Marcin Romanowski, a Jog és Igazságosság (PiS) korábbi kormányának igazságügy-miniszterhelyettese politikai menedékjogot kapott 2024 végén Magyarországon – azóta pedig az Alapjogokért Központban kapott állást. Hazájában ugyanis korrupció és hivatali visszaélés gyanúja miatt indult eljárás, ez Romanowski szerint azonban csak politikai indíttatású.
https://hvg.hu/360/20250331_lex-romanowski-menedekjog-torvenymodositas-atadas-Lengyelorszag
Korábbi főnöke, Zbigniew Ziobro volt lengyel igazságügyi miniszter 2025 végén vagy 2026 elején ugyancsak politikai menedékjogot kapott Magyarországon. Ellene Lengyelországban 26 vádpont szerepel, többek között bűnszervezet vezetése, hatalommal való visszaélés és közpénzvisszaélés vádjai miatt; ezeket ő is politikai üldöztetésnek nevezi. Rajtuk kívül még két személy lehet érintett, ezek közül az egyik Ziobro felesége.
https://hvg.hu/360/20260113_zbigniew-ziobro-magyarorszag-politikai-menedek-faz-nzz-lapszemle
Az Európai Bizottság szóvivője, Markus Lammert a testület sajtótájékoztatóján az Euronews kérdésére azt mondta, az az elv, hogy az EU-ban az alapvető jogok és szabadságok védelmének szintje miatt minden tagállam biztonságos országnak tekinti a többit a menedékjogi kérdésekben. Vagyis elviekben nincs olyan általánosan felhozható indok, amire hivatkozással egy adott országból érkező személy menekültstátuszt kérhetne. Ez – mint a szóvivő emlékeztetett – az uniós alapszerződésekben is le van fektetve, azokat pedig minden tagállam elfogadta.
Azonban elképzelhető kivétel.
Ilyen kivétel például az, ha egy ország a 7. cikk szerinti eljárás alatt áll az uniós jog szisztematikus megsértése miatt
– mondta Lammert. A dolog itt válik érdekessé, mivel a két ország közül az egyik éppen ezen eljárás hatálya alatt áll. Ez az ország azonban nem Lengyelország, hanem Magyarország, vagyis éppenséggel a Magyarországról eltávozók hivatkozhatnának erre, ha valahol menekültstátuszt kérnének az EU-ban. Ennek a témának egyébként a jogi szakirodalomban is van nyoma, több kutató is foglalkozott már ezzel a lehetőséggel, például Laurent Pech brit vagy John Morijn és Evangelia Tsourdi holland jogászprofesszorok.
Lengyelország kapcsán meg kell jegyezni, hogy még az előző kormány időszaka alatt indult 7-es cikk szerinti eljárás ellenük is, azonban az új, Donald Tusk vezette jobbközép koalíció kormányra kerülése után, 2024 májusában az Európai Bizottság úgy döntött, hogy lezárja az eljárást, mert arra a következtetésre jutottak, hogy Lengyelországban nem áll fenn egyértelmű veszélye a súlyos jogsértésnek.
A magyar kormány Romanowski esetében arra hivatkozott, hogy az eljárás politikai leszámolás része, és az érintett nem részesülne pártatlan igazságszolgáltatásban Lengyelországban. Ez az érvelés elméletben illeszkedik a Genfi Menekültügyi Egyezményhez és az uniós menekültügyi szabályokhoz, az EU-n belül azonban rendkívül szokatlan. Különösen azért, mert nem egy bíróság mondta ki, hogy a lengyel igazságszolgáltatás nem független, hanem a magyar kormány állapította ezt meg egy másik tagállamról.
Komoly jogi feszültség jelentkezik az európai elfogatóparancs (EAW) miatt is. Ez a rendszer a kölcsönös bizalom elvére épül: a tagállamok alapvetően elismerik egymás büntető igazságszolgáltatását. A menedékjog megadása viszont azt az üzenetet hordozza, hogy Magyarország nem tekinti megbízhatónak a lengyel eljárást – ami az EAW-rendszer egyik alappillérét kérdőjelezi meg.
Jogilag az Európai Bizottság elvileg felléphetne Magyarországgal szemben, például kötelezettségszegési eljárás keretében, ha úgy ítéli meg, hogy a menedékjog gyakorlata sérti a kölcsönös bizalom elvét vagy az európai elfogatóparancs rendszerét. Erre vonatkozóan azonban a Bizottság még nem foglalt állást. Egészen biztos, hogy szempont Brüsszel számára az is, hogy az egyedi menedékjogi döntések hagyományosan a tagállami szuverenitás körébe tartoznak.
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően.
