A szavazást politikai vita előzte meg: több képviselőcsoport – köztük az S&D, a Zöldek/EFA és a Baloldal – kifogásolta az Állampolgári Jogi Bizottság korábbi döntését, ám végül a plenáris többség a tárgyalások megindítása mellett állt ki. Ennek azért van jelentősége, mert a szigorú intézkedések egy részét a szociáldemokraták, a zöldek és a szélsőbaloldal nem akarta elfogadni, az Európai Néppárt azonban új partnerek után nézett és meg is találta a konzervatívok, a patrióták és szélsőjobboldaliak személyében.
Ezzel – legalábbis ebben a kérdésben – felborult az EP biztonságos működését adó hagyományos néppárti-szociáldemokrata tandem, ami nagyon komoly politikai törést jelent a két legnagyobb parlamenti erő között.
A szavazás során a Fidesz, a Tisza Párt és a Mi Hazánk képviselői is igennek voksoltak, a DK két politikusa nem szavazott, feltehetően kampányelfoglaltságaik miatt nem voltak jelen a plenáris ülésen.
A mostani döntés alapját az Európai Bizottság 2025 márciusában benyújtott javaslata és az azt módosító parlamenti álláspont képezi, amelyet korábban az Állampolgári Jogi Bizottság fogadott el – szintén a jobboldali koalíciónak köszönhetően.
Ami az ügy érdemét illeti: az új szabályozás célja egy hatékonyabb, összehangolt uniós visszaküldési rendszer létrehozása. Ennek kulcseleme az úgynevezett „európai visszaküldési határozat”, amely a Schengeni Információs Rendszeren keresztül az egész schengeni térségben érvényes lenne. A tervek szerint 2027-től minden tagállam köteles lenne elismerni és végrehajtani más tagállamok ilyen döntéseit.
A javaslat előírja, hogy az illegálisan tartózkodó személyeknek együtt kell működniük a hatóságokkal, és lehetőséget kapnak az önkéntes visszatérésre. Amennyiben ez nem történik meg, vagy fennáll a szökés veszélye, akár 24 hónapos őrizet is elrendelhető – ez az egyik legvitatottabb eleme a javaslatnak. A szabályozás szigorúbb intézkedéseket vezetne be azokkal szemben, akik biztonsági kockázatot jelentenek.
Új elemként jelennek meg az úgynevezett „visszaküldési központok” (return hubok), amelyek révén az EU vagy a tagállamok megállapodásokat köthetnek harmadik országokkal a visszaküldöttek fogadásáról. A rendszer ugyanakkor alternatívákat is biztosít az őrizet helyett, például jelentkezési kötelezettséget vagy elektronikus megfigyelést.
A szabályozás része egy uniós szintű beutazási tilalom bevezetése is azok számára, akik nem működnek együtt a hatóságokkal vagy nem hagyják el önként az EU területét.
A szigorítást támogató Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakció az EUrologushoz eljuttatott közleményben áttörésként értékelte az eredményt. A jelentés árnyékelőadója, Charlie Weimers szerint „Európa egy új konszenzus felé ébred”, és hangsúlyozta: „a kitoloncolások korszaka megkezdődött”.
Weimers úgy vélte, az új szabályozás végre hatékonyabbá teheti a rendszert, amely jelenleg csak az esetek mintegy ötödében vezet tényleges visszaküldéshez. Szerinte a Parlament álláspontja közel áll a Tanácséhoz, ami szélesebb politikai egyetértést jelez.
Ezzel szemben a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) képviselőcsoport élesen bírálta a döntést. A zöldek árnyékelőadója, Mélissa Camara „szégyenletes fordulatnak” nevezte az irányt, és azzal vádolta a jobbközép erőket, hogy a szélsőjobboldallal együttműködve fogadtatták el a szigorúbb álláspontot.
Camara szerint a hosszabb – akár határozatlan idejű – fogva tartás, a beutazási tilalmak és az offshore visszaküldési központok alkalmazása sértheti az alapvető jogokat, és eltávolítja az EU-t humanitárius kötelezettségeitől.
A mostani döntéssel hivatalosan is megkezdődhetnek a háromoldalú egyeztetések az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között.
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően.
