Időzített bomba: egymillió ember munka nélkül
Magyarország foglalkoztatási helyzete katasztrofális, annak ellenére, hogy alacsony a munkanélküliség. Nem kevesebb, mint egymillió, jelentős részben képzetlen (köztük sok egészségügyi problémával küzdő) embernek kellene munkahelyet találni. Az uniós belépéssel a helyzet csak rosszabbodhat.
Ahhoz, hogy a foglalkoztatás egészséges szintet érjen el Magyarországon, legalább egymillióval kellene emelni a munkavállalók számát. Ez azt jelentené, hogy a nagyjából 7 millióra tehető munkaképes korú honfitársunk 65 százaléka dolgozna, ami megfelelne az EU jelenlegi átlagának, de elmaradna az Unióban célként kitűzött 70 százalékos foglalkoztatási rátától.
Ez úgy is érthető, hogy egymillió embert ma csak úgy eltart a társadalom, s cipeli például a társadalombiztosítási költségeit. Bár minden spekuláció hamis, mégis érdemes eljátszani a gondolattal, hogy a foglalkoztatottak száma 25 százalékkal nőne, ha újabb egymillió ember állna munkába. S bár ez nem jelentené egyszersmind, hogy a GDP is többletmunkájuk arányában emelkedne, de csak minimálbért figyelembe véve is, évente 636 milliárd forinttal, több mint 300 dollárral tolná feljebb az egy főre jutó bruttó hazai terméket. Mondhatni, hogy minimálisan havonta mintegy 5-6 ezer forintos összeg az (még ha a megközelítés meglehetősen önkényes is), amelyel minden egyes dolgozó honfitársunk megrövidül a nem dolgozók miatt.
Az EU foglalkoztatási munkacsoportjának jelentése megállapítja, hogy Magyarország alacsony munkanélküliségi rátája az alacsony munkaerőpiaci részvétellel, a kereső korban lévő lakosság nagyfokú inaktivitásával magyarázható. Ez azt jelenti, hogy a valójában munkanélküliek jelentős részét – mivel nem keresnek aktívan munkát – nem a munkanélküliek, hanem az inaktívak között veszi számításba a nemzetközi összehasonlításra alkalmas módszer szerint a statisztika. A jelentés rámutat arra is, hogy a foglalkoztatottak aránya különösen a kevéssé képzett munkavállalók körében alacsony. A magyar munkaerőpiacot az ország középső és nyugati régiói – ide koncentrálódik a modern gazdaság –, valamint a keleti régiók közötti nagy különbségek jellemzik. A régiók és ágazatok közötti mobilitás pedig meglehetősen alacsony.
Mindennek tetejébe a jelentés szerint a munkavállalók egészségi állapota nem csekély aggodalomra ad okot, s ez részben magyarázattal szolgál az alacsony aktivitási szintre is. Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozhasson jelentős mennyiségű pénzt és energiát kellene áldozni szociális célokra és a betegségeket megelőző prevenciós programokra.
Az imént idézett számok és megállapítások arra is magyarázatot adnak, hogy miért sújtják a munkaadókat olyan magas adók és járulékok, amelyek amellett, hogy hátráltatják az új munkahelyek létrehozását, elterjesztik a nem hivatalos (a halványszürkétől az éjfeketéig skálázható) foglalkoztatást is.
Mindezek miatt katasztrofális Magyarország foglalkoztatási állapota. Mintegy egymillió, jelentős részében képzelten és egészségi problémával küszködő, gyenge mobilitású ember lóg a társadalom nyakán főleg az ország keleti és északi részén. Róluk persze senki ne gondolja, hogy csak önmaguk tehetnek nyomorult helyzetükről, amelyben (a terhek kényszerű átvállalása miatt) kénytelen osztozni a dolgozó többség is. Az ország emiatt mindinkább úgy néz ki, mint a földhöz vágott tükör. Törésvonalak húzódnak rajta keresztül, s ezek között talán a legszélesebbek azok, amelyek a munkavállalással kapcsolatosak. Ha nem történik változás (és nem csak a miniszterelnök „országértékelésében” külön kiemelt fogyatékosok munkához juttatása terén), akkor az ország szegények és gazdagok, kelet és nyugat, dolgozók és munkanélküliek, képzettek és iskolázatlanok, városiak és falusiak között húzódó árkok két partján találják magukat.
Sok tekintetben hasonlítani kezdünk a közelmúlt Itáliájára, ahol az ország nagy megoldatlan ellentétei miatt a gazdag északon megjelentek a szegény déli lógósoktól való elkülönülést szorgalmazó politikai erők. Az efféle törekvések legszomorúbb része, hogy nem a területi elkülönülés a céljuk, hanem a társadalmi szolidaritás feladása, a talpukon szilárdan állók közönye vagy a lecsúszottak megvetése manifesztálódik bennük. A megoldatlan ellentéteken nyugvó zsigeri politizálást az EU-csatlakozás ahelyett, hogy megelőzné, akár fel is erősítheti. A képzett munkaerő hiányától szenvedő nyugat ugyanis elszívhatja annak a munkaerőnek egy részét, amely ma a hátán egyensúlyozza a magyar társadalmat minden gondjával és bajával együtt. S ebből akár még egy kormányválság is kijöhet.
Ez úgy is érthető, hogy egymillió embert ma csak úgy eltart a társadalom, s cipeli például a társadalombiztosítási költségeit. Bár minden spekuláció hamis, mégis érdemes eljátszani a gondolattal, hogy a foglalkoztatottak száma 25 százalékkal nőne, ha újabb egymillió ember állna munkába. S bár ez nem jelentené egyszersmind, hogy a GDP is többletmunkájuk arányában emelkedne, de csak minimálbért figyelembe véve is, évente 636 milliárd forinttal, több mint 300 dollárral tolná feljebb az egy főre jutó bruttó hazai terméket. Mondhatni, hogy minimálisan havonta mintegy 5-6 ezer forintos összeg az (még ha a megközelítés meglehetősen önkényes is), amelyel minden egyes dolgozó honfitársunk megrövidül a nem dolgozók miatt.
Az EU foglalkoztatási munkacsoportjának jelentése megállapítja, hogy Magyarország alacsony munkanélküliségi rátája az alacsony munkaerőpiaci részvétellel, a kereső korban lévő lakosság nagyfokú inaktivitásával magyarázható. Ez azt jelenti, hogy a valójában munkanélküliek jelentős részét – mivel nem keresnek aktívan munkát – nem a munkanélküliek, hanem az inaktívak között veszi számításba a nemzetközi összehasonlításra alkalmas módszer szerint a statisztika. A jelentés rámutat arra is, hogy a foglalkoztatottak aránya különösen a kevéssé képzett munkavállalók körében alacsony. A magyar munkaerőpiacot az ország középső és nyugati régiói – ide koncentrálódik a modern gazdaság –, valamint a keleti régiók közötti nagy különbségek jellemzik. A régiók és ágazatok közötti mobilitás pedig meglehetősen alacsony.
Mindennek tetejébe a jelentés szerint a munkavállalók egészségi állapota nem csekély aggodalomra ad okot, s ez részben magyarázattal szolgál az alacsony aktivitási szintre is. Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozhasson jelentős mennyiségű pénzt és energiát kellene áldozni szociális célokra és a betegségeket megelőző prevenciós programokra.
Az imént idézett számok és megállapítások arra is magyarázatot adnak, hogy miért sújtják a munkaadókat olyan magas adók és járulékok, amelyek amellett, hogy hátráltatják az új munkahelyek létrehozását, elterjesztik a nem hivatalos (a halványszürkétől az éjfeketéig skálázható) foglalkoztatást is.
Mindezek miatt katasztrofális Magyarország foglalkoztatási állapota. Mintegy egymillió, jelentős részében képzelten és egészségi problémával küszködő, gyenge mobilitású ember lóg a társadalom nyakán főleg az ország keleti és északi részén. Róluk persze senki ne gondolja, hogy csak önmaguk tehetnek nyomorult helyzetükről, amelyben (a terhek kényszerű átvállalása miatt) kénytelen osztozni a dolgozó többség is. Az ország emiatt mindinkább úgy néz ki, mint a földhöz vágott tükör. Törésvonalak húzódnak rajta keresztül, s ezek között talán a legszélesebbek azok, amelyek a munkavállalással kapcsolatosak. Ha nem történik változás (és nem csak a miniszterelnök „országértékelésében” külön kiemelt fogyatékosok munkához juttatása terén), akkor az ország szegények és gazdagok, kelet és nyugat, dolgozók és munkanélküliek, képzettek és iskolázatlanok, városiak és falusiak között húzódó árkok két partján találják magukat.
Sok tekintetben hasonlítani kezdünk a közelmúlt Itáliájára, ahol az ország nagy megoldatlan ellentétei miatt a gazdag északon megjelentek a szegény déli lógósoktól való elkülönülést szorgalmazó politikai erők. Az efféle törekvések legszomorúbb része, hogy nem a területi elkülönülés a céljuk, hanem a társadalmi szolidaritás feladása, a talpukon szilárdan állók közönye vagy a lecsúszottak megvetése manifesztálódik bennük. A megoldatlan ellentéteken nyugvó zsigeri politizálást az EU-csatlakozás ahelyett, hogy megelőzné, akár fel is erősítheti. A képzett munkaerő hiányától szenvedő nyugat ugyanis elszívhatja annak a munkaerőnek egy részét, amely ma a hátán egyensúlyozza a magyar társadalmat minden gondjával és bajával együtt. S ebből akár még egy kormányválság is kijöhet.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
