Mi lesz a tárgyainkkal, miután meghalunk? A halál sok társadalomban, így a magyarban is a tabuk közé tartozik, nem szeretünk róla beszélni és nagyon ritkán készülünk rá. Pár éve a New York Times gondozásában megjelent, magyarul Végső rendrakás svéd módra – Hogyan szabadítsd meg magad és családodat a felgyűlt holmiktól című könyv szokatlan megközelítéssel hozta előtérbe a témát.
A különböző lakberendezéssel foglalkozó oldalak mellett olyan lapokban is terítékre került, mint a Guardian, az Independent vagy az NBC – persze nem kis részben azért, mert 2023-ban egy reality sorozat is készült a könyv alapján.
https://www.youtube.com/watch?v=97sG2vKgmb0
Margareta Magnusson svéd szerző állítása egyszerű: minimalizáljuk az ingóságainkat még halálunk előtt, mivel így kevesebb terhet hagyunk hátra az örököseinknek. A gondolat sokakban ellenérzéseket kelthet, de újságcikkek sora jutott arra, hogy van értelme megfogadni a tanácsot.
A terjedő rendmánia
A svéd módszer hátterében egy másik fontos alapvetés áll: legyen minél kevesebb tárgyunk. Vagy ahogy Magnusson fogalmaz:
ne őrizgessünk sokáig olyan dolgokat, amik senkinek nem kellenek!
A rendmánia nem most kezdődött, a köztudatba talán leginkább Marie Kondo hozta be a 2010-es években, aki könyvek, sorozatok garmadáját szentelte a témának. A leghíresebb módszere azon alapul, hogy vizsgáljuk meg, mely tárgyak „okoznak örömet”, amelyek pedig nem, azoktól kíméletlenül szabaduljunk meg.
Aki találkozott már a japán nő munkásságával, alkalmasint berzenkedett: ez nálunk nem működik, nagy a család, gyerekek vannak, vagy egyszerűen csak képtelenek vagyunk rendet tartani. Kondónak erre is volt válasza, indokolt viszont a múlt idő, mert pár éve bejelentette: felhagyott a rendrakással, a család mellett egyszerűen túl nagy a feladat.
https://hvg.hu/gazdasag/20230131_marie_kondo_takaritas_rendrakas_visszavonulas
Magnusson könyvében kiemeli: „a rendetlenség felesleges irritációforrás”, ezzel hívva fel a figyelmet arra, hogy a kapitalizmus korában jó eséllyel mindenkinek tele van az élettere felesleges dolgokkal. Nem biztos azonban, hogy a minimalizmus a megoldás. „Nem lehet, hogy a rendrakási trendek csak egy bizonyos személyiségcsoportot emelnek piedesztálra?” – idézi az NBC David J. Ekerdt, a kansasi egyetem szociológia professzorának kérdését.
A szakértő meglátása szerint vannak olyan személyiségtípusok, akiket kevésbé zavar a káosz, nem kell azonnal elmosogatniuk vacsora után, és akkor sem esnek kétségbe, ha felgyűlnek a mosatlan ruhák a kanapén.
Pancake Pictures / Connect Images / Connect Images via AFP
Russel Belk, a yorki egyetem professzora ehhez még hozzáteszi azt is: a reklámokban, videókban, influenszerek feedjén látható esztétikus minimalizmus a való életben gyakran élhetetlen, normális háztartásban legfeljebb percekig fennálló állapot egy-egy rendrakás után. Azt viszont ő is hozzáteszi, a tudomány egyelőre affelé hajlik, hogy nem csak a rendmániások profitálhatnak a környezetük rendezéséből.
A vizuális káosz mentális káoszhoz vezet
Az NBC több példát is hoz ennek alátámasztására. Ez a könyv például arra mutat rá, hogy a tárgyi világra koncentráló emberek nagyobb eséllyel válnak boldogtalanná, szorongóvá, illetve csökken az önbecsülésük. Ennek a tanulmánynak a szerzői arra jutnak, hogy a folyamatos rendetlenségben élőknek magasabb a napi stressz-szintje, egy másikban pedig azt fejtegetik a kutatók, hogy a kognitív kapacitásinkat is lefoglalja a vizuális kupleráj, mert egy csomó irreleváns információval terheli az agyunkat.
Fontos viszont – figyelembe véve a személyiségbeli különbségeket és Marie Kondo példáját is –, hogy inkább iránymutatásként tekintsünk a rendrakós trendekre, próbáljuk ki, de ha nem működik, nem kell erőszakot tenni magunkon.
Rendrakással készülni a halálra
A halál előtti rendrakást propagáló svéd szerző fő állítása – a már ismert és Marie Kondo által is sokat hangoztatott egyéb előnyök mellett –, hogy a módszer enyhíti a szeretteinkre halálunk után nehezedő terhet, amit a hagyaték átnézése jelent.
Akinek már hunyt el közeli hozzátartozója, tudja, hogy ez a szortírozás gyakran napokat vesz igénybe. Ez nem feltétlenül probléma, sokan ilyenkor újraélik a kedves emlékeket, régi dokumentumokat, fotókat néznek át, amiket akár évtizedek óta nem láttak, mindennek a gyászfolyamatban is szerepe lehet.
Pancake Pictures / Connect Images / Connect Images via AFP
Gyakran kerülnek elő azonban olyan dobozok, amelyek nagy része teljesen haszontalan, régi dokumentum, vagy olyan gyűjtemények, amire soha, senkinek nem lesz szüksége. Például egy adag lejárt telefonkártya, vagy az előző évezredben használt tankönyvek, használati utasítások, számlák. Ezeknek átnézése rengeteg időt, energiát emészthet fel feleslegesen.
Magnusson mindenkinek azt javasolja, könnyítse meg hozzátartozói dolgát azzal, hogy még a halála előtt átvizsgálja az ingóságait és mindegyikről eldönti, hogy szüksége lesz-e rá, át akarja-e adni valakinek, eladományozza, vagy kidobja maga.
Mindez nem jelenti azt, hogy meg kell szabadulni minden személyes tárgytól és „filléres emléktől”, azzal viszont, hogy alaposan átnézzük a fiókokat, mi magunk határozhatunk arról, mi bír valós (akár szentimentális) értékkel, és mi nem – érvel a szerző.
A ruháktól az üdvözlőlapokig
Magnusson azt javasolja, hogy a ruhákkal érdemes kezdeni, mivel azokkal viszonylag gyorsan lehet haladni, és kevésbé játszanak közre az érzelmek. Alapvetően egyetlen kérdést feltenni: hordjuk-e egyáltalán az adott darabot?
A gardrób kiselejtezése után érdemes a nagyobb tárgyaktól a kisebbek irányába haladni – írja. Kezdjük a bútorokkal, majd a könyvekkel, régi magazinokkal, kisebb tárgyakkal, az emlékeket (üdvözlőlapok, belépőjegyek, fényképek) pedig hagyjuk a végére.
Erre több indok is van, az egyik, hogy valószínüleg itt fogunk a legtöbbet időzni, mivel alighanem feltörnek a régi emlékek, így lasabban haladunk. Másfelől pedig ezek a tárgyak kisebb helyet foglalnak el, ezért kevésbé lesz látványos az eredmény, ami könnyen a kedvünket szegheti, úgy érezhetjük, alig jutottunk előre, hiába szántunk már akár több teljes napot is a szortírozásra.
NEW / Science Photo Library via AFP
Mindezt a másik oldalról is meg lehet közelíteni: azzal, hogy az érzelmi kötődéstől mentes tárgyakkal kezdjük, hamar belerázódhatunk a válogatásba, így mire az emlékekhez jutunk, sokkal hatékonyabban tudjuk majd eldönteni, mi az, ami valóban fontos – összegezte a svéd író tanácsait a Good Housekeeping.
Az Independent cikke még hozzáteszi, hogy mindez a digitális „tulajdonunkra” is érvényes. A legfontosabb információk – banki belépési adatok, ügyintézésnél fontos felhasználónevek és jelszavak – mellett ma már gondolnunk kell a streamingelőfizetésekre és a közösségimédia-profilokra is, utóbbiaknál jellemzően már meg tudjuk adni azokat az ismerősöket, akik szükség esetén anélkül tudják archiválni a profilunkat, hogy belépnének a nevünkben.
Beszélni a halálról
A témában megjelent cikkek – akár saját tapasztalatok, akár szakértők véleménye alapján – rendre hangsúlyozzák, hogy az életünk ilyen módon történő rendezése mennyi praktikus és pszichológiai előnnyel jár. Csökken bennünk a stressz, rendezettebb lesz a környezetünk, egyszerűbbé válnak a mindennapjaink, segít arra fókuszálni, ami valóban fontos, és persze leveszünk egy nagy terhet az örökösök válláról.
Az Independent egy nagyobb társadalmi problémára is rávilágít, amin szintén segíthet a Svédországból indult trend. A halálról – annak ellenére, hogy elkerülhetetlen – nem szeretünk beszélni. Nagy-Britanniában az emberek jelentős része nem végrendelkezik, és a szeretteivel is nagyon keveset beszél arról, hogy mi lesz, ha ő már nem lesz.
A Covid-járvány ugyan némiképpen változtatott ezen, a halálról beszélni hajlandók aránya azonban még így is csak 56 százalék – írja a lap Kristie Scott elmondása alapján. Scott vállalkozást épített arra, hogy segítsen az embereknek abban, hogy az elmúlásra készüljenek.
AFP / DPA / Sebastian Kahnert
Tapasztalata szerint a részletes végrendelkezés segíthet megelőzni a családon belüli vitákat, ami sok esetben nem is az értékes, hanem inkább az érzelmileg fontos tárgyak felett törnek ki. „A végrendelettel is sokan nem értenek egyet, de könnyebb elfogadni azt, hogy a testvér örökli az édesapa óráját, ha tudjuk: ő így akarta” – érvel Scott. Hozzáteszi: egy végrendelet önmagában még nem feltétlenül elég, azt rendszeresen felül kell vizsgálni, mert történhetnek változások. Egy válás a családban, egy nagyobb értékű tárgy vásárlása vagy vétele, esetleg egy másik személy halála. Egy alkalmazhatatlan végrendelet pedig talán még több problémát okozhat az örökösöknek, mint a végrendelet teljes hiánya.
Magnusson ugyanakkor nem csak kifejezetten a halálra készülőknek ajánlja, hogy kipróbálják a módszerét: egyrészt bármikor történhet olyan váratlan esemény, egy betegség vagy baleset, ami idő előtti halálhoz vezet, de a rendrakás jótékony hatásai mindenképpen csak a javunkra válhatnak.
Az öregedés nem a gyengék sportja. Ezért nem szabad túl sokáig várnod azzal, hogy megszabadulj a felesleges holmiktól. Előbb-utóbb beköszönt az a kor, amikor a saját korlátaiddal szembesülsz, és akkor hálás leszel majd magadnak, hogy tovább élvezheted az életet azzal a kevéssel,amid megmaradt, nem pedig a rengeteg kacat alatt kell fulladoznod, hasztalan próbálva úrrá lenni a káoszon
– olvasható a Végső rendrakás svéd módra című könyvben.
https://hvg.hu/elet/20171101_Lomtalanitson_ugy_mintha_a_halalra_keszulne
Nyitókép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / BRFK helyszínelési fényképei (1965)
