Még december 18-án egyezett meg a tagállamok és az EP tárgyalódelegációja két fontos jogszabályról: a biztonságos harmadik ország koncepciójáról és a biztonságos származási országok listájáról. Az egyezség lehetővé teszi, hogy a tagállamok egyes esetekben „biztonságos harmadik országnak” minősítsenek nem uniós államokat, és emiatt elfogadhatatlannak nyilvánítsák a menedékkérelmeket. A szabályok akkor alkalmazhatók, ha a kérelmezőnek kapcsolata van az adott országgal, azon keresztül utazott az EU-ba, vagy ha erre vonatkozó két- vagy többoldalú megállapodás létezik.
A megállapodás másik részeként létrejön egy uniós szintű lista a biztonságos származási országokról is. Ezen Banglades, Kolumbia, Egyiptom, Koszovó, India, Marokkó és Tunézia szerepel, az ezekből az országokból érkező kérelmeket gyorsított eljárásban bírálják el, a kérelmezőknek kell bizonyítaniuk, hogy esetükben nem alkalmazható a minősítés. Az EU-hoz csatlakozni kívánó tagjelölt országokat főszabály szerint szintén biztonságos származási országnak tekintenék, kivéve, ha olyan körülmények állnak fenn, mint például fegyveres konfliktushoz kapcsolódó válogatás nélküli erőszak. Kizáró ok lehet továbbá, ha az adott országból érkezők uniós szintű menedékjog-elismerési aránya meghaladja a 20 százalékot, vagy ha az ország ellen alapvető jogokat sértő intézkedések miatt gazdasági szankciók vannak érvényben.
Ezeket a kompromisszumos szövegeket még jóvá kell hagyniuk a tagállamoknak és az EP plenáris ülésének is. Mielőtt azonban a parlament döntene, az illetékes szakbizottságnak is meg kell szavaznia, ami szinte minden esetben iránymutató a végső állásfoglalásra, mert a bizottsági erőviszonyok leképezik a plenáris ülés várható szavazati arányát.
Az érdekesség azonban itt következik: az egyik jogszabályt 37-34, a másikat pedig 40-24 arányban támogatta a többség, a tartózkodók száma 2, illetve tíz volt. Mindkét esetben az Európai Konzervatívok és Reformerek, az Európai Néppárt, a Fideszt is soraikban tudó Patrióták Európáért és a Szuverén Nemzetek Európája (itt van a Mi Hazánk egy képviselője) csoport volt a támogatók, míg a szociáldemokraták, a zöldek és a szélsőbaloldal az ellenzők oldalán, illetve a liberális az elsőnél nemmel szavaztak, a másodiknál pedig tartózkodtak.
A hagyományos és kényelmes parlamenti többséget az Európai Néppárt, a Szociáldemokraták és a liberálisok adják, akiket esetenként a zöldek is támogatnak. Az Európai Néppárt azonban ebben a kérdésben új szövetségeseket keresett és talált is. Ez a konzervatívok esetében talán nem meglepő, azonban a szélsőjobboldalinak, populistának és EU-szkeptikusnak elkönyvel patrióták és szuverének képviselőit tavaly, a ciklus kezdetén „politikai kordon” mögé helyezték, és leszavazták őket, amikor a szakbizottsági posztok elosztásáról volt szó. Holott létszámarányosan jártak volna nekik pozíciók, különösen a parlament harmadik legnagyobb frakciójának számító Patrióta-csoportnak.
Kérdés, hogy ez a „migrációs koalíció” vajon megmarad-e a plenáris ülésre, is és ha igen, akkor milyen következményei lesznek a nagykoalíciós együttműködésre vonatkozóan. A baloldal már most két kisebbségi különvélemény is fűzött a szavazáshoz, amelyben többek között ezt írják:
A megállapodások jogbizonytalanságot és az uniós szintű felügyelet hiányát jelentik. Felhígítanák a tagállamok felelősségét a menedékjog iránti kérelmek elbírálásában, gyengítenék a bírósági ellenőrzést, és olyan feltételeknek tennék ki a kérelmezőket, amelyek nem felelnek meg az uniós vagy nemzetközi normáknak.
A jobboldali együttműködés nem teljesen új keletű: 2024 szeptemberében ugyanez a pártcsoport egy nem kötelező állásfoglalásban Edmundo González Urrutiát ismerte el Venezuela legitimen megválasztott elnökeként. Akkor a parlamenti baloldal a kordon megsértésének nevezte ezt az együttműködést. Ennél azonban sokkal nagyobb jelentősége lesz majd annak, hogy a most tárgyalt kérdésben is működik-e majd ez az új összefogás, hiszen itt már nemcsak egy állásfoglalásról, hanem jogalkotásról van szó.
Az Európai Parlament plenáris ülése február 10-én fog ezekről a jogszabályokról szavazni. Érdekes lesz megfigyelni, hogy a Fidesz milyen álláspontot foglal el majd, vajon együtt szavaznak-e azzal az Európai Néppárttal (így adott esetben a Tisza Párttal), amelyet folyamatosan baloldali pártokkal mosnak össze, és baloldalinak nevezik az európai kereszténydemokrata tömörülést. A LIBE-bizottságban egyébként egy magyar képviselő van, a fideszes László András, ő azonban valószínűleg nem vett részt az ülésen, mivel a szavazási jegyzőkönyvben nem szerepelt a neve sem ennél, sem más szavazásoknál.
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően.
