Tavaly június 4-én hozta nyilvánosságra a NextGenerationEU – The road to 2026 című dokumentumát az Európai Bizottság. Ebben leszögezték a következőket:
- minden mérföldkövet 2026. augusztus 31-ig kell teljesíteni;
- minden kifizetést 2026. december 31-ig le kell zárni;
- a tagállamoknak egyszerűsíteniük kell a terveiket;
- gyorsítani kell a végrehajtást, mert jelentős összegek még felhasználatlanok maradtak.
Ezzel egy olyan vitának is elejét kívánta venni az Európai Bizottság, amely arra irányulhat, hogy esetleg a határidőket tolják ki. Ez nem népszerűtlen gondolat, mert más tagállam esetében is van lemaradás, ha nem is olyan mértékű, mint Magyarország esetén. Sőt, Daniel Freund német zöldpárti képviselő még kedden is arra hivatkozott, hogy – tekintettel a speciális magyar helyzetre – a kormányok egyhangú döntéssel hozzájárulhatnának a magyar határidő kitolásához. Erről azonban nincs hivatalos javaslat, az Európai Parlament pedig nem szereplő ebben az eljárásban.
Az Európai Bizottság szóvivője, Maciej Berestecki a testület keddi sajtótájékoztatóján világossá tette, milyen feltételek és lehetőségek mellett férhet hozzá Magyarország a helyreállítási alap forrásaihoz. Mint hangsúlyozta, a kiindulópont változatlan: a pénzek lehívásához teljesíteni kell a 27 úgynevezett „szupermérföldkövet”, amelyek a jogállamiság megerősítéséhez és az uniós források védelméhez kapcsolódnak.
A szóvivő arra is emlékeztetett, hogy bár egyes reformlépések – például igazságügyi változtatások – már megszülettek, ezek értékelése még nem kezdődhetett meg, mivel Magyarország nem nyújtott be kifizetési kérelmet. „A labda Magyarország térfelén van” – fogalmazott.
Az igazságügyi reformról 2023 végén egy előzetes, pozitív értékelést adott ki az Európai Bizottság, ami alapján 10,2 milliárd eurót a hétéves költségvetésből (MFF) felszabadítottak. Ezzel Magyarország elvileg négy szupermérföldkövet, ezenkívül még az audittal kapcsolatos további két szupermérföldkövet „pipált ki”, vagyis 21 maradt. (A dolgot, ha lehet, még jobban bonyolítja, hogy ezt a bizottsági döntést az Európai Parlament az Európai Bíróság előtt megtámadta, nemrégiben a bíróság főtanácsnoka pedig azt javasolta, hogy adjanak helyt a keresetnek. Így aztán könnyen lehet, hogy pár hónap múlva ezt a pénzt is elérhetetlenné nyilvánítja a Bíróság, ami a gyakorlatban szinte kezelhetetlen összeget idézne elő.)
Visszatérve a Maciej Berestecki által elmondottakhoz: a szóvivő utalt arra, amiről korábban már említést tettünk: a határidők szigorúak, jogszabályban rögzítettek, így azok meghosszabbítása nincs napirenden. Ugyanakkor a Bizottság több alternatív megoldást is felvázolt azoknak az országoknak – köztük Magyarországnak –, amelyek késésben vannak a források lehívásával.
Bizonyos feltételek mellett lehetőség van arra, hogy a tagállamok később is felhasználják a forrásokat, például pénzügyi eszközökön, beruházási alapokon vagy uniós programokhoz való hozzájáruláson keresztül
– mondta Berestecki, aki ezzel a tavaly júniusi brüsszeli dokumentumra utalt. Ezt azóta használják tagállamok, és ezt ajánlották Magyarországnak is. Van tudomásunk arról, hogy a leköszönő magyar kormány is tett ebbe az irányba lépéseket, azonban hivatalosan soha nem jutottak el odáig, hogy például a nemzeti terv módosítását kezdeményezzék. Holott ez minden változtatás alapja. A Európai Bizottság szerint a tagállamok dönthetnek úgy, hogy kiveszik a nehezen teljesíthető elemeket, és a fennmaradó időben megvalósítható reformokra és beruházásokra koncentrálnak.
Ez a gyakorlatban a program „karcsúsítását” jelenti: kevesebb, de reálisabb vállalásokat. A cél, hogy legalább a források egy része biztosan lehívható legyen a határidőig – ez viszont forrásvesztést feltételez.
A Bizottság által is támogatott egyik legfontosabb alternatíva a pénzügyi eszközök alkalmazása. Ez magában foglalhat:
- befektetési alapokat,
- hitel- és garanciaprogramokat.
Ezek előnye, hogy a források gyorsan leköthetők, miközben a konkrét beruházások később valósulnak meg. Ez különösen hasznos lehet olyan helyzetben, amikor az idő rövid, az adminisztratív kapacitás pedig korlátozott.
Egy másik opció, hogy az ország nem saját projekteken keresztül használja fel a pénzt, hanem uniós szintű programokba irányítja át. Ilyen például az InvestEU. Ez a megoldás csökkenti a végrehajtási terheket és az átláthatósági kockázatokat, ugyanakkor kevesebb közvetlen nemzeti kontrollt jelent a források felett.
A Bizottság lehetőséget ad arra is, hogy a tagállamok tőkét juttassanak nemzeti fejlesztési intézményeiknek. Ezek az intézmények később, piaci alapon finanszírozhatnak projekteket, így a források felhasználása rugalmasabbá válik. Ez a modell szintén gyorsabb pénzlekötést tesz lehetővé, de szigorú uniós ellenőrzés mellett működhet. Erre vonatkozóan is voltak fideszes lépések, és úgy tudjuk, hónapok óta a Tisza Párt szakértői is ezt (praktikusan a források becsatornázását a Magyar Fejlesztési Bankhoz) egy működőképes alternatívának tartják. A cél nagyon leegyszerűsítve az, hogy a „teljesítés” egy pénzügyi műveletté váljon, mivel nyilvánvaló, hogy nagy infrastrukturális beruházásokra nincs idő az Orbán-kormány éveken keresztül tartó tétlenkedése miatt.
Hangsúlyozni kell: bármelyik kifizetés csak akkor válhat valóra, ha Magyarország előzetesen teljesíti a jogállamisági feltételeket, vagyis a fennmaradó 21 szupermérföldkövet. A Bizottság egyértelművé tette: a kifizetések továbbra is teljesítményalapúak, és a reformoknak nemcsak papíron, hanem a gyakorlatban is működniük kell.
A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően.
