A dorogi medencében 1781-ben kezdődött a bányászkodás. Az azóta eltelt több mint 200 év alatt ez az iparág adta a térségben a legtöbb munkahelyet, alakította ki a medence községeinek mai arculatát, és tette 20 évvel ezelőtt Dorogot várossá.



A Lencsehegyi Bányaüzem 1981-ben kezdett termelni. Szénvagyona akkor mintegy 10 millió tonna volt. A megnyitását követő években volt a legtöbb dolgozója, 1100-1200 ember.



1994-ben Lencsehegyet a bánya-erőmű integráció során nem csatolták erőműhöz, így termelése évről évre bizonytalan megrendelésekre alapult. Ezt követően a dolgozók létszáma évről évre csökkent, tavaly már nem érte el a 300-at. "Kicsit büszkék vagyunk rá, hogy valamennyi dolgozó sorsa, jövője rendezve lett" - mondta el Wágner Ferenc, a Bányász Szakszervezet Területi Bizottságának elnöke az MTI-nek.



Csizmár Gábor, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára pénteken Dorogon, az Emlékezünk Lencsehegyre címmel rendezett ünnepségen azt mondta: "Az ipari szerkezetváltás sok nehézséggel jár: üzemek zárnak be, munkahelyek szűnnek meg, szakmák halnak el, de a korral mindig haladni kell".



Szombat reggel hat órakor végleg befejeződik a kitermelés a Vértesi Erőmű Részvénytársaság Mányi Bányaüzemében, ahol 1985 novemberében kezdődött meg a termelés. Az üzem bezárására azért kerül sor, mert kimerült a gazdaságosan kitermelhető szénvagyon - közölte Havelda Tamás, az rt. bányászati igazgatója pénteken az MTI-vel.



A következő három hónapban mintegy 350 millió forintos ráfordítással helyreállítják a föld alatti térségeket, majd a külszínt rekultiválják. Ez utóbbi munkálatok átnyúlnak a következő évre, az összköltség pedig meghaladja a 800 millió forintot.



A 380 fős létszám többsége az rt. Márkushegyi Bányaüzemében kap munkát.