Lenkovics Barnabás szerint a programban részt vevők magas száma azt indokolja, hogy „modellre szabott szabályozás” készüljön, és szülessen visszaható hatályú speciális szabályozás, és a törvény kötelezze a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét a programok ellenőrzésére. A banki és biztosítási jelleg miatt az ombudsman nem tartja elégségesnek a polgári törvénykönyvben rögzített szabályozást.

A Pénzügyminisztérium még júniusban azt közölte, hogy már megkezdte a jogszabály megalkotásának előkészítését. Lenkovics Barnabás azonban, mint mondta, ismerve a jogalkotás lassúságát, találkozót kezdeményezett az életjáradék programot meghirdető pénzintézeti szervezetekkel. Elmondta, hogy a piac két meghatározó szereplője rendelkezésére bocsátotta az általános működési feltételeket, majd az általa megjelölt „kritikus pontokhoz” fűződő tanácsait elfogadták, és azokat átvezették saját szabályozásukba.

Példaként említette, hogy tanácsára a szervezetek vállalták, hogy ha esetleg „becsődöl a társaság”, akkor az idős emberre visszaszáll az ingatlan tulajdonjoga. A járadékosoknak így biztonságosabbá vált a programban való részvétel – mutatott rá az ombudsman.

Ennek kapcsán ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyik programot indító pénzintézet mögött valójában közvetve egy távoli országban bejegyzett off-shore cég áll. Kitért arra is, hogy a piacra harmadik szereplőként belépő bank magyar tulajdonú, szerinte egy magyar bank nagyobb biztonságot jelent az életjáradékosok számára, mint egy olyan külföldi intézmény, melynek többlépcsős tulajdonviszonyai nehezen követhetők.

Az Idősügyi Tanács néhány tagja szerint a bankok üzleti titokként kezelik a programban részt vevők számát, de a becslésük szerint az érintettek legfeljebb néhány ezren lehetnek.