A társaság portfolióállománya 2007-ben megháromszorozódott, 5 milliárd forintról 16 milliárd forintra nőtt, a szerződéseinek száma pedig megnégyszereződött, melynek következtében jelenleg már több mint 1300 szerződést kezelnek. A vállalkozás 2007-ben már ledolgozta az induláskori veszteségeit, idén már kitermeli működési költségeit – tette hozzá Dunavölgyi Mária.

A vezérigazgató a lízingtermékekről beszélve elmondta, hogy a lakáslízing annak előnyös, aki nem jogosult állami támogatásra, annak viszont - feltéve, hogy új lakást vásárol - olcsóbb a hitelnél. Nyílt végű pénzügyi lízingnél új lakások esetében közel 20 százalékkal kevesebb a kamatköltség, ugyanis az áfára nem kell kamatot fizetni. A hitel alapja tehát a lakás áfás ára, míg a lízingé a nettó ár. Az áfát lízingnél havonta, a törlesztő részletekben kell megfizetni, az éppen törlesztett tőkerész után - magyarázta Dunavölgyi Mária.

A lakáslízing egyébként a lakásfinanszírozás olyan formája, ahol a finanszírozó a tulajdonjogot a futamidő végéig, illetve az esetleges előtörlesztésig fenntartja magának. Míg a hitel esetében az ingatlanra bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom a finanszírozó fedezete, addig a lízingnél maga a tulajdonjog. Ez számottevően csökkenti a finanszírozó kockázatát is. Ezért lehetséges az, hogy a lízingtársaság az új lakások teljes vételárát "meghitelezi". A használt lakásoknál általában 10 százalék az önrész.

Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a lízingcég adásvételi szerződéssel megvásárolja a lakást az eladótól és egy lízingszerződéssel lízingbe adja a lízingbevevőnek, akire a tulajdonjog a teljes törlesztés megtörténtével száll át. Minden más szempontból a lakáslízing a lakáshitellel teljesen megegyező, az ügyfelet ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a lakáshitelnél. Ez azt jelenti, hogy a lakás bérbe adható, lízingdíj átvállalással eladható (ugyanúgy, mint a jelzáloggal terhelt lakás, de vagyonátruházási illeték fizetése nélkül), elő- és végtörlesztési lehetőség van. Dunavölgyi Mária a nyílt végű lízingkonstrukció előnyei között említette, hogy a futamidő végén a lízingbe vevő mást is megnevezhet tulajdonosként, így egy új lakást akár örökösödési illeték nélkül is át lehet ruházni.

Nem fizetés esetén az ügylet kezelése ugyanúgy történik, mint a lakáshitelnél: amennyiben nincs mód átütemezésre, a lakás lízingdíj-átvállalással vagy anélkül értékesíthető. Utóbbi esetben a lízingcég a befolyt összegből a tőketartozásra tart igényt, az efölötti rész az ügyfelet illeti. Az ügyfél által addig befizetett pénz tehát nem vész el, ugyanúgy, mint a lakáshitelnél a befizetett lízingdíjak tőkerésze az ügyfél tőketartozását a futamidő alatt folyamatosan csökkenti.

Tavaly az OTP Bankkal egy időben a lakáslízing társaság is megjelent a japán jen alapú finanszírozással a piacon (a kamatában gyakran változó valuta kockázatára a PSZÁF akkor közleményben figyelmeztetett). Erre válaszul a társaság havonta - akár sms-ben - figyelmezteti az ügyfelet arra, hogy jobban jár, ha valutát vált.

A társaság által kínált egyik konstrukcióban a jen nagyobb árfolyamkockázatának kivédésére lehetőséget biztosít a szerződés devizanemének külön költség nélküli módosítására, mindössze a konverziós díjat kell megfizetni, azt viszont kétszer: először a jen forintra, majd a forint másik devizanemre – pl. svájci frankra – történő váltásakor. (A konverziós díj a vételi és eladási árfolyam különbözete).

A vezérigazgató elmondása szerint az elmúlt két év átlagában a lízingbe vevők 91 százaléka magánszemély 9 százalék pedig cég volt, de az elmúlt év során dinamikusan növekedett a vállalati szerződésállomány is. A lízingbe adott lakások kétharmada új. Dunavölgyi Mária érdekességként megjegyezte, hogy míg az OTP ügyfélkörében inkább az idősebb korosztály képviselteti magát, addig a lizingügyletekben az ügyfelek valamivel több mint 50 százaléka a 20-40 év közötti korosztályba esik, és 10 százalékuk 60 évnél idősebb. (A lízing egyik előnye, hogy a lakás a fedezet, ezért az ügyfél kora csaknem közömbös.)