Szentesi Éva „A hét írója” a Literán, ez alkalomból válaszolt az irodalmi portál kérdéseire.
Úgy alakult, hogy kórházban töltöttem 2025 utolsó napjait, a szilvesztert, és eddig úgy fest, az év első hónapja is itt telik majd egy sokadszorra visszatérő, kismedencei tályog miatt. Nem történik semmi, ezért a legnagyobb esemény ebben a szűk, kórházi szobában, hogy figyelhetem, hogyan borít be mindent a hó, ahogy a rétegek egymásra rakódnak
– írja a Hamvaimból, A legfontosabbat utoljára hagytam és A mai naphoz nincsenek emlékeim című könyvek szerzője, akinek – saját szavai szerint – a rákból való felépülés a fő témája.
Amiről a mesélést olyan szintre akarom emelni, hogy a legtöbben megértsék, és hatása legyen, ne csak egy egyszerű gyógyulástörténetként vagy szenvedésábrázolásként olvassák. Nehéz feladat, megírni se könnyű, egyensúlyozni kell, megtalálni a kellő távolságot: ha túl távol megyek, személytelen lesz, ha túl közel, elpusztít
– írja a szerző készülő kötetéről.
https://hvg.hu/elet/20160519_szentesi_eva_interju_rak_mehnyakrak_hamvaimbol_konyv_gyogyulas
