Inkább lesz felszabadult látszerész, mint szorongó színész – vallja Bacskó Tünde.
Az RTL saját gyártású, rendkívül népszerű sorozatának, a Bróker Marcsinak a főszereplőjét, a pécsi Bacskó Tündét a HVG is dicsérte a sorozatról szóló kritikájában. A siker ellenére azonban nem találta meg a helyét a pályán, így felhagyott a színészettel, és arra már csak hobbiként tekint.
Az RTL saját fejlesztésű sorozata elvileg egy megtörtént, hírhedt bűnügyről szól, de leginkább egy korrekt családtörténet és kitűnő korrajz kiváló színészekkel és szörnyű (de mégis jóleső) zenékkel.
Már a sorozat előtt civil állást keresett, fel is vették egy autókozmetikai szalonba, pont amikor a Bróker Marcsi meghallgatásai zajlottak.
„Nagyjából az esélytelenek nyugalmával vágtam neki a castingoknak. Amikor megtudtam, hogy én lettem a befutó, az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Nyilvánvalóan csodálatos feladatnak tartottam. Ugyanakkor hosszú évek tipródása után jutottam erre az elhatározásra, így örültem a civil állásnak. Ám a pálya nem engedett el, Bróker Marcsira nem lehetett nemet mondani” – mesélte a Best magazinnak.
A sors ajándékának tartotta, hogy eljátszhatta a karcagi csaló karakterét. Budapestre költözött, és megtapasztalhatta, hogy ilyen profi körülmények között is lehet dolgozni – lelkesedett felidézve a forgatási napokat.
Bár a sorozat sikeres, a színésznő hamar közönségkedvenc lett, a megélhetési problémái nem oldódtak meg.
„Hazudnék, ha azt mondanám, nem csillant fel a remény, de nem ringattam magam hiú ábrándokba. Így kisebb volt a csalódás. A forgatás 13 hónapja véget ért, és továbbra sem csörrent meg a telefonom. Ráadásul egyre inkább elfogyott körülöttem levegő. A Pécsi Harmadik Színház, ahol közel 20 évig játszottam, bezárta a kapuit, a másik munkahelyem, a maroknyi Tandem Színház pedig nap mint nap a túlélésért küzdött. Ezért úgy döntöttem, kilépek az egyesületből, és civil munkát keresek, a színészetre pedig hobbiként tekintek. Mert teljesen nem tudom elengedni” – árulta el arról, miként próbál előre tekinteni.
Először magában kereste a hibát, sokáig szégyellte a helyzetét.
„Azt hittem, én nem tudok eléggé smúzolni vagy jelen lenni, látszódni. Mostanra tudok már erről nyíltan beszélni, mert rájöttem, nem az én kudarcom ez, hanem egy rendszerszintű probléma” – fejtette ki, aztán megjegyezte, inkább lesz felszabadult látszerész, mint egy szorongó színész.
