Sima, letisztult vonalak Újlipótváros Bauhaus-negyedét tartják a legegységesebbnek © elitmagazin.hu

A lakosok és az építészszakma a fővárosról alkotott véleményében azonban számos eltérés is tapasztalható. Amíg a lakosság igen nagy súlyt fektet az új épületeknek a meglévő környezetbe illesztésére, az épületek környezetének kialakítására, az építészek erről nem tettek érdemi említést. A II. világháborút követő és a kortárs építészetet a megkérdezettek két csoportja különbözően ítéli meg, illetve az egyedi, újító szellemű építészettel kapcsolatban is a vélemények szembetűnő különbsége látható - áll abban a felmérésben, amely a fővárosiakat, illetve vezető építészeket kérdezett Budapest építészeti arculatának megítéléséről.

A fővárosiak részéről összességében kedvező értékelést kapott a város építészeti arculata, amely a válaszadók számára elsősorban a reprezentatív, szimbolikus épületeket jelenti. A budapestiek számára a XIX. századi épületek jelentik az etalont. Mélypontként értékelik a „szocreálként” emlegetett 1950-es, ’60-as ’70-es évek építészetét – amelyet lényegében az igénytelenséggel azonosítottak. A ’80-as évek után készült épületek megítélése egyre kedvezőbb, viszont a kortárs építményének elfogadottsága jóval alacsonyabb, mint a történeti stílusban megvalósított régi épületeké.

A fővárosiak építészeti szempontból elsősorban a történelmi városrészeket kedvelik  - Várnegyed, Belváros, Budai hegyvidék -, és a leromlott állagú területeket, házakat valamint a lakótelepeket tekintik problematikusnak. A budapestiek nem feltétlenül ismerik a külső kerületek építészetét, általános véleményüket a történelmi negyedek feltételezett ismeretében alakítják ki, a külső városrészeket sztereotípiák alapján ítélik meg - állítja az elemzés.

A fővárosi épített környezet megítélésekor a megkérdezett lakosok szerint az elsődleges problémát a házak, épületek állapota jelenti. A vizsgált városrészek imázsuk alapján három csoportba sorolhatóak. A zöld kerületek csoportjába tartozik Zugló, illetve a Budai hegyvidék, a válaszadók e területeket tekintik otthonosnak. A főváros lakói jellemzően olyan környezetbe vágynak, amely városias jellegű, de egyben „zöld” is. Az e csoportba tartozó városrészeket fiatalosnak, újítónak jellemezték a válaszadók.

A történelmi kerületekhez tartozik a Várnegyed illetve a belső kerületek. A kutatási eredmények szerint az építészet esztétikumát leíró szinte összes tulajdonság e területekhez rendelődik hozzá. Ezek a területek a válaszadók szerint egységesek, harmonikusak, különlegesek, kifinomultak, kimunkáltak. A történelmi területek monumentális, reprezentatív épületeit egyaránt ítélik világvárosinak illetve magyarosnak. A válaszadók építészeti ízléséhez a város XIX. századi fénykora áll a legközelebb. Az igényesség, értékesség, szépség, hangulatosság értékein a történelmi kerületek a zöld kerületekkel osztoznak.

A pesti külső kerületek közös jellemzője a válaszadók szemében a szegényesség, elmaradottság, elhanyagoltság. A fővárosiak unalmasnak, s egyben zavarosnak látják ezeket a kerületeket, ám érzékelnek némi fejlődést, modernizálódást is.

A fővárosiak több mint fele a zöldterületek nagyságának növelését támogatná az új lakóépületek építésével szemben. A megkérdezettek több mint negyede teljes mértékben elzárkózik a leromlott állagú belvárosi házak lebontásától, további majdnem harmaduk pedig csak akkor tartja ezt elfogadhatónak, ha az épület felújítása aránytalanul sokba kerülne. A válaszadók további harmada ebben az esetben úgy véli, hogy a lebontás elfogadható, de csak akkor, ha olyan építészeti megoldást találnak, amely valamennyire megőrzi a régi házat.

A budapestiek megosztottak a panelházak további sorsának kérdésében is. A megkérdezettek fele szerint le kellene bontani e házakat. Valamivel kevesebben, 44 százalékuk megtartásukra és felújításukra szavaz. Más kutatások szerint a lakótelepek külső megítélése sokkal rosszabb, mint az ott élők véleménye. Régóta folyik vita arról is, hogy legyenek-e toronyházak - 10 emeletesnél magasabb házak - Budapesten. A válaszadók nagy többsége, háromnegyede – a 60 év feletti korosztályban több mint négyötöde – ellenzi az ilyen házak megjelenését.

A fővárosiak Rómát és Párizst találták – a vizsgált 9 európai nagyváros közül – építészetileg leginkább értékesnek. Budapest középmezőny végén, a hatodik helyen szerepel. Bár a válaszok sokszor inkább a városokról kialakult képet, mintsem a valós helyzetet tükrözik, a felmérés alapján a válaszadók két csoportja rajzolódik ki. Az igényes világvárosok csoportját Párizs, Róma, London és Bécs alkotják, amelyeket a budapestiek világvárosinak, igényesnek találtak. Berlin, Varsó és Budapest azonban a problémás világvárosok közé tartoznak, közös jellemzőik az elhanyagoltság és elmaradottság.