknek nincsenek eszközeik és bizalmuk, akkor jogilag aggályos eszközökhöz nyúlnak, mert nem mutatta meg nekik senki a jó utat. De mindez nem a gyerekek felelőssége, hanem a felnőtteké
– teszi hozzá a szakember. Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány vezetője elmondja, iskolánként változó, mennyire érzik magukat biztonságban a gyerekek. Idézett egy 2021-ben készített magyar kutatást, miszerint a gyerekek 40 százaléka nem érzi biztonságban magát az interneten – magabiztosan használják ugyan, de a tudatosság hiányzik. Ezzel párhuzamosan jelenik meg a kisfilmben a gyermekek önvédelmi ösztöne, az immunrendszerük ereje: tehát megpróbálják megvédeni magukat.
https://hvg.hu/360/20250330_hvg-kepben-lenni-szel-david-pszichologus-adolescence-kamaszok-internetes-nogyulolet-szulok-jelenlet
A szakember elmondja: külföldön sok helyen alapvető, hogy egy oktatási intézménynek előre kidolgozott gyakorlata van arra, hogy szexuális határátlépés, zaklatás, bántalmazás esetén hogyan kell eljárni, ez az úgynevezett Safeguarding Policy. Hozzáteszi, a magyar iskolákból ez hiányzik, és arra is kevés figyelem jut, hogy intézményenként más-más igények merülnek fel például a prevenció szintjén – a felmerülő eszközök közül eleve keveset használnak Magyarországon. Gyurkó Szilvia úgy látja, inkább úgy állnak hozzá az iskolákban, hogy
bízzunk a jó szerencsében, hogy nem történik velünk semmi rossz.
Jármi Éva hozzáteszi: egyes iskolákban vannak konkrét gyakorlatok, iránymutatások, ezekről még talán a gyerekek is értesülnek, de nem internalizálják az ezzel kapcsolatos tudást.
„Nem tudatosul a gyerekekben, hogy mennyire veszélyeztetettek, és velük is megtörténhetnek a filmben bemutatott dolgok” – mondja. A szakember szerint az is nagy hiányossága a rendszernek, hogy hiába mondják a gyerekeknek, hogy szóljanak, ha baj van, nem tudják, pontosan kihez fordulhatnak. Ha mégis szólnak, akkor pedig abban nem lehetnek biztosak, hogy jó kezekben van-e az információ, amit megosztottak a felnőttel.

Mindez olyan szorongást kelt, hogy inkább nem is szólnak a gyerekek
– tapasztalja a szakember, aki szerint szükség lenne egy szülők és gyerekek által is böngészhető adatbázisra azokról az iskolai problémás esetekről, amelyeknek jó volt a kimenetelük. Ebből kitűnne, hogy voltak olyan helyzetek, amikor sikerült megvédeni a diákokat, sikerült megállítani a tanárt, aki határátlépéseket követett el – tehát érdemes az ő példájukat követni.
Ez az adatbázis hasznos lenne abban is, hogy kiszűrjék a szexuális határátlépéssel, bántalmazással összefüggésbe hozható pedagógusokat, amikor új munkahelyet keresnek. A filmben volt utalás arra az esetre, amely az utóbbi években érzékletesen világított rá a rendszer hiányosságaira: tavaly a Telex írta meg, hogy egy tanár, akit kiskorú lányok zaklatása miatt távolítottak el egy iskolából, hónapokkal később már egy másik iskolában taníthatott úgy, hogy senki sem tudott az előéletéről. Mindezt annak ellenére, hogy a rendőrség szeméremsértés vétség gyanújával egyébként már folytatott nyomozást az ügyben.
https://hvg.hu/itthon/20241206_obudai-gimnazium-zaklato-tanar
Gyurkó Szilvia arról beszél: a gyermekvédelemnek a világon mindenhol van egy olyan erőforrása, amit kevéssé használunk, pedig kifejezetten hasznos lenne a digitális biztonság területén: ez a kortárssegítés. Úgy látja, érdemes lenne az iskolákban bevetni olyan tizenéves, önmagukat a témában kompetensnek érző fiatalokat, akik segítenék a gyerekeket az online térben való eligazodásban.
A gyerekek nemcsak megvédhető áldozatok, hanem kompetensek: tudnak és csinálnak is dolgokat, tudnának egymásnak segíteni.
Mindezt nem csak olyan módon, ami jogilag felvet kérdéseket” – utal ezzel arra, hogy a levetített filmben a diákok álprofillal csaltak ki kompromitáló képet a zaklató tanártól, hogy megleckéztessék, és a maguk módján igazságot tegyenek, megvédjék magukat.
Az, hogy egy gyerek mit tekint szexuális határátlépésnek a digitális térben, és hogy a felnőttek mit tekintenek annak, közel sem ugyanaz. „Néhány hete egy kutatás miatt tizenéveseket kérdeztünk meg arról, hogy éltek-e már át szexuális határátlépést az online térben. A válasz határozottan az volt, hogy nem, soha. Ezután megkérdeztük, hogy kapott-e már valaki dickpicet – ekkor mindenki feltette a kezét” – meséli friss élményeit Gyurkó Szilvia. A gyerekek elmondták azt is, hogy amennyiben mindent bántásnak vennének, ami velük az interneten történik, akkor egész nap ennek a terhével lennének elfoglalva.
A szakember szerint érzékelhető egyfajta normalizálása a bántalmazásnak, és bizonyos megnyilvánulásukat azért nem tekintenek bántalmazásnak a gyerekek, mert van eszközrendszerük: kitörlik a kéretlen üzenetet, letiltják a felhasználót, elnavigálnak az oldalról – így kevésbé sokkolja őket például egy kéretlen péniszfotó.
„Azonban nem minden gyereknél van ez így, valakinél komoly sebeket tud okozni egy dickpic, és talán sokan azt sem tudják, hogy mit kell tenni egy ilyen helyzetben” – figyelmeztet Gyurkó Szilvia. Jelenleg Magyarországon zéró tolerancia van az erőszakkal szemben, minden esetben ez a kiindulópont, ezzel lehet elkerülni a relativizálást – emeli ki többször is a gyermekvédelmi szakember.
A Csak ki ne derüljön! bemutatója szeptember 5-én volt a Busho Rövidfilmfesztivál versenyprogramjában, ahol elnyerte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság különdíját. Az alkotók mentálhigiénés szakemberek segítségével tavasz óta több iskolába is elvitték már a kisfilmet, ami köré foglalkozást is építettek.
https://hvg.hu/360/20240918_kifogastalan-eletvitel-ellenorzes-kerdoiv-bicskei-igazgato-gyermekvedelem-dolgozok
Nyitóképünkön a film egyik részlete látható.