A közép-európai országokból megindult tőkekihelyezési folyamat már a Time magazinnak is feltűnt. A hetilap megállapítása szerint ebben Magyarország jár az élen. A térség országait az emelkedő bérek arra kényszerítik őket, hogy keressék a versenyképesség növelésének útját s módját és Boszniába, Oroszországba, Romániába, Ukrajnába és más országokba helyezzék ki a termelést, illetve ottani alvállalkozókra bízzák.



A Time szerint a befektetések a távolabbi keleten még szerények, de az elkövetkező években lényegesen bővülhetnek, ahogy az életszínvonal és azzal a termelési költségek emelkedni fognak. Willem Bujter, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) vezető közgazdásza mindezt az érettség jelének tekinti. A rohamot szerinte is Magyarország vezeti. A magyar cégek 1998 és 2003 között 2,9 milliárd dollárt fektettek be külföldön, többnyire kelet-és közép-európai országokban, bár ennek az összegnek csak egy részét fordították a termelés- kihelyezésére. Romániában hozzávetőleg 4000 magyar cég működik és ezeknek mintegy 30 százaléka kihelyezett termelést folytat – idézi a lap Spányik Pétert, a Magyar Beruházási és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) vezetőjét.



A Time példaként megemlíti a Ceská Zbrojovka cseh fegyvergyárat is, amely tavaly Szlovákiába helyezte át légpuska gyártását, de keményen meg kellett küzdenie a cseh szakszervezetek ellenállásával. Egyes cégek már a szomszédos országoknál is messzebb tekintenek, Kínára, vagy más ázsiai országokra, ahol még alacsonyabbak a bérköltségek. A magyar Budmil termelésének 70-80 százalékát helyezte ki Indiába, Kínába, Tajvanra, Törökországba. Magyarországon már csak az igényesebb termékeket gyártja, vagy az olyan kisebb megrendeléseket, amelyeket nem lenne gazdaságos Ázsiában legyártatni. „A Távol-Kelet felé mozdultunk el, mert meg akarjuk őrizni versenyképességünket" – mondta a Timenak Hegedűs András a cég igazgatója.



Az EU-ba való belépés után a csatlakozó országokban a bérköltségek, s ennek nyomán a termelési költségek egyre közelebb kerülnek az uniós átlaghoz, ami mind több céget kényszerít majd arra, hogy kelet felé tájékozódjon. Eközben piacbővítési céllal Közép-Európában megjelennek a régi EU országokban honos kisebb cégek képviseletei is, a közép-európaiak közül pedig szintén egyre több kis vállalat indul meg keleti irányba. Az EU bővítése így igen hamar színes és pezsgő befektetési piacot hozhat létre, amelyen a legkisebbtől a legnagyobb cégekig mindenféle megtalálható lesz. Elsősorban nem a pénzügyi befektetők uralják a teret, hanem a termelési és kereskedelmi célzattal megjelenő vállalkozások. Közép- és Kelet-Európában – minden számítás szerint – hamarosan ujabb gründolási hullám veszi kezdetét.