A bizottság csütörtökön elfogadott jelentéstervezetet 22 képviselő támogatta, négyen ellene szavaztak, egy tartózkodás mellett. A dokumentum hangsúlyozza: az olyan finanszírozási formák, amelyeknél a kifizetések nem a ténylegesen felmerült költségekhez, hanem mérföldkövek és célok teljesítéséhez kötődnek, csak szigorú feltételek és erős ellenőrzési mechanizmusok mellett alkalmazhatók.
A jelentés külön kitér a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközre (RRF), amely az első uniós szintű, nagyszabású eredményalapú finanszírozási program volt. A képviselők szerint az eddigi tapasztalatok több problémára is rávilágítottak: csökkent az elszámoltathatóság, korlátozott az uniós szintű ellenőrzés, nem mindig átlátható, kik a végső kedvezményezettek, kevés a határokon átnyúló projekt, és gyakran kimaradnak a döntéshozatalból a helyi és regionális szereplők.
Különösen aggasztónak tartják, hogy 2024 végén az Európai Ügyészség (EPPO) 307, az RRF-hez kapcsolódó aktív ügyet vizsgált. A becsült kár az EU pénzügyi érdekeit tekintve eléri a 2,8 milliárd eurót, ami az összes feltárt uniós kiadási csalás mintegy 30 százalékát teszi ki.
A képviselők ezért azt javasolják, hogy a költségalapú finanszírozástól elszakadó megoldásokat csak kisebb projektek és kedvezményezettek esetében alkalmazzák, meghatározott pénzügyi küszöbértékek alatt. A jelentés hangsúlyozza: az eredményalapú modellekre való átállás jelentős kapacitásépítést igényel uniós és nemzeti szinten egyaránt, mivel az ellenőrzési, monitoring- és auditkövetelmények jelentősen eltérnek a hagyományos költségalapú rendszerektől.
A demokratikus elszámoltathatóság megőrzése kulcskérdés – figyelmeztetnek a képviselők. Szerintük a költségekhez nem kötött finanszírozás általánossá válása csökkenti az átláthatóságot és az uniós források nyomon követhetőségét, ami végső soron gyengítheti az Európai Parlament költségvetési ellenőrző szerepét. Ezért azt követelik, hogy az ilyen eszközök irányításában a Parlament és a Tanács egyenrangú szerepet kapjon, megerősített beszámolási és átláthatósági szabályok mellett.
Monika Hohlmeier jelentéstevő (Európai Néppárt, Németország) a szavazást követően úgy fogalmazott:
Európa költségvetése nem egy ATM. Ígéret arra, hogy kézzelfogható eredményeket és valódi társadalmi hatást érjünk el. Az eredményalapú költségvetés felgyorsíthatja a szükséges reformokat, de soha nem gyengítheti az elszámoltathatóságot.
A saját kezdeményezésű jelentésről az Európai Parlament egyik közelgő plenáris ülésén szavaznak majd.
Ezzel párhuzamosan az EP Költségvetési Bizottsága is napirendre tűzte a következő hétéves költségvetéssel kapcsolatos álláspontjának kidolgozását. A javaslatban – amelynek most kezdődött el a vitája – a költségvetési főösszeggel kapcsolatban az előterjesztők sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy
a Bizottság ahelyett, hogy valóban ambiciózus javaslatot terjesztene elő, a folyó árakon 2 ezer milliárd euró összegű főösszeg mögé bújik, holott ez a valóságban 2025-ben változatlan árakon mindössze 1,763 billió eurót tesz ki, ami az uniós GNI 1,26%-ának felel meg, és ennek 0,11%-át az NGEU (Új Generáció EU – a járvány utáni helyreállítási csomag – a szerk.) visszafizetéseire különítik el.
Ezért azt kérik, hogy a 2028–2034-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretet az uniós GNI 1,27%-ában állapítsák meg, az NGEU-visszafizetések nélkül. Javaslatuk szerint az NGEU adósságszolgálatát a többéves pénzügyi keret jövőbeli struktúráján belül az uniós programokra vonatkozó előirányzatoktól elkülönítve kell kezelni, így a teljes összeg a GNI 1,38%-át kell kitennie.
Ez az abszolút minimum ahhoz, hogy az Unió teljesíteni tudja kötelezettségvállalásait, reagálni tudjon a geopolitikai kihívásokra, és elérje stratégiai célkitűzéseit
– áll az indoklásban. A jelentés kitér az uniós értékekre és az alapvető jogok tiszteletben tartására is, amelyet az EU-s forrásokhoz való hozzáférés lényeges előfeltételének neveznek. A javaslat
különösen üdvözli a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet pozitív hatását az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére a jogállamiság rendszerszintű és tartós megsértése esetén; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy szigorúan, következetesen és szükség esetén indokolatlan késedelem nélkül alkalmazzák a rendeletet.
Az is része a dokumentumnak, hogy a parlamenti szakbizottság “követeli az uniós pénzeszközök visszatartását, amennyiben az alapvető követelmények nem teljesülnek, és hogy a befagyasztott pénzeszközöket csak akkor szabadítsák fel az érintett tagállamok számára, ha azok teljes mértékben végrehajtották az érdemi reformokat, és a gyakorlatban ellenőrizhetően bizonyították a jogállamiságnak való megfelelést”.
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően.
