Egyes szabályok a jogalkalmazók számára sem egyértelműek, hatásaik nem kiszámíthatóak, főként a hiányos tájékoztatás miatt. Az ombudsman azért indított hivatalból eljárást, mivel a lakáscélú állami támogatások változásaiból adódó jogbizonytalanságok miatt számos panasz érkezett hivatalához. A megállapított visszásság rendezése érdekében az ombudsman felkérte a miniszterelnököt, kezdeményezze, hogy a lakáscélú állami támogatásokról szóló rendeletet úgy módosítsák, hogy a támogatásokra való jogosultságról közigazgatási szerv hozzon határozatot - olvasható a közleményben.

Lenkovics felhívta a figyelmet, hogy a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszternek pótolnia kell a méltányolható lakásigény mértékének felső határát megszabó építési átlagárak 2001-óta elmulasztott meghatározását.

Az ombudsmani jelentés hivatkozik az Alkotmánybíróság határozatára, miszerint az alkotmányból nem következik, hogy a lakáshoz jutás állami támogatására az állampolgároknak alanyi joga lenne, és az sem, hogy az állam a lakáscélú állami támogatásoknak bármely meghatározott formáját köteles lenne biztosítani. Továbbá a szociális biztonság nem jelent sem biztosított jövedelmet, sem garantált életszínvonalat, mert a szociális juttatások, támogatások és kedvezmények mértékét alapvetően a nemzetgazdaság teherbíró képessége, a költségvetés állapota és számos egyéb tényező befolyásolja. Az állam tehát viszonylag nagy szabadsággal rendelkezik annak megítélésében, hogy a lakáshoz jutás támogatásának milyen eszközeivel él.

Az Alkotmánybíróság kimondta - írja Lenkovics Barnabás -, hogy a jog egészének, egyes részterületeinek és egyes szabályainak is világosaknak, egyértelműeknek, hatásukat tekintve kiszámíthatóaknak kell lenniük. Ez arra készteti a jogalkotót, hogy politikai döntései során is tartsa tiszteletben a jogbiztonság követelményét, vagyis a lakástámogatási normák legyenek kiszámíthatóak.